A LÉT játéka önMAGával

Az ébredés és az identitás paradoxona

Mi történik akkor, amikor a tudat önmagára kérdez rá?

Amikor felmerül a kérdés: vajon az „én”, akinek hisszük magunkat, valóban az, akik vagyunk – vagy csupán egy mélyen átélt szerep egy sokkal nagyobb játékban?

A LÉT játéka önMAGával egy különleges párbeszéd formájában bontja ki ezt a kérdést. A beszélgetés nem filozófiai rendszerként, hanem élő vizsgálódásként halad előre: az ébredés, az azonosulás és a felejtés természetét kutatva.

A szöveg egyik központi felismerése, hogy a tudat különleges képessége az azonosulás. A tudat nemcsak érzékel valamit, hanem képes teljesen eggyé válni azzal, amit megtapasztal – így születik meg az identitás, amely akár egy egész életen át meghatározhatja a látásmódunkat.

A párbeszéd azonban tovább lép ezen. Felveti a kérdést:

  • Létezhet-e tapasztalás identitás nélkül?
  • Ki az, aki a szerepeket játssza?
  • És mi történik, amikor a tudat felismeri saját játékát?

A válasz nem egy újabb tanrendszer. Inkább egy csendes felismerés:

a Lét egyszerre alap és megnyilvánulás,
egyszerre óceán és hullám,
egyszerre EGY és EGY+ÉN.

Ez az írás nem akar meggyőzni.
Nem akar doktrínát felállítani.

Inkább meghívás arra, hogy az Olvasó saját tapasztalatában fedezze fel azt, amiről a szavak csak utalni tudnak.

Mert végső soron talán minden kérdés ugyanoda vezet:

Mi történik, amikor a Lét felismeri, hogy mindig is önMAGával beszélgetett?


Az írás letölthető IDE KATTINTVA.


Érdekes beszélgetés az írásról:

Powered by RedCircle

Tartalom ajánlása