Mr. Evans-Wentz egy másik napon folytatta: „Lehet egy embernek több spirituális Mestere?”
Sri Ramana Maharsi: Ki a Mester? Végeredményben az Önvaló. Az elme fejlettségi szintjeinek megfelelően az Önvaló, kívül Mesterként nyilvánul meg. Avadhúta, a híres ősi szent azt mondta, hogy neki több mint huszonnégy mestere volt. Akitől az ember bármit tanul, az Mester. A Guru néha élettelen dolog is lehet, ahogy Avadhúta esetében is történt. Isten, a Guru és az Önvaló azonosak. A spirituális lelkületű ember azt gondolja, hogy Isten mindent áthat, és Istent tekinti Gurujának. Később Isten egy személyes Guruhoz vezeti őt, és az ember úgy ismeri fel őt, mint aki minden mindenben. Végül ugyanez az ember a Mester kegyelme révén megérzi, hogy kizárólag a saját Önvalója a Valóság. Így rájön arra, hogy az Önvaló a Mester.
Részlet a Beszélgetések Sri Ramana Maharsival című könyvből.
Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert EGY a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert EGY a ti Atyátok, a ki a mennyben van. Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert EGY a ti Doktorotok, a Krisztus. /Mt. 23, 8-10/
A két idézet valójában ugyanarról szól, még akkor is, ha látszólag némileg ellentmondás létezik közöttük, ami azért van, mert más-más tudatosságú hallgatóságnak, más környezetben voltak megfogalmazva. Amennyiben a Krisztus és az ATYA EGY, így tulajdonképpen az ATYA, azaz az Önvaló nyilvánult meg Jézus a KRISZTUS személyeként, mint mester és tanító. (A doktort sokan tévesen orvosnak fordítják, ám ez a latinból származó szó, doctor, doctoris – tanító, tanítómester jelentéssel bír.) Az írásban továbbá Jézus nem azt mondja, hogy a ti mesteretek és tanítótok csak és kizárólagosan Jézus (a személy), hanem a személyként testet öltő örök KRISZTUS, aki maga az ATYA, vagyis az Önvaló, ami és aki AZ EGYETEMES KRISZTUS. Természetesen ezek nincsenek megfogalmazva az írásokban, de a Lélek eljuttathat minket ezen rejtett szimbólumok belső lényegének a felismerésére. A kereszténységben ugyanis a Krisztus – mint minőség – nincs azonosítva az Önvalóval, ami Sri Ramana Maharsinál azonban az Abszolútumot, a Valóságot, az ATYÁT jelenti, ami és aki az ember legbensőbb, legvalóságosabb VALÓsága.
Érdekességképpen elmondható, hogy sem Jézus Krisztus sem Ramana Maharsi nem szólíttatták magukat mesternek, mégis, mindkettőjüket annak szólították az emberek. Jézus Krisztus kijelentette tanítványainak: “Én és az ATYA EGYek vagyunk”, Ramana Maharsi pedig felismerte önMAGában és önMAGa személy feletti VALÓjaként az Önvalót, azaz eljutott a megszabaduláshoz, a felébredéshez, ez Jézus Krisztus terminológiájában az üdvösség, ami a Lélek általi újjászületésben lehetséges. A Lélek amire Krisztus hivatkozik a Maharsi terminológiájában a Mahat, az Abszolút Tudat(osság) megfelelője, ami a végső VALÓság, az Abszolútum maga, vagyis AZ ATYA.
Ramana Maharsi az advaitin terminológiát használva fejtette ki megtapasztalásainak szavakban tükrözhető lényegét, magvát (advaita – nem kettő, nem kettősség). Elsődleges tanítása azonban maga a CSEND volt, ami az Abszolútum, azaz az ATYA, individualitáson és individuális elmén túli teljes, tökéletes, üdvözült és felébredett VALÓja, azaz az Önvaló közvetlen tapasztalása, amit az ember önMAGaként (személy feletti Abszolútumként) képes megtapasztalni, és ebben lehet felbecsülhetetlen értékű egy Mester, vagyis Guru jelenléte, ami és aki nem más, mintsem az Önvaló, az ATYA megnyilvánulása. Jézus krisztussága, és Ramana maha risi-sége (maha risi – nagy bölcs szanszkrit nyelven) EGY és ugyanAZon Abszolútum, azaz az ATYA megnyilvánulása.
Jézus is Maha Risi, azaz nagy bölcs, amint Ramana is Krisztus, azaz az EGYetlen VALÓ, az ATYA, Önvalónk emberi személyben történt megjelenése, isteni kinyilatkoztatása volt. A keresztény terminológiában azonban a legnagyobb problémát az a vallásos tudatformában megnyilvánuló értelmezés jelenti, mely szerint Isten egyszülött fia, a Fiú csak és kizárólag a Jézus nevű Krisztusként, azaz Jézus Krisztusként jelent meg, az emberi történelemben, így bármi nemű krisztusi megjelenés azóta nem volt, és ezen nézet szerint nem is lehetséges, minden ami pedig ezen kívül esik, az súlyos eretnekség, és istenkáromlás egy keresztény szemében. A valóság ezzel szemben az, hogy az emberi történelemben az Abszolútum, amit a kereszténységben Krisztusnak neveznek, nem csak Jézusként jelent meg az emberiség történetében. Jézus személye azonban abszolutizálva lett a kereszténységben, mint Isten, azaz az ATYA, az Abszolútum egyetlen és kizárólagosan VALÓs kinyilatkoztatása, megjelenése. Ezért van az, hogy egy hívő keresztény számára, aki az igazságot pusztán a betű, az írások világában keresi, abból akarja levezetni, minden itt leírt szó botrányos, eretnek, sőt istenkáromlásnak számít. Ezen gondolatok azonban nem azon tudatoknak szólnak, akik a vallásos tudatformát kizárólagos és abszolút igazságnak tartják. Azon emberi lényeknek fogalmazódtak meg, akik valóban vágynak a megszabadulásra, Istennek, az Abszolútumnak, az ATYÁNAK, önön emberségük elidegeníthetetlen, EGYetlen VALÓságakénti, önMAGukként VALÓ felismerésére, az EGYetlen igaz MESTER, az Önvaló, az ATYA, a Krisztus, a Maha Risi, vagyis az Isten által megnyilvánított Nagy Bölcsek, szentek társasága, örökké-VALÓ LÉLEK-JELEN-LÉTe által, mely nem más mint Isten kiapadhatatlan, örök kEGYelme, amit számtalan formában áraszt és árasztott ki az emberi létezésben, a megnyilvánult valóságban, s a tört-ÉN-elemben.
Jézus egyedi és megismételhetetlen megnyilvánulása Istennek, amint Ramana is, vagy számtalan szent, mahatma és maharisi a történelemben, keleten és nyugaton egyaránt, ismerten és csak kevesek számára nyilvánvalóan, vagy az ismeretlenség csendjében. Ezen isteni megnyilvánulások célja azonban mindig és mindenkoron EGY és ugyanazon örök VALÓ üzeneteiként jelentek meg az emberi tudatosság számára, csak más-más forma, név és körülmény által a történelemben. Isten minden, az emberi, individuális lélekszikra EGY és ugyanAZon, örökké létező VALÓ elválaszthatatlan “része”, ennek felismerése pedig a Mester és annak tanítása által lehetséges. A Mester számtalan módon képes megnyilvánulni az emberi életekben, számtalan alakot öltve, amint a tanítás is. Amennyiben képesek vagyunk felismerni ezt, úgy képessé válhatunk eljutni a megvilágosító, ébresztő és üdvözítő tanításokon keresztül az emberi lélek eredendően tökéletes állapotára, a boldogságra és az üdvösségre. EGYetlen VALÓ MESTER létezik csak, Isten, Átmán, ATYA, Önvalónk. “Kívül és belül” egyaránt mindig, és örökkön-örökké JELEN-VALÓ, az örök LÉLEK-JELEN-LÉT-benn. A Mester örökké ott van minden emberi lény legbensőbb szobájában, a szívében. Ezért fontos a szív tisztasága, mert a szív ama belső szoba, amire Jézus hivatkozott, s ha a szív szobája “szeméttel telt”, nem találjuk meg benne a Mestert, ha a szív szobája “zajos” nem “halljuk meg” a CSENDet, nem juthatunk túl az individuális énünk, a hamis egónk világ- és valóságtapasztalásán. A Mester az Önvaló, aki képes kitakarítani a mi belső szobánkat, és képes lecsendesíteni bennünket, hogy látva lássunk és hallva halljunk, hogy újjászülethessünk, hogy felébredhessünk, hogy megtalálhassuk VALÓ önMAGunkat szívünkben, az EGYetlen VALÓt, Istent, az ATYÁT, Átmánt, Brahmant, nevezzük bárhogy és bárminek AZt, aki és ami túl van a nevek és formák világán, de minden név és forma világa általa, vele és benne létezik.
A Szív, Isten szentélye. Ha meg akarjuk találni magunkban Istent, rá kell bíznunk magunkat az EGYetlen igaz Mesterre: Önvalónkra, Istenre. Az igaz MESTER, mindig, minden korban ezért jelenik meg, és zörget a Szív ajtaján, de minden erőszak és kényszer mentesen, s csak azon lelkeknek, akik éhezik és szomjazzák a BölcsessÉGet, s arra a vÍZ(ten)re vágynak, melyben elmerülve soha többé sem szomjaznak már meg.
