Az ébredés és az identitás paradoxona
Mi történik akkor, amikor a tudat önmagára kérdez rá?
Amikor felmerül a kérdés: vajon az „én”, akinek hisszük magunkat, valóban az, akik vagyunk – vagy csupán egy mélyen átélt szerep egy sokkal nagyobb játékban?
A LÉT játéka önMAGával egy különleges párbeszéd formájában bontja ki ezt a kérdést. A beszélgetés nem filozófiai rendszerként, hanem élő vizsgálódásként halad előre: az ébredés, az azonosulás és a felejtés természetét kutatva.
A szöveg egyik központi felismerése, hogy a tudat különleges képessége az azonosulás. A tudat nemcsak érzékel valamit, hanem képes teljesen eggyé válni azzal, amit megtapasztal – így születik meg az identitás, amely akár egy egész életen át meghatározhatja a látásmódunkat.
A párbeszéd azonban tovább lép ezen. Felveti a kérdést:
- Létezhet-e tapasztalás identitás nélkül?
- Ki az, aki a szerepeket játssza?
- És mi történik, amikor a tudat felismeri saját játékát?
A válasz nem egy újabb tanrendszer. Inkább egy csendes felismerés:
a Lét egyszerre alap és megnyilvánulás,
egyszerre óceán és hullám,
egyszerre EGY és EGY+ÉN.
Ez az írás nem akar meggyőzni.
Nem akar doktrínát felállítani.
Inkább meghívás arra, hogy az Olvasó saját tapasztalatában fedezze fel azt, amiről a szavak csak utalni tudnak.
Mert végső soron talán minden kérdés ugyanoda vezet:
Mi történik, amikor a Lét felismeri, hogy mindig is önMAGával beszélgetett?
Az írás letölthető IDE KATTINTVA.
Érdekes beszélgetés az írásról:
Powered by RedCircle
