Ameddig személyem azt hiszi, hogy felébredtem, egészen bizonyos még, hogy alszom, és álmomban azt képzelem: felébredett vagyok. Az emberi én talán utolsó, legnagyobb csapdáinak egyike, a spirituális éberség képzete, melyet az általunk létrehozott, életben tartott és táplált, spirituális én jelenít meg, megtévesztve, hályogot vonva igaz látásunk szemére: Szívünkre. A nagy titok azért marad mindörökké rejtve emberi énem előtt, mert a felébredés valójában az emberi én hatalmának a teljes megsemmisülését jelenti, mely csak a Lélek, Isten Lelke által lehetséges. Amikor Isten lehajol emberi énemhez, akkor az Ő Lelkének a fénye, átvilágítja azt a hamisságot, amit emberi énként valóságomnak képzelek. Ez a fény megsemmisíti az elmém árnyait, és ez a Szent Tűz felemészti, elégeti a szívemben felgyűlt salakot, majd az Élet Vize kimos minden szennyet belőlem, hogy kristálytiszta, életet adó szentségével megtisztítva: életre keltse szívemben a Szívet, lelkemben a Lelket.

Amikor Isten Lelke ébreszt, nem marad senki, aki dicsekedhessen vele, mert elpusztítja a dicsekvőt, az önmagam képzelt bölcsességeiben gyönyörködőt, emberi énem, aki azt hiszi: felébredt, s mindenki más alszik körülötte. Amikor Isten Lelke ébreszt, megsemmisül minden hamissága emberi szívemnek, ami által másoknál magam különbnek, többnek, fentebb valónak képzelem. A hamis én hamis éberségének a képzete elég ebben a Szent Tűzben, hamvai szétszóratnak Isten Szelében, a Lélek Leheletében, és én megszűnök annak lenni, ki előtte voltam, lehettem, önön képzeteim árnyait valóságomnak képzelve. Ezért a felébredett soha nem az elmében, soha sem a képzetekben, soha nem a szavakban, a tettetésben, csak és kizárólag Isten Lelkének lakhelyében: A Szívben van jelen. Az örök JEL, az örök JELen, mely az emberi elmének felfoghatatlan, érthetetlen. A VALÓ ébersége a Szívben, a Lélekben van jelen. EZ VAGY TE, Isten romlatlan, örök, természet feletti természetében, minden mulandóságom feletti örök Teljességében. Lét, tudat, boldogság.

Ha felteszed a kérdést egy személynek, hogy „Ön megvilágosodott, Ön felébredett Mester-e?” csak egyetlen helyes válasz lehetséges: nem. Mert az emberi én önmagáról nem nyilváníthat ki ilyet, s ha megteszi: önmaga és mások ámítójává lesz. Az Éberség, MAGunk Isten. Ő az elme valódi fénye, ami által megvilágosodhat a lét és a létezés valódi természete, amely túl van az emberi gondolkodáson, de túl van mindenen, amit az individuális én hamissága valósággá hazudhat bennem. Erre a kérdésre nem adhat választ más, csak a Szív, Isten Lelke. Nem szavak által, hanem a minden VALÓ, minden Lét, minden Tudat mögötti, önMAGától és önMAGában létező Örök Csendben. A Lélek szavakkal le nem írható, képekkel ki nem fejezhető Boldogságának Csendjében.

„Élek, de nem én, hanem Krisztus él énbennem!”