Kérdező: Mit tudsz mondani nekem Istenről?
MaGuru: Semmit. Miért érdekel téged Isten, amikor nem tudod ki vagy valójában?
Kérdező: Meg kell ismerjem Istent ahhoz, hogy megtudhassam ki vagyok én valójában, mint teremtmény. Ez számomra a legfontosabb. Ezért olvasok szent könyveket, ezért tanulmányozom a vallásokat, ezért törekszem arra, hogy minél több tudásra tegyek szert minden tekintetben. Számomra elsődleges az istenkeresés, és Isten megismerése, mert úgy vélem, csak akkor tudhatom meg, ki vagyok valójában, ha megismerem a teremtőmet.
MaGuru: Kit és/vagy mit nevezel te Istennek?
Kérdező: Micsoda kérdés ez? Hogyhogy kit és mit nevezek Istennek? Hát mindenek Urát és Teremtőjét. Ilyen egyszerű ez a számomra. Azt nevezem Istennek, aki mindenek felett áll, akinek hatalma van minden és mindenki felett, és aki felett nincs hatalma senkinek és semminek.
MaGuru: Rendben, akkor lássuk, hogyan is szeretnéd megismerni azt, akit Istennek nevezel?
Kérdező: A Szentírások által és a teremtett világ megismerése által, mert hitem szerint, minden alkotás az ő Alkotójáról árulkodik. Ezért tanulmányozom a Bibliát, a vallásokat és a tudományt is, mert meggyőződésem, hogy minél több tudásra teszek szert, annál közelebb kerülhetek Istenhez, pontosabban az Ő megismeréséhez.
MaGuru: Milyen eszközeid állnak a rendelkezésedre a megismerést illetőleg?
Kérdező: Legfontosabb eszköznek az értelmet tartom, úgy vélem, hogy mivel Isten a legnagyobb értelem, intelligencia, így az értelem által megismerhető, hiszen az ember is ennek az értelemnek a következtében létezik, így az értelem felismeri az értelmet, és képes saját Teremtője megismerésére. A kinyilatkoztatás ott van a szent könyvekben ugyanúgy, mint a teremtményekben, a természetben és magában az emberben.
MaGuru: Ha ezt így véled, miért kellene én neked bármit is mondjak Istenről? Arról az Istenről, akit magad határoztál meg a saját elméddel, és a saját elmédben lévő elképzeléseid alapján igyekszel megismerni? Ez az Isten, elsősorban a te elmédbe zárva létezik, amiként a te elméd által létezik a megismerés maga, a megismerés mindennemű módjával, elképzelésével egyetemben. Mi szükséged tehát arra, hogy arról az Istenről beszéljek neked, aki a számomra nem létezhet, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ezt az Istent csak te ismerheted olyannak amilyen, a saját elméd, gondolkodásod és képzeleted által?
Kérdező: Úgy vélem, hogy te is tudhatsz olyan dolgokat Istenről, amelyeket esetlegesen én nem, és ezért fordultam hozzád. Azért, hogy segíts Isten megismerésében.
MaGuru: Ki kell ábrándítsalak, senki sem tudhat nálad többet Istenről!
Kérdező: Hogyan értsem mindezt? Már hogy lehetnék én az, aki minden tud Istenről?
MaGuru: Egy alapvető dolgot figyelmen kívül hagysz, így újra és újra a saját körkörös érvelésed csapdájában keringve keresed azt, amit tulajdonképpen te magad teremtettél meg. Az elméden belül a gondolkodásod, a fogalomalkotásod és a képzeleted segítségével, saját vágyaidtól hajtva egy elKÉPzeléssel, meghatározásokkal rendelkezel Istenről, és ezeket igyekszel elérni, beteljesíteni ahhoz, hogy az általad kitűzött célt elérjed. Isten és minden hozzá kötődő fogalom és vágy csak a te elmédben létező valóság, amely mások számára úgy és akként, ahogyan és amiként a számodra létezik hogyan is létezhetne? Szent könyvekre hivatkozol, teremtésre és teremtményekre, a természet megismerésére, de elfelejted, hogy mindehhez alapvetőleg egy megismerőre van szükség, aki és ami te magad vagy, tehát a megismerés csak olyan lehet, amilyen a megismerő, annak elméje, és az abban lévő mindennemű tapasztalat és tapasztalás, gondolat, fogalom, képzet arról, amit megismerni szeretne.
Kérdező: Már hogyan lenne bezárva Isten az én elmémbe? Isten igenis teljesen függetlenül létezik az én elmémtől, bár az igaz, hogy az Ő megismerése az némileg korlátozva van az én elmém, az én elképzeléseim által, ezt be kell lássam.
MaGuru: Amikor kimondod az Isten szót, az nem más mint egy fogalom, melynek igaz, valós, magától értetődő belső magvát és tartalmát csak te ismerheted. A fogalmak a gondolkodás termékei, a gondolkodás pedig az elme képessége. Az elme a tudatban létezik, és minden amire megismerésként hivatkozhatunk, az a tudat és az elme függvényében létezik és létezhet. Nem muszáj ezt elhidd nekem, nem is várom el, amiként semmit sem várok el senkitől sem, hogy elhiggyen. Azonban vizsgáld meg magad, hogy az általam elmondottak valósak-e, és juss el magad annak a felismeréséhez, ami saját érzékelésed, megismerésed, gondolkodásod, fogalomalkotásod, és képzeleted gyökerét képezi, s ez nem más mint saját elméd, amelynek tudatában kell légy ahhoz, hogy felismerhesd, minden ami érzékelés, megismerés, gondolkodás, fogalomalkotás és képzelet terméke, az elválaszthatatlanul belé van zárva abba a rejtélyes valamibe, amit elmének nevezhetünk. Mivel minden ember alá van vetve saját tudatfunkcióinak, saját elmeműködésének a megismerés folyamatát tekintve, így a megismerés mindig a megismerő elméjének a függvénye. Hogyan lehetne tehát a megismerés valamiféle objektív dolog, amikor a megismerés és annak tárgya eleve megismerendőt és megismerő alanyt feltételez?
Kérdező: Ez elgondolkodtató, és úgy érzem, jelenleg meghaladja mindazt, amihez eddig eljutottam. Azonban számomra Isten valósága objektív, nem függ az én szubjektumomtól, egyébként én teremteném Istent, és nem Ő teremtett volna engem. Ezért számomra nincs jelentősége mindannak, amit a fentiekben elmondtál. Tehát mit tudsz mondani nekem Istenről?
MaGuru: Semmit sem. A te tudatodba és elmédbe zárult Isten-KÉPzetről csak te tudsz elmondani bármit is, ami azonban az én számomra nem lehet több, mint egy halom fogalom, képzet, elképzelés, amit te személyes tapasztalatnak nevezel. Azonban anélkül, hogy bármit is kétségbe vonnék azon tartalmakból, melyek a te elmédben és tudatodban léteznek, pusztán csak arra hívnám fel a figyelmedet, hogy a tudatodtól független objektív Isten és istenség is pusztán a te alanyiságod, a te szubjektív valóságod és létezésed következtében van, létezik, és olyan amilyen. Miért gondolod tehát továbbra is töretlenül, mindezeket figyelmen kívül hagyva, hogy én, vagy bárki más rendelkezhet olyan kinyilatkoztatással erről az isten-KÉPről és isten-KÉPzetről, amelynek tulajdonképpen te magad vagy a teremtője és a létben tartója is egyben?
Kérdező: De hát Isten nem az én elmém és képzeletem teremtménye! Hogyan lehetne az, mikor én teljesen magam felett létező hatalomként érzem és tudom a létezését? Számtalanszor tapasztaltam ezt a jelenlétet az életemben, hogyan állíthatod hát azt, hogy Isten az én elmém és képzeletem teremtménye, amikor én vagyok és magad is Isten teremtménye vagy?
MaGuru: Tulajdonképpen csak te tudhatsz arról az Istenről, akiről most nyilatkoztál, akként amiként az a te megtapasztalásodban, gondolataidban, érzéseidben, képzeletedben létezik. Miért kellene tehát én erről az Istenről bármit is mondjak Neked? Te arról az Istenről szeretnél hallani és megerősítést szerezni mások által, aki végső soron csak a te tudatodban létezik akként, amiként. Ha ezt meglátod, megvilágosodik a számodra, hogy nincs olyan, hogy objektív isten, nincs olyan, hogy objektív igazság, nincs olyan hogy objektív valóság, mivel az individuális elme mindent a maga képére formál. Az ember az Istent a saját képmására teremti. Ez egy hívőnek a leggyalázatosabb káromlása az általa tisztelt és imádott Istennek, azonban ez is csak a saját elméjében és elméje által megjelenő gondolat, semmi más. Az amit és akit valójában Istennek nevezhetünk, az nem található az elme által megteremtett és megismerhető tudattartalmak birodalmában. Az érzékelés, a megismerés, a gondolkodás, a fogalomalkotás és a képzelet mind-mind az elme által és az elmében megjelenő tudatfunkciók összessége. Ezeket nem kell elhinni, nem kell elfogadni, de vizsgálat tárgyává lehet tenni, és végül el lehet jutni eme valóság felismerésére.
Isten megismerésének egyetlen akadálya van, és ez nem más mint a megismerés maga, ami mint tudatfunkció, örökké belé van zárulva az elmébe, azaz a te személyes elmédbe, minden létező személyes elméjébe, akiben ez a gondolat megjelenik. Amennyiben tehát Isten és az Ő világa a személyes elménk megismerésébe van zárulva, a megismerés maga csak olyan lehet, amit az elmét birtokló személy megtapasztalhat, megismerhet. Isten megismerése tehát nem más, mint a saját tudatod és elméd megismerése, amit te objektív aktusnak képzelsz. De ki az, aki Isten megismerését egy objektív „valaminek” képzeli? Ki az, akinek megjelenik Isten, mint fogalom és mint tudati, elmebeli tapasztalati valóság? Ki az akinek megjelenik az elméjében az objektív és a szubjektív valóság képzete? Az objektív és a szubjektív valóság nem ugyanannak a megfigyelőnek jelenik-e meg, az ő saját, azaz teljesen szubjektív, alanyi elméjében?
Kérdező: Csalódott vagyok. Látom, hogy nem tudsz semmit sem mondani nekem Istenről, ellenben annál többet az én elmém és tudatom természetével kapcsolatban. Ez annyira megdöbbentő is egyben, hogy hirtelen nem is tudok mit kezdeni mindezzel.
MaGuru: Az elménk konkrét válaszokat vár, konkrétnak hitt kérdésekre. Azonban amikor megvizsgáljuk azok tudati aspektusait megláthatjuk, hogy mindaz, ami számunkra konkrét, belső tartalmát illetőleg csak bennünk létezik olyan módon, amiként mi tapasztaljuk és átéljük azt. Tehát érthető, és nagyon is kézenfekvő, hogy te minél több dolgot szeretnél tudni Istenről, és ezért emberektől várod a választ, vagy a segítséget. Azonban az az Isten, akiről te kérdezősködsz benned van, és a te elmédben tükröződik az Ő léte. Így nem objektív, csak a saját elméd által képzeled és hiszed objektívnek. Ha képes vagy elengedni mindennemű előfeltevést Istenről, a valóságról és a világról és megvizsgálni a saját elméd természetét, akkor egy teljesen új látványa tárulhat fel számodra a létnek.
Ameddig azonban ragaszkodsz az olyan „objektívnek” hitt fogalmakhoz, mint Isten, teremtés, világ és valóság, addig csak ugyanazon körön belül bővítheted a végtelenségig az ismereteidet, melyek végső soron sohasem fognak téged önmaguk fölé emelni, mivel erre képtelenek. Amikor elindulsz annak a megismerésére, hogy „ki is az én gondolataim elgondolója?” akkor magának a gondolkodásnak a Forrását kutatod, mely kutatás kivezethet téged a gondolatok és képzetek végtelen labirintusából, melyet ráadásul a saját elméd teremtett meg. Akkor majd megkapod a választ arról is, hogy ki és mi is valójában Isten, de legvégül a választ nem az elméd fogja majd feltárni számodra, hanem a saját létezésed gyökerét képező, örök, tiszta, kondicionálatlan LÉT érzése. A szemlélőnek és szemléltnek mennie kell, a kérdezőnek és a kérdésnek fel kell oldódnia az annak forrását képező elmében, majd az elme is el kell merüljön a mi VALÓ Forrásunkban: a Csendben és az Ürességben.
Kérdező: Ez olyan buddhista magyarázkodásnak tűnik a számomra, legalábbis keresztény gyökerekkel tekintve.
MaGuru: A Buddha mindenkinél erőteljesebben mutatott rá a tudat ilyennemű természetére, s erről a saját tapasztalataim sem mutatnak mást, azonban ez számomra nem a buddhista tézisek átvételének a következménye. De a Krisztus is szólt ezekről, ám szavai rejtve maradtak a teologikus és vallási magyarázatok évezredes tengerében. Amiről szóltam neked, az a legbensőbb felismeréseim szavakban tükrözhető, de lényegüket tekintve nem átadható szűrete. Nem kell elhinned a hallottakat, nyugodtan kételkedhetsz is bennük, vagy akár el is vetheted mindezt. Tégy belátásod szerint. De ha a te sorsod a mindennél őszintébb, megalkuvásoktól mentes, becsületes kutatása az önMAGad személyeden túli természetének, akkor végül bizonyosan megkapod majd a választ, az Istennel kapcsolatos kérdésekre. Legyen erőd elfogadni is ezeket, mert a válaszok nem biztos, hogy az egó-éned számára kedvezőek lesznek.
Az egónk képtelen az igazság elfogadására, ezért ha az Igazság önMAGunkként felfedi MAGát MAGunkban, minden hamisság(unk)nak mennie kell. Meg kell halnunk a saját elménk világának és képzeteinek ahhoz, hogy önMAGunk elmén(ken) túli VALÓja, önMAGunkként önMAGát „újra felismerhesse”.
A Csend azért tökéletes, mert nincs szüksége sem elmére, sem fogalmakra a saját létezéséhez és arra, hogy mindezt nyilvánvalóvá tegye bennünk, önMAGunkként. Te MAGod vagy EZ a Csend. Senki sem akadályozhat meg ennek a felismerésében.
