Egy levélváltást adnék itt közre, amely Jézus Krisztus és Ramana Maharshi kapcsán igyekszik pár lényegi kérdésre rávilágítani. Természetesen csak részleges, emberi megismerés és tudás van ebben is jelen, de talán gondolatébresztő lehet azok számára, akiket hasonló kérdések foglalkoztatnak e tekintetben.
Kedves Andrea!
A levelében feltett kérdéseire létezik egy nagyon rövid válasz, és egy terjedelmesebb. A rövid válasz a következő: a leghitelesebb választ maga Jézus Krisztus, Isten tudná megadni Önnek minden kérdésre, s akkor nem lenne szükség az én gyarló emberi személyemre, okfejtésemre. Amit tehát most leírok, azt kérem, ne kezelje abszolút igazságként, mert olyat emberi személyként nincs hatalmam kinyilvánítani, pusztán olyan megértésként, amit – legjobb reményem szerint – Istentől kaphattam, eddigi utam során.
„Ami a kérdésem lenne, hogy mint Ramana Maharsi csak úgy minden bűn megbocsátása nélkül feloldódott a Valóban. Sőt, voltak olyan emberek akik a közellétében is feloldódottak.”
Ramana Maharshi kizárt, hogy az Abszolútumba, a VALÓba bűnökkel terhelt lélekkel és tudattal feloldódhatott volna. Életrajzában köztudott, hogy miután ifjúkorában halálközeli élményben megtapasztalta Isten kEGYelmét, miután elhagyta szülővárosát és Tiruvannalaiba ment, ott éveket töltött elvonultságban, elmélyülve az Önvalóban, Ő-VALÓnkban, Istenben, és egyre szilárdabb belső bizonyosságra jutott, ami az Út része volt, ami által a Igazságot egyre mélyebben, egyre magasztosabb módon, Ö-MAGAként fel és megismerhette. Azonban aki Az Igazságot felismeri, az meglátja azt is, hogy mi is a bűn, mi a legnagyobb bűn, és mit jelent annak következménye? A legfőbb bűn, hogy nem imádjuk Istent Önvalónkként, mert a májá fátyla eltakarja az igazságot előlünk a tekintetben, amit maga Jézus Krisztus így nyilvánított ki: „Én és az Atya EGY vagyunk.” Ebből a nemtudásból ered minden emberi tévelygés, bűn és vétek, ami megmérgezi a tudatunk és a szívünk, és ezáltal egymástól elkülönült, egymással versengő, egymás kárára élő entitásokká válunk mi emberek.
Kizárt, hogy Maharshi nem ismerte fel, hogy mi a bűn, mert – bár nem ilyen terminusokkal – de egész tanítása arról szól, hogy a bűn, a legnagyobb bűn, az Istentől való elszakadtságunk hogyan számolható fel. Aki nem tisztul meg, az nem mehet be a Mennyek országába. Továbbá meg kell különböztetni azt, amikor például valaki szammadhiban megtapasztalja a legfelsőbb tudatállapotot, és azt a személyt, aki Isten kEGYelméből véglegesen megállapodik, feloldódik benne. Maharshinak is megvolt a maga Útja, ami által Isten kEGYelme megadta neki azon felismeréseket, és végső megszilárdulást Őbenne, amiről sokan azt gondolják, hogy az csak „úgy”, ne adj’ Isten Maharshi saját, önerejéből bekövetkezett. Az Atyával, a VALÓval, a Teljességgel, az Abszolútummal – nevezzük bárhogyan is a legvégső LÉNY-Egünket – nem egyesülhet egyetlen tudat és lélek sem, aki nem tisztult meg. Maharshi egész élete ennek a tanúbizonysága volt, tiszta egyszerűségben élt, krisztusi, másokat szolgáló lelkületben, a csenddel tanított és szavakkal azok számára, akik a csendjét nem foghatták fel. A Csend maga a VALÓ.
„Ő sosem beszélt a lélekről, csak a tudatról. De még Jézusról sem. “Az vagyok”. Jézus Krisztus pedig azt mondja, hogy én vagyok az igazság, az út és az élet. Ramanánál ez nem így történt. Segítene nekem ezt megérteni?”
A tudat és a lélek valójában szétválaszthatatlan, Istenben a Tudat és a Lélek nincs elkülönülve, mivel nem harcol egymással, amint azt a kettősségek világában tapasztaljuk emberként. Ezért sok keleti megközelítés nem nevezi meg a lelket, és ezért is van, hogy a Bibliában bizonyos helyeken (fordítás függő) szó van a pnemumáról, azaz a szellemről, ami viszont az Igazság, a Bölcsesség, tehát az értelem, az elme és a tudat birodalma. Azonban a keleti felfogásokban a Tudat az, ami mindent egyesít magában, ami megismerhető, de sokan beszélnek a szívről IS, hogy minden a Szívből ered, és abba tér meg, tehát a létezés középpontja valójában a szív. Sajnos minél több tanítás van, az Igazság annál jobban szétdarabolódik, annál inkább ki van téve egyéni megértések általi torzulásoknak, és jelen esetben sincs máshogy. Maharshi beszél a figyelemről, a figyelem azonban maga a Lélek. Mert a tudatnak a középpontja ilyen értelemben a lélek, aki minden tudattartalom átÉLésére képes, mert a „Lélek ami megelevenít, a test nem használ semmit sem”- ahogy Krisztus mondja.
Implicite módon Maharshi nem beszélt Jézus Krisztusról, mivel ő – nagyon úgy tűnik – benne volt Krisztusban. „ÉN VAGYOK az út, az igazság és az élet, senki sem juthat az Atyához, hanemha énáltalam”. Ez a kijelentés látszólag összeegyeztethetetlen Maharshi, és minden keleti felébredett valóságával. Azonban Jézus Krisztus mondott ilyet is: „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.” Hogy lehetséges ez? Hát talán úgy, hogy a Krisztus nem pusztán annyi, amire a keresztény szemlélet kondicionálja az embert, kizárólagosságokban gondolkodva. A végső megértést – hangsúlyozom – én nem adhatom meg Önnek, ehhez kérnie kell Isten Igazságát, hogy megérthesse, és átérezhesse. Azonban nézzük csak eme három kijelentést együttesen:
1.) „ÉN és az Atya EGY VAGYUNK.”
2.) „ÉN VAGYOK az út, az igazság és az élet, senki sem juthat az Atyához, hanemha ÉNnáltalam”.
3.) „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.”
Az első kijelentés félreérthetetlenné teszi, hogy Jézus Krisztus EGY a VALÓval, az Abszolútummal, azaz az Atyával. Az Atya akaratát cselekszi, benne és általa az Igazságban él. Ehhez kellene minden emberi lénynek eljutni Isten kEGYelme által, felismerve a második kijelentést, ami azonban látszólag önellentmondás a mi esetünkben a téren, hogy a világ más tájain, akik nem követik Jézus Krisztus tanait, mégis miként juthatnának az Atyához? Hát úgy, hogy az Út az Igazság és az Élet, maga az Atya, Krisztus azonban maga az Atya megnyilvánulása (hisz Ővele EGY), és az Atyához azonban nem Jézus személye viszi közel az embereket, hanem az, ami Jézus Krisztusban Útként és Igazságként ki lett nyilvánítva az Atya által. Ez csak a Lélek által, Isten Szelleme által válhat nyilvánvalóvá az emberben, ezért kell újjászületnünk, ha úgy tetszik „felébrednünk, megVALÓsulnunk” Istenben, a kEGYelem által, tehát semmiképp sem saját erőfeszítés eredményeképpen.
Az ÉN VAGYOK felismerése tehát az Út, ami az Atyához vezet, Jézus Krisztus által. Azonban ennek a felismerésére Isten kEGYelméből úgy is eljuthatnak lelkek, tudatok, hogy nem ismerik Jézus Krisztus tanítását. Az Abszolútum, az Atya, a VALÓ ugyanis EGY. Nincs két végső igazság, ami felismerhető, ám eme igazság sok formában képes megnyilvánítani önmagát a kettősség világában, az emberi valóságokban. „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.” Hogyan lehetnének más juhok is, amelyek Krisztusban vannak, anélkül, hogy Krisztusként megnevezik Őt? Hát úgy, amint az volt Maharshi esetében. A kulcs ugyanis nem Jézus személye, hanem a krisztusság maga, annak felismerése, hogy csak a Krisztus által juthatunk el az Atyához, azaz az eredendő EGYsÉGünhöz Istennel, az A KI VAGYOK, az AZ VAGYOK állapotába. Krisztus EGY és EGYetemes, teljesen mindegy, hogy ki hogy nevezi ezt, vagy megnevezi-e ezt. Nem mellesleg Maharshi beszélt Jézus Krisztusról, amikor különböző kérdéseket tettek fel neki a hozzá látogatók, és igen elgondolkodtatóak az ő válaszai is.
Szeretném tisztázni, hogy például a Mester jelenlétében (Mester csak az Önvaló, a Krisztus lehet, azaz az Atya formát öltése) amint a Biblia is írja az Evangéliumokban, sokan megtapasztalhatják az üdvösség lélek és tudatállapotát, de ez azonban nem mindenkinél lesz tartós, sokaknál, amint már nincsenek lélekben a Mesterrel, ez elmúlik. Maharshi esetében ez állandósult állapot volt, mert ő kEGYelmet kapott Istenben, azaz isten-tudatára ébredt. Tudni kell ugyanis, hogy az Abszolútumot senki sem valósíthatja meg, mert az Abszolútum az, ami a kEGYelem által „megVALÓsít bennünket, individuális lelkeket, azaz lehántja rólunk a bűnt, a májá fátylát, megtisztítva és Istenbe emelve bennünket, amennyiben méltóvá válik erre a szív és a lélek. Maharshi és más tanítók is – akiket én hitelesnek tartok – mind beszélnek a kEGYelemről. A „Guru kEGYelme” az nem egy személy kegyelme, hanem Isten kEGYelme, aki a tanítóban, a Guruban megjelenik. Jézus Krisztussal kapcsolatba annyit, hogy Ő Isten tökéletes megjelenése volt a történelemben, és most is az, bár fizikai testben jelenleg nincs jelen közöttünk, de a benne kinyilvánított abszolút Igazság, ami által például megérthetjük azt, hogy miként lehetnek Krisztusnak más juhai is, csak az Isten Lelke (Élet) és Szelleme (Igazság) általa kapott megértésekben válhat nyilvánvalóvá a mi tudatunkban és lelkünkben. Rengeteg krisztusi lelkületű ember élt ezen a földön, aki soha sem hallotta Jézus Krisztus nevét, mégis, nagy valószínűséggel már mind élvezik, az ő társaságát, a Mennyek országában. Sajnos a vallások az Igazságot szétdarabolták, és egymás ellenében használják fel, egymásnak uszítva ezáltal az embereket. Ezért tátonganak hatalmas szakadékok ember és ember, ember és Isten között.
Nemrég készítettem egy kivonatot egy könyvből, amiben Maharshi beszél Jézus Krisztusról. (Természetesen ezeket a kijelentéseket sem szabad Lélek, Istentől kapott megértés nélkül értelmezni) Ebben a levelemben igyekeztem a lényegi dolgokat összefoglalni, azonban mindenképpen arra biztatnám, hogy kérjen megértést Istentől a fenti dolgokkal kapcsolatban, mert az Igazságot mindannyiunknak a MAGunk Szívében kell felismernünk. A Szív fénye MAGa, MAGunk Isten. Azonban amíg eme Fényt elfedik az elménk tévhitei, és az érzések, érzelmek szennyeződései, vagyis a bűneink, addig nincs hogy meglássuk a VALÓt. A bűn fogalma Maharshi esetében azért nem volt jelen, mert őt bizonyosan megtisztította a belső felismerései és átélései által Isten. Kizárt dolog, hogy bűntől szennyezett lélek, szív, elme és tudat eljuthasson Istenhez, a vele VALÓ EGYsÉGbe.
