Szvámi Madhavtirtha felidéz egy beszélgetést, amelyben Ramana Maharsi elmagyarázta az ő és Sri Aurobindo tanításai közötti különbségeket.
A szerkesztő megjegyzése: Szvámi Madhavtirtha nevét általában az ebben a bekezdésben látható módon írják, de megtartjuk David Godman alternatív írásmódját a következő könyvrészletben.
Újranyomva a The Power of the Presence, első rész engedélyével .
A jelenlét ereje, Első rész, David Godman
Tartózkodásom második hetében az északi kapu közelében álltam, amely a hegyi ösvényhez vezet. Velem volt egy bhakta, aki előző nap tért vissza Sri Aurobindo ásrámjából. Este volt, és Sri Maharsi ezen az úton jött a szokásos esti sétája után. Meg akartam kérdezni őt a teremtéselméletről alkotott nézeteiről, és a bhakta jelenléte, aki visszatért Sri Aurobindo ásrámjából arra késztetett, hogy hivatkozzam Sri Aurobindo nézeteire a témában. Itt elmondhatom, hogy jól ismerem Sri Aurobindo filozófiáját, mivel a nála tett korábbi látogatásaim során, mintegy huszonöt évvel ezelőtt, szabadon vitatkoztam vele ezekről a spirituális témákról. Bevezetésképpen megkérdeztem a Maharsit, hogy fenntartja-e az Ádi Sankarácsárja által kihirdetett védantikus nézeteket a teremtésről.
Kérdés : Sri Sankarácsárja Védántájában a világ teremtésének elvét elfogadták a kezdők kedvéért, de a haladók számára a nem-teremtés elvét helyezik előtérbe. Mi a véleményed ebben a kérdésben?
Maharsi :
„Na nirodha na chotpattir
Nabaddho na cha sadhakaha
Na mumukshur na vai mukta
Iyesha paramarthata”
Ez a vers a második fejezetben jelenik meg [v. 32, vaithathya prakarana ] Gaudapada Karikájából [a Māṇḍūkya upanisád kommentárja]. Ez valójában azt jelenti, hogy nincs teremtés és nincs feloszlatás. Nincs rabság, senki nem végez spirituális gyakorlatokat, senki sem keresi a spirituális megszabadulást, és nincs senki, aki megszabadult. Aki az Önvalóban megszilárdult, az a valóság ismerete által látja ezt.
Kérdező : Sri Aurobindo úgy véli, hogy az emberi test nem az utolsó ezen a földön. Az Énben való megszilárdulás szerinte az emberi testben nem valósul meg tökéletesen, mert az Önismeret nem a maga természetes módján működik ott. Ezért a vidzsnanamájá sarira [a tiszta tudásból készült test]*, amelyben az Önismeret természetesen működhet, le kell hozni erre a földre.
*Ez valószínűleg Szvámi Madhavatirtha szanszkrit fordítása a „Szuperelméről”, amely Sri Aurobindo filozófiájának a kulcsfogalma. Sri Aurobindo azt tanította, hogy az ember testileg és lelkileg is fejlődhet. Amint az ezt követő párbeszédből kiderül, Sri Aurobindo fenntartotta, hogy amikor valaki ebbe az állapotba fejlődött, elérte a fizikai halhatatlanságot.
M : Az önismeret nagyon jól tud ragyogni az emberi testben, így nincs szükség más testre.
K : Sri Aurobindo hisz abban, hogy a vidzsnanamájá sarirát nem támadja meg a betegség, nem fog megöregedni, és nem fog meghalni az ember vágya nélkül.
M : A test maga egy betegség. A dnyáninak nem célja, hogy hosszú ideig maradjon ebben a betegségben. Mindenesetre fel kell adni a testtel való azonosulást. Ahogyan az „Én vagyok a test”-tudat megakadályozza az Önismeret elérését, ugyanúgy megszabadul az is, aki meg van győződve arról, hogy ő nem a test, még ha nem is vágyik rá.
K : Sri Aurobindo Isten erejét akarja bevinni az emberi testbe.
M : Ha valakiben az önfeladás után is megvan ez a vágy, akkor az önátadás nem járt sikerrel. Ha valakinek az az attitűdje, hogy „ha a magasabb hatalom alászáll, akkor annak be kell költöznie a testembe”, az csak növeli a testtel való azonosulást. Valójában nincs szükség ilyen alászállásra. Az „Én vagyok a test” képzetének a megsemmisülése után, az egyén az Abszolútum formájává válik. Ebben az állapotban nincs fent vagy lent, elöl vagy hátul.
K : Ha az egyén az Abszolútum formájává válik, akkor ki fogja élvezni az Abszolútum boldogságát? Ahhoz, hogy élvezhessük az Abszolútum boldogságát, kissé el kell különülnünk tőle, mint a légy, amely egy kis távolságból kóstolgatja a cukrot.
M : Az Abszolútum boldogsága az ember saját természetének boldogsága. Nem születik, és nem is jött létre. A teremtett öröm biztosan elpusztul. A cukor, mivel öntudatlan, nem tudja megadni (érzékelni) a saját ízét. A légynek kis távolságot kell tartania, hogy megízlelje. De az Abszolútum a tudás és a tudatosság. Meg tudja adni az önmaga boldogságát, de a természetét nem lehet megérteni anélkül, hogy elérné ezt az állapotot.
K : Sri Aurobindo egy új isteni fajt akar lehozni a földre.
M : Bármit is kell elérni a jövőben, azt mulandónak kell tekinteni. Tanuld meg helyesen megérteni azt, ami most van, hogy ne kelljen a jövőre gondolni.
K : Sri Aurobindo azt mondja, hogy Isten különféle világokat teremtett, és még mindig új világot fog teremteni.
M : A jelen világunk maga nem valós. Mindenki más-más képzeletbeli világot lát a képzelete szerint, hol a garancia, hogy az új világ valóságos lesz? A dzsívá [az egyéni személy, az egyéni lélek], a világ és Isten, ezek mind relatív eszmék. Amíg létezik az „én” egyéni érzése, ez a három is ott van.
Az ‘én’ egyéni érzéséből, az elméből ez a három keletkezett. Ha leállítod az elmét, ez a három nem marad meg, egyedül a Brahman marad, ahogy most is van és fennmarad. Hiba (megtévesztettség) miatt látunk dolgokat. Ezt a félreértést orvosolni fogja, ha megvizsgáljuk ennek a dzsívának a valódi természetét. Még ha a dzsíva belép is a Szuperelmébe, (továbbra is) az elmében marad, de az elme feladása után nem marad más, mint a Brahman. Akár valóságos ez a világ, akár valótlan, tudatos vagy tehetetlen, a boldogság vagy a nyomorúság helye, mindezek az állapotok a tudatlanság állapotában keletkeznek. A (spirituális) megvalósítás után nem hasznosak.
Atmanishta állapota [az Énben rögzült], amely mentes az „én” egyéni érzésétől, a legfelsőbb állapot. Ebben az állapotban nincs helye a tárgyakról való gondolkodásnak, sem az egyéni lét érzésének. A lét, tudat, boldogság e természetes állapotában nem léteznek kétségek.
Mindaddig, amíg megvan a név és a forma észlelése önmagában, Isten formával jelenik meg, de amikor a forma nélküli valóság víziója megvalósul, a látó, a látás és a látott módosulásai nem lesznek. Ez a látás maga a tudat természete, nem kettős és osztatlan. Határtalan, végtelen és tökéletes.
Amikor az „én” egyéni érzése megjelenik a testben, a világ látható. Ha ez az érzék (érzet, tapasztalás) hiányzik, akkor ki fogja látni a világot?
Írta: David Godman
A szöveg szerzői joga © 2000 David Godman.
Szvámi Madhavtirtha (1895‒1960) számos angol és gudzsaráti nyelvű könyv szerzője volt. 1924 és 1926 között Sri Aurobindo tanítványa volt.
David Godman (sz. 1953) számos könyv szerzője Ramana Maharsi életéről, tanításairól és közvetlen tanítványairól.
A szöveg eredeti, angol nyelvű forrása: KATTINTSON IDE.
