LÉlekként, lÉLek-tudatosságként élni, végülis olyannyira EGY-SZERű, hogy szavakkal kimondhatatlan, képekkel átadhatatlan. Csak akként VAGY, A KI VAGY, öröktől fogva. Semmihez sem hozzáragadó figyelem, minden alapját képező béke, minden LÉT alapjában ragyogó Csend. Örök láng, örök fÉNy, mely bármerre vetül, az árnyék hamissága azonmód szertefoszlik, az illúzió azonmód megszűnik, s nem ragyog más, mint a tiszta Lét, Tudat, Üdvösség – Boldogság teljessÉGe, s TE AZ VAGY.
Az Óceánban, valójában nincsenek cseppek, mind-ÉN vÍZek ÍZ-TENi teljessége MAGunk, MAGad az Óceán, az örök Víz, mely túl van a formák és nevek világán, mégis minden forma és név, mind-ÉN csepp általa nyilvánul meg. Örökké változó forma és név, melynek három halmazállapota, a három tudatállapot – ébrenlét, álom és mély alvás – élő szimbóluma.
Ám mindhárom állapot látszat, káprázat-valóság, mert csak EGY a VALÓ, mely által mind-ÉN és mind-ÉN-KI létezhet, a LÉN-EG, az ÉL-Ő VÍZ maga, MAGunk AZ, az örök túríja óceánja, mely vizéből az álmok végtelen folyói folynak, s végül mind úja beleŐmlÉNek, hogy minden csepp újra és újra AZ legyen, A MI és A KI bármilyen formát és nevet is öltsön: AZ Mind-ÉN-KIben, MIND-Őrökre.
A csepp, amely elmerül az Óceánban, maga is újra Óceánná lesz.
