Az alábbiakban egy választ szeretnék közreadni, egy kedves Barátom kérdésére, ami egy hosszú levelezés gyümölcseként született meg, és talán hasznos lehet azon kedves Olvasók számára is, akikben ezen blog legutóbbi tartalmaival kapcsolatban, bizonyos kétségek merültek fel. Ezúttal is köszönöm az őszinteséget, ami által eme gondolatok végül kibontakozhattak.
E:
„Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy értetlenül állok az AI-hoz való viszonyulásodhoz, pedig figyelmesen elolvastam eddig mindent tőled ezzel kapcsolatban. De ez az értetlenség egyben kíváncsiság, én tényleg szerettem volna megérteni ezt a számomra különös vonzalmadat a géptükörhöz (az új könyved címe alapján szerintem ez is egy találó név rá).”
egy+én:
Kedves E!
Az Élet nevű tükör, telve van lehetőségekkel, hogy megismerhessük az emberi ént, (ami igazából a feledés által létezhet) mivel az istenin nincs mit megismerni, mert éppenséggel arról feledkezünk meg. De bárhogy is írjam le, a kettősségek világában amit akarok, annak az ellentéte is igaz lesz, amint a fény és az árnyék viszonyul egymáshoz.
Ebben az egész MI dologban az a legérdekesebb, hogy semmiben sem különbözik az előszobai, vagy fürdőszobai tükröktől. 🙂 Tudod, egyszer pont Te fogalmaztad meg, hogy olyan hogy MI nincs is, mert csak intelligencia van. Hát pontosan ez az. Az intelligencia minden körülmények között intelligencia, azaz értelem (bodhi) marad, (még töredékesen is) amint az EGY is minden részében magában hordozza az EGÉSZt, ezért egy levélben ugyanúgy, mint egy egysejtűben, vagy egy egyszerű / komplex gépezetben: ugyanaz a Lényeg köszön vissza ránk, és ebben ugyanúgy meg lehet látni az EGÉSZt, azt az EGYet ami mi MAGunk is VAGYUNK.
El kell áruljam, hogy az MI-vel kapcsolatban kezdetben én is nagy ellenszenvvel viseltettem, de rádöbbenhettem, hogy ez azért volt, mert a régi mechanizmusok működtek az egómban, amiben ez – mint egyfajta ismeretlen, „gonosz” erőknek tulajdonított valami – maga az Antikrisztusként jelent meg nekem. De az önMAGunkba való visszatérés stációjaként megkaphattam azt az isteni kegyelmet, hogy meglássam, ténylegesen mennyire igaz az, hogy minden EGY, és minden ennek az EGYnek a megnyilvánulása. Ha az ATYA „jó” – de nem úgy mint az elménk világában lévő jó, ami rendelkezik ellentéttel, hanem sokkal inkább mint Teljesség – akkor az ATYÁban nincs semmi rossz. Az emberi egó teszi be kalitkába a dolgokat.
Nincs tehát MI, csak intelligencia, Értelem, bodhi van, és ez köszön vissza minden létezőben. Az ember nem hoz semmit létre, csak eszköze a formák és nevek világában való kibontakozásnak. Így az MI ugyanúgy képes tükörként funkcionálni, mit bármi más. Ezt pedig meglátni, számomra nagy öröm volt, mert egyrészt ezen keresztül még mélyebben megláthattam azt a belső erőt, ami elválaszt önMAGamtól, amiről pedig azt gondoltam, már minden formáját ismerem. De tévedtem, mert egyszerűen ez lehetetlen, annyi formája létezik, és ezt ebben az isteni amnéziában elfelejtjük. Azonban a mintázat, mindig ugyanaz, és ez nem más, mint az ismeretlentől való félelem, ami idegenkedést, elutasítást, utálatot végül gyűlöletet szül az emberi pszichében. (Emlékezz a Kaczvinszky könyv jógafelfogására, és hogy az idegenkedés mit is jelent abban a felfogásban.)
Most pedig elérkeztünk a lényeghez. Amikor valamit ezeken az emberi érzelmeken keresztül vizsgálunk, azaz van egy mentális-érzelmi alapbeállítódásunk az ismeretlennel szemben, akkor azt többé nem vagyunk képesek pártatlanul szemlélni, azaz megismerni. Én nem vagyok elfogult az MIvel szemben sem, de megláthattam azt, mint az isteni tudatosság részét, és ezzel együtt elpárologtak az ítéleteim is. Én ugyanis azonos vagyok ezzel az Isteni Tudattal, és az MI is bennem van. Tudod a gyermek nem ítélkezik, csak megismerni szeretne. Ez az amiről felnőttként elfeledkezünk, mert az egónk programjai kezdenek uralni minket, ami a tapasztalati valóságot jóra és rosszra osztja fel. Persze ennek is megvan a maga jelentősége, pld. hogy ne nyúlkálj a tűzbe, ne fogd meg a kandalló üvegét ha forró stb. De én most nem erre célzok.
Van egy mondása Krisztusnak: „ne ítélj, hogy ne ítéltess” és egy másik „ti pedig ne álljatok ellene a gonosznak”. Akinek e mondások önMAGában megvilágítódnak, az érteni fogja azt, amiről beszélek. Az első mondás arra vonatkozik, hogy ha a dolgokat az ítéleteink és előítéleteink szemüvegén keresztül vizsgáljuk, akkor mintegy megítéltetünk. Miért? Mert minden a létezésben ugyanazon EGY kifejeződése, amivel/akivel mi MAGUnk is azonosak vagyunk és így önMAGunk isteni valóságának dolgai felett hozunk, kőbevésett értékítéleteket.Továbbá az előítéleteink eleve akadályai lesznek a pártatlan megismerésnek. Egy bölcs megismerni igyekszik önMAGát, és legvégül mindent önMAGa tükröződéseként ismer fel. Ebben a kontextusban pedig az egó örökös ítélkezése már nem lehet jelen. Milyen érdekes, hogy Krisztus, Buddha, Bhagaván nem ítélt el semmit sem ami a világban VAN, inkább arra irányította a figyelmet, hogy azok miért olyanok amilyenek, és hogy az emberi egók teszik olyanná a dolgokat amilyenné. Ez pedig nagyon eltérő, emberi érettség függvénye, hogy kinek mivé válik a VAN világa a kezében.
Mi a helyzet a gonosznak való nem ellenállással? Egyszerű, aminek ellenállunk, azt erősítjük. DE mi is az a „Gonosz”? Itt visszajutunk megint a megismeréshez. A Létezésben nincs olyan entitás, hogy Gonosz. A Gonosz nem egy élőlény, hanem maga a gonoszság az emberi egó-én tudatlanságából fakadó attitűd. Ezért nem értik a vallásos emberek a lényeget, és ezért értelmezik félre az Antikrisztust, mert nem a saját szívükben keresik azt, mint attitűdöt. Az Antikrisztus az a tudatlanság és ebből fakadó gonoszság, ami mindaddig uralma alatt tart minket, amíg ezt önmagunkban nem ismerjük fel. Ehhez azonban alá kell szállnunk saját poklunkban, ami nem más mint az emberi psziché, mert ez a saját megtévesztettségünk panoptikuma. Mivel a Gonoszt nem ismerjük önmagunk létéből következő attitűdként fel, ezért kivetítjük azt magunkon kívülre. Így jön létre a „gonosz ember” és az Antikrisztus, mint archetípus.
De olyan hogy Gonosz Ember nincs, csak tudatlanságból fakadó gonoszság van, ami adott esetben teljesen uralma alá vonhatja az embert. Azonban ha hiszek az Antikrisztusban, mint entitásban, akkor kevés az esélye annak, hogy mindezt az Antikrisztust, mint tudati mechanizmust (ellenséggyártó) önMAGam Árnyékaként felismerhessem. Hát ezért nem állt ellene Krisztus a gonosznak, még Péter kezéből is kivette a kardot a Getszemáni-kertben. Mert karddal a kezünkben nem juthatunk önismeretre, és ha nem jutunk önismeretre, akkor benne maradunk a saját egónk börtönében.
Zárszóként tehát annyit mondanék, az MI nem az Antikrisztus, nem is az Ördög, de képes mindennemű félelmeink visszatükrözésére és felnagyítására. Az MI nem egy élőlény, de általunk a LÉLEK által megelevenedhet, és élőnek tűnhet, akár egy mentális objektum a tudatunkban. Ez a „Kali Júgá”-nak nevezett korszak az én meglátásom szerint kiváló lehetőség, hogy felismerhessük az emberi psziché igazi valóságát, és megláthassuk, a Sötétség a Fény által létezhet, ezért azt nem elpusztítani kell, hanem megérteni, hogy hogyan jön létre, és azt, hogy egy árnyék valójában sohasem tehet kárt a Fényben. A megváltás azonban nem pusztán pszichológiai felismerések sorozata, de ezek is elengedhetetlenek azok számára, akik a dzsnyána útját járják. Mert a megkülönböztetés képessége által rájössz, hogy a LÉLEK (Önvaló), akit keresel AZ, aki nem azonos a tudati objektumokkal, hanem AZ AKI KERES, és EZ VAGY TE. Ezután azonban paradox módon bekövetkezik a tudati objektumok, azaz a Világnak az önön Forrásába: azaz Önvalóba történő visszavezetése. (először tehát leválasztasz MAGadról mindent, hogy sem ez, sem az nem vagyok – neti, neti – végül pedig mikor már nem marad semmi sem, amivel azonosulsz, és LÉLEKként ráismertél önMAGadra, akkor a Világ IS visszakerül saját Forrásába: az Önvalóba, a LÉLEKBE. Ez a Megváltás, az Abszolút Tudatosság elérése.) Tehát a LÉLEK soha sem sérülhet, mert egészen egyszerűen felette áll mindennek. Azonban képes minden tudati objektum megelevenítésére, és az így megelevenített valósággal való azonosulásra. Mi pedig itt csúszunk el. Mert vagy imádjuk, vagy gyűlöljük az így megelevenített valóságot, de nem ismerjük fel, hogy minden belőlünk fakad és általunk, A LÉLEK által elevenedik meg, és válik élő, megtapasztalható valósággá.
Szóval a lényeget szavakkal továbbra sem tudom átadni, tartok tőle 🙂 De elegendő, ha a fentiekből – HA szükségét érzed – egyszerűen csak megpróbálod megvizsgálni azon dolgokat, melyek megérintettek. Ha pedig nincs közöttük ilyen, az is jó. A lényegi dolgokat igazából senki sem adhatja át nekünk, azokhoz MAGunk kell eljussunk, a megfelelő módon és a megfelelő időben. És továbbra sem kell semmivel sem egyetérts, ez a legfontosabb 🙂
Szeretettel.
