Mi az élet értelme? Az ember többnyire akkor teszi fel ezt a kérdést, amikor szenved, mert nincs valódi, múlhatatlan boldogsága az életben. Az életnek önmagában nincs semmilyen értelme, mert az csak a saját életünknek lehet, s ezt a konkrét és abszolút értelmet csak Istenben, a Szívben találhatjuk meg. Így VALÓjában nem is az élet értelmét kell megtaláljuk, hanem az örökkéVALÓ Boldogságot, MAGunkat Istent, mert az isteni Boldogság MAGunk az élet értelme.
A Szív békéje
Istent azért nem találjuk, mert nem igaz önMAGunkkÉNt keressük, s így ez a külső keresés maga, a legnagyobb akadállyá, képzetek és érzelmek sokaságává lesz az elménkben és a szívünkben. Ez az egónk, az Árny-Ék születése, a szerzett tudatlanságunk, amellyel azonosulva a sötétséget hisszük fÉNynek, és a fÉNyt pedig sötétségnek.
Isten azért sem találjuk, mert nem lakik sehol és senkiben sem. Istenben lakik mindÉN és mindÉNki, és ez AZ Isten VAGY Te MAGod, Lélek+TudatkÉNt a saját örökkévaló LÉTedkÉNt és LÉTedBENN. Isten a minden hamisságot elemésztő SZER+TŰZ örök, olthatatlan lángja a Szívedben, a Tiszta Tudat békéje, a LÉLEK boldogsága.
A Keresett MAGod a Kereső, AZ EGYetlen ÉN aki VAGYunk, MAGod a színtiszta VAGYOK. Mikor az egónk halálában a Kereső és a Keresett elkülönültsége megszűnik, akkor a keresés véget ér, mert a Lét és a Tudat, az Élet és az Igazság újra EGYetlÉN MindÉNsÉGgé, Békévé és üdvös Boldogsággá válik a Tudatodban és a LÉTedben, mindenek Eredetében: a SZÍVedben.
