Mind-EGY

Kérdező: Számos ezoterikus elképzelést, magyarázatot hallottam az évek során a hamis-egóról, de megmondom őszintén, ahány, annyiféleképpen próbálta meg elmagyarázni a lényeget. Teljesen összezavarodtam. Vannak akik azt mondják, hogy létezik az úgynevezett „felettes Én” (Önvaló) és az emberi egó-én ennek a lekorlátozódása, aztán vannak akik azt mondják, hogy az emberi egónak kell odáig fejlődnie, hogy „megistenüljön”, míg mások azt mondják, hogy az emberi egó egy illúzió, amit meg kell haladnunk, el kell pusztítanunk. Számtalan magyarázat, elképzelés van forgalomban ezoterikus és „spirituális” berkekben, és nem tudok kiigazodni ezeken. Elmagyaráznád nekem, hogy egyáltalán mi is az emberi egó, és mi is az az úgynevezett hamis én, és miért is hamis az? Ha ez az emberi egó én hamis, pusztán illuzórikus, akkor mégis hogyan létezhet, és mi is a szerepe ennek, mit lehet kezdeni vele, hogyan lehetne felszámolni ezt az illuzórikus állapotot? Kicsit sok kérdés belátom, de ellenállhatatlan késztetést éreztem magamban, hogy eljöjjek hozzád, és megosszam eme kérdéseim veled.

MaGuru: A hamis én az a képzettömeg, aminek önMAGadat képzeled. Egyből felmerül tehát a kérdés, „ki vagyok én, aki a képzeletem, a tapasztalásaim, az emlékeim, az élményeim által született, képlékeny illúziótömeget szilárd valóságnak képzelem, s azonosulok vele személy, egyéniség, emberi egóképpen?” Sokszor mondogatjuk azt, hogy én, hogy önmagam, hogy magam, de csak igen kevesek hajlandóak megvizsgálni ezt az „én”-t, ezt az „önmagam”-at, ezt a MAGot, amely által, amely köré az elme által, a tudatban létrejön az emlékezés segítségével az emberi egó-én, az úgynevezett személyiség, az én-azonosság, másként szólva az identitás. Egy analógiát használva a magnak megkülönböztethetjük a héját, ez az emberi egó-én, az identitás, és megkülönböztethetjük a belsőt, magát a MAGot, amely a héjat viseli, és mindent magában foglal, amiből a növény kisarjadhat.

Természetesen itt most nem vitatjuk azt, hogy a héj szükséges-e vagy sem, hogy valós-e vagy sem, ebben az analógiában csak azt vizsgáljuk, hogy a héj elkülöníthető, megkülönböztethető a magtól, annak belső, a héj által eltakart tartalmától, attól a középponttól, amely a valódi potencialitások, információk, a MAGban MAGában foglalt lehetőségek, tartalmak hordozója. Ahhoz, hogy mindez csírába szökkenhessen, a héjnak el kell halnia, így a mag belső valósága kibontakozhat, növénnyé fejlődhet. Természetesen látszólag a mag belseje is elhal, de ez nem igaz, egyszerűen csak átalakul növénnyé, amely ugyanúgy magában hordozza a magot, és így az élet láncolata tovább folytatódik. Így rátekinthetünk úgy is a létezésre, hogy az élet maga, mindig egy központi MAGból ered, abban és abból bontakozik ki, fejlődik valamivé, majd ugyancsak maggá válik, hogy tovább ismétlődjön mindez. Mondhatjuk azt, hogy az újabb magok már másak, különböznek elődjeiktől, és ez igaz is bizonyos értelemben, azonban a valódi MAGság mindig ugyanaz, és változatlan minden esetben.

Egy mag úgynevezett lÉNyEGi MAGsága ugyanis nincs befolyásolva attól, hogy mivé fejlődik, mivé válik egy adott környezetben, bizonyos hatásoknak kitéve. A MAGság azt jelenti, hogy van EGY köz-ŐS, minden élet és létezés alapját jelentő szubsztrátuma minden életnek, minden létezőnek, ami eleve önMAGában van foglalva, ami nem konkrét, hanem EGYetemes, de ami végtelen módon képes konkréttá válni egy adott létezőben, miközben ez a belső lényeg, ez a belső középpont örökké változatlan marad. Így megérthetjük, hogy mi is az emberi egó, az úgynevezett emberi én, a személy, a személyesség, az individuum viszonya ahhoz az örökké változatlan MAGhoz, ami megnyilvánulásaiban végtelen változatosságra képes személyességként (individualitásként), azonban belső lÉNy-EGét tekintve örökké változatlan marad, mert önMAGaként, önMAGa által Teljes, önMAGában hordozva minden lehetőségét annak, ami benne VAN és belőle MAG-nyilávnulhat mint személyesség, egyéniség, egyediség, jelleg, jellem.

Kérdező: Amikor kimondom ezt a szót, hogy magam, önmagam, akkor általában erre a külső héjra gondolunk, ezzel azonosulunk ezek szerint? Mert az általad mondottak alapján ez az, ami örökké változó, ami jön és megy, de ami mögött mindig ott található a változatlan lényeg, az a belső MAG, ami által mindez létezhet.

MaGuru: A nyelv, a logika magában hordozza mindezt, de általában nem vizsgáljuk meg és elsiklunk felette. Azonban végső soron a logika, a nyelv pusztán csak rámutathat minderre, mivel a kettősségek, a viszonylagosságok világában semmi sem EGYértelmű, hanem minden értelmezés kérdése. Helyesebb lenne tehát inkább úgy fogalmaznunk, hogy a nyelvben is benne rejlik a VALÓ MAGunkra, azaz a Teljességre, az Abszolútumra történő rámutatás KÉPessége, de ez csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha az emberi tudatosságunk megnyílik ennek a meglátására, befogadására és értésére. A lényeg pedig sohasem pusztán intellektuális, elmebéli értésként VAN jelen, hanem a MAGunkként VALÓ LÉT tiszta, ragyogó, kondicionálatan érzésében.

Kérdező: Mindezek tükrében kezdem látni, hogy mi az emberi egó, de még mindig nem értem, miért lenne hamis ez az „én”, ha egyszer konkrét, létező, megtapasztalható valóságként tudom átélni, ráadásul semmi más által sem tudok tapasztalni, mintsem emberségem, emberi személyem segítségével. Miben áll eme én hamissága, avagy illuzórikus volta?

MaGuru: Sokan félreértelmezzük a szavak jelentését, ami természetes. Ha valami hamis, vagy illuzórikus, az nem jelenti azt, hogy tudatilag nem tapasztalható. Ha felteszel a szemedre egy kék napszemüveget, kékes árnyalatban láthatsz mindent, tehát a tapasztalásod valóságosnak tűnik a számodra, dacára annak, hogy akár magad is tisztában lehetsz azzal, hogy attól még nem mázolták be a világot kék festékkel. Az emberi egót kell alaposan megvizsgálnunk legelőször is ahhoz, hogy megláthassuk mi is az, amivel VALÓ MAGunkként, azaz FIGYELEMként azonosulunk, eggyé válunk, akárcsak egy film szemlélése közben, az abban található helyzetekkel, szereplőkkel, eseményekkel, történéssel.

Meg tudod-e ragadni az egót, mint egy önmagától létező, változatlan és állandó entitást? Az vagy-e ma mint ami voltál öt, tíz, vagy harminc évvel ezelőtt? Ha sikerül meglátnod, hogy az egó-éned mennyire KÉPlékeny, mennyire emlék, emlékezés, érzelmek, gondolat és gondolkodás, képzelet és képzelgés által létező, folyamatosan változó, alakuló „valami”, akkor felmerülhet benned az a kérdés, hogy mégis mi/ki az a valami/valaki – ami a változáson kívül – állandóságot, szilárd alapot biztosít ennek az örökké változásban, mozgásban, alakulásban lévő „valaminek”, amit emberi egónak, személynek, személyiségnek, egyénnek, egyéniségnek „hamis énnek” stb. neveznek?

Kérdező: Tény és való, hogy az emberi egóm leginkább a gyurmára hasonlít. Állandóan alakulásnak van kitéve a létezésem folyamán, a vágyaim, a céljaim is folyamatos változásban vannak, a gondolkodásomról és a világlátásomról nem is beszélve. Sok dolog hidegen hagy, ami régen muníciót szolgáltatott a számomra dolgok megszerzésére, elérésére, legyenek ezek anyagi vagy szellemi jellegűek, élmények, tapasztalások stb. El sem tudom képzelni, ha élek még tíz-húsz évet, mivé válhatok még ilyen tekintetben, mint személyiség. Bár érzek valami állandóságot az egészben, amitől mégsem különbözöm attól a gyermektől, amiként megszülettem, de ezt az állandó „valamit” nem tudom megragadni, nem tudnám körülírni, megfogalmazni ennek mibenlété. Talán ez az a MAG, amiből minden kibomlik amit tapasztalok, ez az a középpont, ami az egó-én megelevenítője és állandó, változatlan szemlélője?

MaGuru: A választ MAGodban, MAGodként és önMAGod által kell felfedezned. A koncentrált, (össz-PONT-osított) befelé fordított figyelem, az önvizsgálat fényt deríthet mindezekre. Ha azt mondom neked, hogy ez a MAG – ami magára ölt minden egó-szerűséget, minden egyediséget, egyéniséget – MAGod, MAGunk a figyelem, az a figyelem, ami MAGunk az ÉN-VALÓ, az Abszolútum, akkor csak újabb szavakkal, fogalmakkal, képekkel terheltem az elmédet, amit úgyis a magad képére és hasonlatosságára fogsz majd formálni. Azonban ha nem ragaszkodsz semmihez sem, csak megpróbálsz tiszta figyelemként jelen lenni a létezésben, mindez a szavakon túli VALÓ önMAGadként fog feltárulkozni, a figyelem által a figyelemben. Ha abbahagyod a képzelgést önMAGadról és csak figyelsz, minden helyzetben megpróbálsz csak figyelemként jelen lenni – még akkor is, ha az elméd ítélkezik, viszonyít, különféle cselekvésekre ösztönöz téged – akkor érteni és érezni is fogod, miről beszélek. Akkor megérted a hamisság, az illúzió mibenlétét, akkor érteni és érezni fogod a kozmikus varázslat esszenciáját, aminek eddig a bűvöletében élted az életed.

Kérdező: Hogyan érhetem el a megszabadulást, az egó-énem vizsgálata által, és ha felismerem mindazt, amiről szóltál nekem?

MaGuru: Úgy, hogy egyszerűen csak megmaradsz figyelemként a létezésben.

Kérdező: De hogyan lehetséges mindez? Az elmém folyton megoldandó problémákkal ostromol, állandóan helyzetekben találom magam, ahol döntéseket kell hozzak, és ahol nincs lehetőségem arra, hogy mindezt csak „kívülről figyeljem”. Jól hangzik mindez amit mondasz, de a számomra úgy tűnik, teljességgel kivitelezhetetlen.

MaGuru: Az igazság az, hogy te MOST és eleddig is, mindig a figyelem VAGY, voltál és leszel, csak eme figyelem annyira összefonódott azzal a testtel és elmével, ami által önMAGad egy személynek képzeled, hogy úgy hiszed, létre kellene hoznod egy valamiféle mindettől elkülönült újabb entitást, nézőpontot, amit te figyelemnek hiszel. Ez olyan, mintha vízként elhinnéd magadról, hogy te kizárólagosan csak a víz által létező forma vagy, hullám, fodrozódás, áradás, szökőár, eső, harmat, köd stb. néven, és ahhoz hogy újra víz legyél, fel kellene hagynod eme formák megjelenítésével. A víz akkor is víz, amikor eme formák általa és benne megjelennek, amikor szilárd, illékony vagy folyékony minőségként jelenik meg. A figyelem, akkor is figyelem, amikor életre kelti az elme valóságát, amikor azonosul azokkal.

Tudatossá tudsz-e válni arra, hogy te a víz vagy, akkor is, amikor hullámok gerjednek benned? Tudatossá tudsz-e válni arra, hogy te az örökkévaló figyelem vagy akkor is, amikor a világba bonyolódsz, amikor a formák és a nevek világát eleveníted meg, azonosulva mindazzal, ami eme erő által létrejöhet? A figyelem olyan, mint a fehér fény ami áthalad a filmen, hogy a kockákat megelevenítse. A fénynek nem kell semmit sem tennie ehhez, elég pusztán léteznie, amiként a világ, a te egó-éned, eme figyelem által kel benned életre, hasonlóan a fenti analógiában a fÉNyhez.

Kérdező: A víz tudatos-e magára, önön „vízségére” amikor hullámok gerjednek benne? A fény tudatos-e önön „fénységére” amikor világokat, formákat, színeket, történéseket, tárgyakat elevenít meg?

MaGuru: A víz, akár a fény – mint analógia – MAGod az a tiszta tudat, az az Abszolút Középpont, amely minden tudatosság alapja, éltetője. Te ez az Abszolút Tudatosság VAGY, ami figyelemként VAN jelen, a létezésben. Ezt létezőként öntudattalanul is tapasztalod, ez a tapasztalás akkor is végbe megy, ha nem vagy tudatos arra, hogy MAGodként, (EGYetlenEGY VALÓként, ÉN-VALÓként) örökké Azonos VAGY ezzel a figyelemmel. Merülj hát MAGodba, keresd meg ennek az egó-énnek a forrását a te tudatodban, s látni fogod, hogy ez az a megragadhatatlan „pont”, ami a figyelem által VAN, s ez a személy is ez által elevenedik meg, létezik, és tűnik valóságosnak, MAGodnak, MAGunknak, MAGodban a FIGYELEMnek, a FIGYELEMben.

Maradj csöndben, de ne próbáld leállítani az életed. Hagyd, hogy minden folyjon, történjen tovább a maga medrében. Bízd rá mindezt arra az Értelemre, Bölcsességre, Erőre és Szeretetre, amely személyed forrásaként, az örökkéVALÓ figyelemben fejeződik ki, a létezésben. A LÉT a létezés forrása, a figyelem pedig MAGod a LÉLEK, aki mind a személyes, mind a személytelen létezés forrása is EGY-BENN. Add át teljesen ember-magad VALÓ önMAGunknak, az Abszolútumnak, a Csendnek, a belső gÚRunak, Istennek, vagy nevezd ahogyan kívánod: a Megnevezhetetlent*. A többi történni fog MAGunktól, amint az sorsunkként elrendeztetett. (*Ez a bhakti, a teljes önátadás útja.)

Kérdező: Mi van, ha én nem hiszek az eleve elrendezett sorsban? Mi van, ha úgy hiszem, én vagyok a magam sorsának a kovácsa, és cselekednem kell valamit mindenképp ahhoz, hogy a fentiekhez eljuthassak?

MaGuru: Mindegy, hogy mit hiszel vagy mit nem ebben a tekintetben. Ha mindennél erősebb vágyat érzel magadban az önátadásra, és teljes, szilárd, megingathatatlan bizalmat az önmegadásra, akkor ez a Bölcsesség, mely MAGunkban van rejtve, hited szerint fog vezetni téged mindaddig, míg az igazságot MAGodként, MAGodban, MAGod által el nem éred. Ekkor a hit világából át fogsz lépni a bizonyosság világába, az egó-én addig abszolutizált, ám valójában relatív világából az EGY-ÉN, az ÉN-VALÓ Abszolútumába, viszonylagos nézőpontok feletti VALÓjába, mely MAGodként VAGY, s soha sincs tőled elkülönülve. Ez maga, MAGunk a kEGYelem, ami emberi erőfeszítéssel nem érhető el, ám mégis minden emberi erőfeszítés, gondolat, cselekvés gyökere, alapja, ösztönzője, amely önMAGunkhoz visz bennünket közelebb. Amikor ember-magam és VALÓ-MAGunk újra EGY a figyelemben, akkor „megérkeztél oda” ami nem egy hely, és sohasem volt tőled elkülönülve. „A Mennyek Országa ti bennetek VAN”. Ennek a VANnak a forrása pedig MAGod VAGY.

Kérdező: Köszönöm a szavaidat, úgy érzem minden lényeges dologra igyekeztél rámutatni, ami foglalkoztatott engem. Akkor ezek szerint csak menjek, és éljem tovább az életem, befelé fordított figyelemmel, a mindennapi cselekvések, történések közben is? Lehetséges-e ez?

MaGuru: Minden lehetséges. Ezt gyakorolni kell, de a kitartó gyakorlás előbb-utóbb gyümölcsöt terem. Azonban ne kövesd el azt a hibát, hogy az így megérett gyümölcsöt magadénak hidd, vagy tudd. A titok az, hogy amikor ez megérik majd benned, add át azt valódi gazdájának, ÉN-VALÓnknak, hogy senki sem maradjon, aki dicsekedhessen vele. Ebben a „Senki SEM”-ben, ebben a teljes kiüresedettségben lehetsz csak VALÓ MAGod, ebben a teljes és tökéletes önátadásban oldódhat csak fel az egó-én, az illúzió, az elkülönültség hamissága, hogy immár VALÓ MAGodként létezhess itt, a kettősségek világában is.

Kérdező: Végezzek-e akkor valamilyen gyakorlást?

MaGuru: Bármit használhatsz, ami a figyelem összpontosítását elősegítheti, de semmilyen gyakorlatba se ragadj bele. Semmilyen gyakorlás sem válhat öncélúvá, különben csak az egó-éned fogja erősíteni mindez, és nem a figyelmed lesz összeszedettebb. Csak az erős, összeszedett figyelem képes elmerülni saját Forrásában, a LÉTben. Érezni fogod, mire indít a Lélek, milyen gyakorlás való neked ebben a tekintetben. Igyekezz minél EGY-SZERűbb maradni, ne bonyolítsd el a lényeget. A Belső gÚRu mindig ösztönözni fog téged, utat fog mutatni számodra a cselekedeteidben. Ha rá koncentrálsz, máris megtetted a leglényegesebbet.

Kérdező: De hogyan figyeljek a Belső Mesterre? Miként fedezhetem fel önmagamban a jelenlétét?

MaGuru: Nem te választod a Mestert, a Mester választott ki téged, már akkor, mielőtt testet öltöttél volna a létezésben. Ha sziklaszilárdan hiszel abban, hogy emberi egód létezésének gyökerében ez az EGYetlenEGY Mester mindig jelen volt, van és lesz, és öltsön bármilyen formát is, de csakis önMAGunkat nyilvánítja meg, akkor ez a hit, a tapasztalásban bizonyosságra vezet majd téged.

Kérdező: A hit elengedhetetlen? Nem-e egy újabb elmeprogramozás ez?

MaGuru: Igen, hinned kell abban amit elmondtam, de nem vakhittel. Nyugodtan kételkedhetsz mindenben, sőt, alaposan vizsgálj meg mindent, mielőtt bármit is elfogadsz belőle. A VALÓ ott van MAGodban, és minden ajtót megnyit majd számodra a megfelelő időben.

Kérdező: Hogyan tisztíthatnám meg magamat, az érzéseimet, az elmémet, hogy ne azok befolyásoljanak mindeközben? Azt érzem, hogy méltatlan vagyok a kEGYelemre, hogy valaminek történnie kell, ami megtisztíthat engem.

MaGuru: Az elkülönültség maga ez a tisztátalanság, ami a Belső gÚRu, Isten kEGYelme által fog eltöröltetni benned. Nem te vagy a cselekvő, és AZ AKI személyed valósággá álmodta AZ tudja, mit és hogyan kell végbevinnie ennek az érdekében. Ezért csak maradj meg önMAGadra, a figyelemre irányuló figyelemként, és hagyd, hogy a dolgok MAGunktól történjenek. Isten, a létezésed minden pillanatában tudja, mire van szükséged, mi kell megtörténjen veled, hogy önMAGad újra, önMAGadként felismerhesd. EGYetlen hatalom, értelem, bölcsesség, szeretet VAN csak a létezésben, és ez a LÉT MAGunk, aki Istent is arra „használja”, hogy újra és újra, minden létezőben önMAGára ébredhessen.

Az ember Istent szolgálja, hogy Isten kEGYelméből üdvözülhessen, azonban az üdvösség nem az emberi cselekvés érdeme, minden dicsőség Istent illeti. De Isten az ÉN-VALÓt „szolgálja”, hogy minden létező a létezésben eljuthasson a megszabadulásra. Ám mindezt nem szabad szó szerint értelmezned, hagynod kell, hogy ezen szavak értelméhez a Belső gÚRu elvezethessen. Akkor nem elmélet, nem szó, nem gondolatként hanem önMAGadként fog feltárulkozni számodra mindezek belső lÉNyEGe.

Kérdező: A külső Mester, a belső gÚRu, Isten és az ÉN-VALÓ mind EGY?

MaGuru: AZ VAGY TE, és ezt MAGodban és MAGodként kell újra felfedezned.