A tapasztalás nem VALÓ, pusztán a VALÓ által tükröződő, az érzékek által az érzékelésben megtapasztalható tudati valóság. A VALÓ – legvégső értelemben – nem tapasztalható, mert az MAGunk a minden tapasztalástól, tapasztalattól és tapasztalótól is mentes tiszta Lét, Tudatosság, Boldogság, MAGunk a VAGYOK semmihez sem hozzákapcsolódó, tiszta, kondicionálatlan Teljessége. Az önMAGában önMAGával és önMAGától teljes, önMAGunkként fÉNylŐ Boldogság, A KI VAGYOK. Aki ezt tudja és érzi, többé nem téveszti önMAGát össze a természet, a megnyilvánult és megnyilvánulatlan létezés, májá-valóságával. A létezés minden formáját akként látja, ami az minden ítélkezéstől mentesen van, líláként a folytonosan változó májában. Önvalóként, VAGYOKként, a Lét MAGunk a semmihez sem hozzátapadó örök figyelem, mely elmerült önMAGunk Forrásában, az örök Szat-Csit-Ánandában.
