Az emberek nagy többsége nem Az Igazságot keresi, hanem pusztán a szemÉJes igazságát, azaz magyarázatokat, előregyártott rendszereket, hiteket, elképzeléseket, vallásokat, nézeteket, elméleteket, amelyek leveszik a közvetlen megismerés terhét a vállukról. Az EGYedüli megkérdőjelezhetetlen Igazság az hogy vagyunk, minden más ennek a következtében vetődik a számukra fel. A megismerés a Megismerő nélkül lehetetlen. Senki sem ismerheti meg Az Igazságot helyettünk, s ha másokra akarjuk testálni ezt, az eredmény csakis csalódás, kudarc lehet, bármivel is hitetjük magunkat e tekintetben. Az Igazság, bár nem személyes, mégis mindenkinek MAGának kell megtalálnia és megismernie. Az Igazság bár nem objektív, de mégis túl van a személyességen. Az igazság nem személyes, nem objektív, mégis mindkettő képzete belőle emelkedik fel. Minden létező létezésének alapja, mely önMAGunk létezésétől elkülöníthetetlen.
Az Igazság nem absztrakt, nem foglya a gondolkodás, az elme által teremtett érzéki vagy érzék feletti megismerésnek. Az Igazságnak nincs tárgya, csak Alanya van, mely minden létező EGY és EGYetlen lényege, a tiszta LÉT és TUDAT MAGunk, mely sohasem lehet tárgya semmilyen megismerésnek és MAGunk a VAGYOK. Akkor hogyan ismerhető meg? Az elme csendjében, a TUDAT csendjeként, a LÉT örökké ragyogó, önMAGunkban és önMAGunktól boldog, kondicionálatlan érzéseként: önMAGunkkÉNt. Az Igazság az, hogy vagy, és ha nem azonosítod önMAGad tiszta LÉTét semmivel sem, nem marad más csak a Tiszta TUDAT és a Tiszta LÉT: önMAGadkÉNt. Ezért Az Igazság kimondhatatlan, elgondolhatatlan, az elme és a gondolkodás által megragadhatatlan. Csak tagadás által juthatunk közel hozzá, mindenek megtagadása által ami és aki nem vagyunk, csak magunkat képzeljük az elménkben.
A valódi Csend nem fizikai, nem a hangok hiánya, hanem mindennemű gondolkodástól való elszakadást jelent, annak a felismerését, hogy Az Igazságot nem az elme teremtette, nem a gondolkodás hozta létre, és nem is a képzelet tartja életben. Az Igazság önMAGától ragyog, önMAGában fÉNylik, önMAGával EGY, sohasem született, változatlan, örök és időtlen. Az a VALÓ, melyet Istennek neveznek, de egyetlen istenkép sem sajátíthatja ki azt a Teljességet, ami és aki MAGunk legbenső lényege, s amely csak önMAGunkban és önMAGunkkÉNt tárulhat bennünk fel, a VALÓdi Csendben. Az Igazság csak a Szív csöndjében, a LÉT örökkévaló békés és boldog Csendjében ragyoghat MindÉN+KIben, önMAGakÉNt fel.
