1. Mindennél jobban vágyj az Igazság megismerésére, ami az Életben lett kinyilatkoztatva.
2. Semmit se higgy el, csak azért mert tekintélyek, hatalmasságok, elöljárók szerint az egy egyedüli, egyetlen, kizárólagos igazság, amit megismerni lehetséges.
3. Kételkedj mindenben, amit nem magad ismertél meg, de kételkedésed egészséges szkepticizmus legyen. Amit nem ismertél meg, nem tapasztaltál meg személyesen, azt ne utasítsd el, csak tedd félre, ítélet mentesen. Csak arról mondj véleményt, amit magad tapasztalhattál meg, csak arra alapozz, amit minden kétséget kizáróan valósnak tapasztaltál, és kiállja a próbát minden élethelyzetben.
4. Törekedj a saját elméd, gondolkodásod, szellemi és lelki valóságod minél alaposabb megismerésére. Ismerd fel, hogy melyek azok a béklyók, amelyek hozzákötöznek téged a mások által igaznak mondott valósághoz, amit aztán te is kritika nélkül átveszel, annak közvetlen megismerését nélkülözve.
5. Ne szégyelld beismerni, mennyi mindent nem tudsz. Ismerd fel, hogy az ismeretek, az információk tömege, személyes megtapasztalás nélkül nem valódi tudás, hanem csak hitek tömege. Mi emberek többnyire a belénk programozott hiteink tömegét képzeljük a valóságnak, igazságnak.
6. Ismerd fel, hogy a relatív, emberi-tudati valóság minden ember számára mást jelent, az igazságnak pedig számtalan szintje, fokozata van, amit a személyes elméd megismerhet.
7. Ismerd fel, hogy az Igazság és a VALÓság a részszerű emberi elmén belül nem létezik abszolút értelemben, hanem mindenki csak a részeit birtokolhatja annak, a saját egyéni elméjében.
8. Tedd fel magadnak a kérdést: létezik, és létezhet-e ABSZOLÚT VALÓSÁG, ami az emberi elmében és tudatban felismerhető mint a saját részszerűségünket maghaladó, ám azt is önMAGába foglaló Igazság és a Valóság, a Lét és az Élet Teljességének és EGYsÉGének a tükröződése?
9. Indulj el saját mulandónak tapasztalt lényed alapját képezŐ, múlhatatlan VALÓjának a felfedezésére, megtapasztalására és megismerésére. Ne csak hidd, hogy ez létezhet, hanem magad nyerj bizonyosságot a tudatodban, azaz lélekben, szívben és szellemben, értelemben.
10. Mindennél jobban vágyj a szabadságra, mert az Igazság csak a lét és a létezés, elme által kondicionálatlan valóságában tárhatja önMAGát önmagunkban fel. EGY-SZERűen szólva: engedj el minden képzetet, előfeltevést, elképzelést arról, akit Istenként, VALÓként, saját léted Forrásaként megismerni törekszel. Ne azt akard megismerni, aminek és akinek a véges a végtelent képzelheti el, mert akkor pusztán egy újabb képzethez, elképzeléshez, elme-valósághoz juthatsz csak el.
11. Minden nap újjá kell születned, úgy kell a világra tekintened, amint azt újszülöttként tetted. Csak a tegnaptól szabad, a holnaptól nem terhelt elme és lélek láthatja a valóságot annak, ami, és nem annak, amiként a múlt tapasztalása által, és a jövő képzeteitől fogva tartva az számára látható, tapasztalható, átélhető lehet.
12. Bíznod kell abban, hogy létezik a téged IS magában foglaló VALÓ, a szavakkal, fogalmakkal lényegében kifejezhetetlen Teljesség, amiről bármit is képzelnénk el, túl van az egyéni elménk világán, de minden egyéni elme az Ő része, bár az Ő teljessége nem az egyéni elméink, tudataink összessége. Ez a bizalom saját létezésünk alapjában, a lét tiszta érzésében van belénk ültetve.
13. Érezz, de láss túl az érzelmeiden, gondolkozz, de láss túl a gondolataidon. Válj önmagává a FIGYELEMmé, aki mindezek és mindenek megfigyelésére képes, mindennemű ítélet mentesen.
14. Fedezd fel önMAGad létének, létezésének minden gondolattól, érzelemtől mentes, önmagában ragyogó érzését. Tedd fel én-ő-magadnak a kérdést: „Ki vagyok én?” „Ki vagyok én, akinek megjelenik a világ, valóság, és annak érzése a tudatomban?” Maradj csendben, mert a választ nem az elméd fogja megadni a kérdésekre, hanem a Szívedben ÉL-Ő VALÓ, minden létezés és élet forrása és oka, A KI ott lakik benned.
15. Ne szégyelld Istent megszólítani, bármit is képzelsz, képzeltél felőle, ne félj Tőle és Általa segítséget kérni a Igazság keresésében, és légy Csendben, hogy meghallhasd az Ő hangját önmagadban. Meg fogod tudni különböztetni az Ő hangját, ami a szív, a lélek tiszta ÉRZÉSe, és nem az emberi érzelmek, gondolatok kavargó masszája, ami miatt nem tapasztaljuk azt a tudatunkban, önmagunkban önMAGunkként.
16. Kérd Istent, hogy tisztítsa meg a szívedet és az elmédet, hogy ezáltal tudatod egyre inkább elmerülhessen az EGY és EGYetlen VALÓ, saját Ő-magod MAGvának a megismerésében.
17. Kérd Isten kEGYelmét, hogy az Út, az Igazság és az Élet igaz Mestere által, az „ÉN VAGYOK”, a „VAGYOK A KI VAGYOK” feltárulkozhasson a te szívedben és lelkedben, megvilágosítva a te elmédet, ragyogóvá téve a te tudatodat: Ő-ÉN-MAGunkban, Istenben.
18. Isten bölcsességét, Krisztus tanításait és vezetését ne mások kezéből vedd, hanem magod kérd Isten Lelkét, hogy Őáltala légy vezetve, az EGY VALÓ Igazság és Élet, a Lét, a Tudat örök Boldogságának az Üdvösségére: Isten minden kettősségeken túli, örök Teljességének megismerésére. Ismerd fel, hogy minden létező EGY Istenben, s hogy Isten önMAGát önMAGunkba, a mi saját tudatunkba: a Krisztusként rejtette. ÖnMAGunk teljes ismeretére pedig csak Isten vezethet bennünket, hogy végül az Ő kEGYelméből újra AZ lehessünk, aki kezdettől fogva Őáltala, Ővele és Őbenne EGY: az Örök Létben, Boldogságban és Üdvösségben.
19. Törekedj a teljes önátadásra Önvalódnak: Istennek. Add vissza szabad akaratodat, add át a tudatod, a szíved és a lelked Ő-VALÓdnak, ÉN-VALÓdnak, EGYetlen igaz Mesterednek! Kérj mindennél nagyobb bizalommal és reménnyel teljes szívvel: egy mustármagnyi hitet, hogy Isten kEGYelméből elindulhass annak a megtapasztalására, amire és A KIre ezen útmutatás irányul, de AZ túl van ezen szavak korlátain, mert a TeljessÉGében Végtelen és EGY: A KI VAGY-OK.
