A kérdezŐ tanítása

KérdezŐ.: A világról szeretnék beszélni Önnel. Miért van az, hogy a világ állapotaiba merült elme, nem képes megízlelni a folyamatos boldogságot?

Guru.: Mi Ön szerint a boldogság?

K.: Ez jó kérdés, igazából nehezen tudnám megfogalmazni, de mindenképpen a lélek, a szív boldogság-állapotaként ragadnám meg. Nem az öröm és a fájdalom tengelyén határoznám meg, hanem olyas valaminek, a mi túl van minden kettősségen. Az, amit boldogságnak érzek, annak az állapotnak nincs ellentéte, csak hiánya.

G.: Az amit Ön boldogságnak nevez, függvénye-e valaminek? Például az éppen aktuális hangulatának, vagy a gondolatainak, vagy az érzelmeinek? Függ-e attól, hogy a világ valósága épp miként jelenik meg Ön előtt?

K.: Részben igen. Azt tapasztalom, hogy amikor az elmém hullámzik, képek, gondolatok és érzések jelennek meg bennem, és a boldogság érzése elhalványul. Nagyon kell koncentrálnom arra, hogy legalább halványan érezhessem. Máskor, mikor az elmém csendesebb, nyugodtabb, kevésbé mozdítanak ki a középpontomból a világ történései, akkor erősebben jelenik meg ez az alapvető boldogságérzése a létezésnek.

G.: A boldogság mindig és mindenütt jelen van. A világ a kondicionálatlan boldogságban jelenik meg, ám az emberi énünk, személyiségünk, gondolataink és érzéseink, érzelmeink azok a képek, melyek eltakarják ezt. Az, amit fogalmakkal próbálunk megragadni, minduntalan kisiklik a kezünkből, mert a boldogság, mely nem más mint a tiszta Lét és Tudat, szavakkal, képekkel, fogalmakkal és érzésekkel nem megragadható, nem körbehatárolható. A világ állapotaiba merült elme, saját működésével akadályozza meg, hogy önön létezésünk alapja, a kondicionálatlan boldogság felragyoghasson bennünk. Ha a klasszikus analógiát véve a boldogság, ami a tiszta Lét és Tudat, Istennel és az ÉN-VALÓval egylényegű, az a moziban lévő fehér vetítővászon, akkor a világ nem más, mint a vetítővásznon megjelenő képek sorozata. A tudatunk fókusza, a vetítőgépből kiáradó fehér fény, amely a filmet a vászonra vetíti: a figyelem. Azonban a moziban ülve, bár folyamatosan látjuk a vásznat, a rajta megjelenő képekkel egyetemben, mégsem a vászonra koncentrálunk, hanem a rajta futó képekre. A figyelmünk fókusza, nem a tiszta, minden mozgás, történés, cselekvés alapját jelentő vászonra irányul, amely maga a mozdulatlan, változatlan ÉN-VALÓ, így saját elménk foszt meg minket a boldogság folyamatosságától, a boldogságként való létezés lehetőségétől.

K.: Mit tegyek? Hogyan szabadulhatnék meg saját elmém folyamatosan áramló, olykor kellemes, olykor nyomasztó, ám folyamatosan hullámzó, változó állapotától?

G.: Nem tudom, sajnos még én sem szabadultam meg ettől, de osztom az eszet ezerrel másoknak… Majd üzenek Önnek, ha már nekem sikerült mindez, és akkor újra beszélhetünk erről.

K.: Maga egy sarlatán???

G.: Az, de a Kali Júga már csak ilyen… sok benne az okoskodó, bölcselkedő guru, és kevés az Önvalóban megállapodott tudat, az ÉNben feloldódott személy. De jól megélek belőle. 😀

K.: Ettől függetlenül, amit tanít azt igaznak tapasztalom és érzem legbelül. Maga nem is sarlatán, csak egy részlegesen megvalósult tudat. Kérem folytassa, mert előbb-utóbb azzá válik, amit tanít!

G.: Köszönöm a biztatást, ma a tanítvány tanított engem, és ez a legkülönösebb dolog, amit egy biznisz-guru megtapasztalhat.

K.: A lényeg az, hogy most már hagyja abba az írást, és a könyvek olvasását, továbbá egyelőre ne foglalkozzon mások okításával sem. Hagyja a világ dolgait békében, Isten gondot fog viselni rájuk továbbra is, amint eddig sem az Ön erejéből létezett semmi sem. Így minden figyelmét befelé irányíthatja, hogy elérhesse az Önvalót, ami már most is. Imádja az Önben lakozó Ént, mint a forma és név nélküli Istent, és Isten megnyilvánítja majd kegyelmét Önben. Az egónak menni kell, nincs mese. Ön kissé hasonló ahhoz a mélyvízi búvárhoz, aki követ kötött a derekára, hogy könnyebben szállhasson alá a mélységbe. Meg is találta az igazgyöngyöt, ám elfeledte leoldozni oldaláról a követ, s most úgy érzi, nincs ereje a felszínre hozni mindazt, ami ott van a kezében. Oldozza hát le oldalról a követ! Ez a kő a tanítások, a könyvek, az individuális elme és annak hullámzása, annak folyamatos kerepelése, a képek és érzések, benyomások folyamatos és véget nem érő sora, amit Ön személyeként érzékel, és azzal azonosul. De a boldogság e mögött található. Ezen réteg a Boldogságon jelenik meg, és bármennyit is beszélünk erről, szavakkal, fogalmakkal és gondolatokkal nem érhetjük el, csak egyre zavarosabbá tesszük azokkal. Le kell csendesítenünk az elménket, hogy a hullámok megszűnjek, és felragyoghasson a béke és a Csend hona a Szívben. Ebben kell szilárddá válni, ebben kell megállapodni és hagyni, hogy ÉNünk feloldja emberi énünket, megtisztítson bennünket a képzeletünk ráfilmeződéseitől. Krisztus mondta: „Legyetek olyanok, mint a gyermekek, másként nem mehettek be a Mennyek Országába!” A Gyermek, itt az Ős-Gyermek, a tiszta, minden képzetektől mentes, kondicionálatlan elme. Ezt kell újra elérni. Azzá kell válni, ami mindig is volt. Bízzon mindent Énünkre, higgyen benne, imádja azt. Nem nehéz, hisz ott lakik a szívében!

G.: Köszönöm, ma én kaptam tanítást, azt hiszem holnaptól befejezem a tanítását másoknak, és minden energiám arra fordítom, hogy ÉNem lehessek újra.

K.: Ön most és mindig is AZ, ne feledje, hisz ezt tanítja! De nem elég tanítani, azzá kell válni, ezt élni kell, és akkor lesz a tanítása is hiteles. Akkor mágnesként fogja vonzani és segíteni azokat a tudatokat, akik számára Ön ÉNünk megtestesüléseként fog létezni. A Guruként, aki MAGunk: a testet öltött Isten. De ez már nem lesz, és nem is lehet az Ön személyes érdeme. Szem-ÉJe ugyanis ekkor már nem lesz jelen. Csak a kívülállóknak fog úgy tűnni, hogy személye cselekszik, de az már nem lesz jelen. Csak ÉNünk, a világ pedig ÉNünkben.

G.: Akkor le kell mondanom a biznisz-guruságomról is, hisz ez is az egó vágya még bennem…?

K.: Ne fájlalja, és ne foglalkozzon ezzel… Forduljon befelé, önMAGa felé, és oldozzon le az oldaláról minden követ! Csak ennyit tegyen, a többit bízza ÉNünk Bölcsességére. Amit kapni fog, azzal a világ összes kincse és hivalkodása sem érhet fel. Mind-ÉNné lesz!

(Részlet a “Krisztus fénye” című könyv első kötetéből.)

Tartalom ajánlása

egy-én

Ha azt kérdezed „Ki vagyok én?” azt felelem, hogy a legjobb amit tehetsz, ha ezt a kérdést önmagadban önMAGunknak teszed fel. Kitartó, elmélyült figyelemként rájöhetsz arra, hogy a válasz ott van MAGodban, a mindenek alapját képező Csendben. ÖnMAGadat önMAGadban önMAGunkként felismerve, véget ér minden keresésed. A Csend az ÖrökkéVALÓ LÉTezése.