Csend a Csendben

Kérdező: Azt mondják a bölcsek, hogy meg kell ölnünk a hamis énünket ahhoz, hogy a valódi ÉNünk lehessünk. Bevallom őszintén, nem teljesen értem ezt a tanítást, legfőképpen az homályos a számomra, hogy hogyan kellene megölnöm a „hamis énemet”. Nem tudom, létezik-e valamilyen hathatós spirituális technika, amit használhatnék erre. Tudnál-e segíteni nekem?

MaGuru: (Hosszasan ül a csendben, mintha nem is hallotta volna meg a kérdést. A kérdező arcán feszült türelmetlenség és kíváncsiság tükröződik.) Mit nevezel te hamis-énnek?

Kérdező: Igazából nem tudnám megfogalmazni, de talán az egóm jelöli ez a fogalom leginkább. Szeretnék egó-nélkülivé válni, mert úgy tapasztalom, a testem és az elmém jelenti a legnagyobb gondot a számomra, aminek „mennie kellene”, s akkor úgy gondolom nem maradna más, csak az Önvaló. Lehet nem jól gondolom mindezt, de nagyon foglalkoztat, hogy milyen módszerrel, gyakorlással, spirituális technikával lehetne elérni ezt a vágyamat.

MaGuru: Abszurd dologra vágysz, s ezért eme vágyad nem teljesülhet be.

Kérdező: Miért lenne ez a vágyam abszurd, és elérhetetlen? A spirituális utak rendre erről beszélnek, és különböző módszereket tanítanak az embereknek, amivel elérhetik ezt. Tudsz-e ilyen módszereket ajánlani, vagy esetleg megnevezni, a szerinted leghatékonyabb utat?

MaGuru: (Hosszasan ül a csendben, majd megszólal.) Miből jutottál arra a következtetésre, hogy az Önvaló elérésére léteznek utak, módszerek és „spirituális technikák”? Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de az Önvaló nem olyasvalami, amihez bármiféle út vezet, és bármiféle módszerrel, „spirituális technikával” elérni lehetne, és/vagy kellene. Az Önvaló nem egy cél, így nem érheted el. Nem egy probléma, amit megoldanod kellene, így nincs semmilyen ösvény és módszer a amivel eljuthatsz hozzá.

Nem létezik semmiféle „spirituális technika” ami által a hamis-énedet megsemmisíteni lehetne, mert mindaddig, amíg az Önvaló egy gondolat, egy tudati objektum, egy KÉPzet az elmédben, amiről azt gondolod, hogy a gondolat ösvényén elérheted, addig az elmédben létező problémára keresel, szintén az elmében, az elme által létező ösvényeket, módszereket, „technikákat”. Ez a gondolkodás a mai, technika és technológia központú korszellem spirituális vadhajtása, amely megfertőzte az ősi tanítások egyes, ma „divatos” ágazatait, és a legtöbben készpénzként kezelik ezen téziseket, anélkül, hogy a probléma mögé tekintenének, elmélyednének ennek szellemi és lelki dimenzióit illetőleg.

Kérdező: De sok guru ígéri azt, hogy egy bizonyos ösvényt követve, az ember eljuthat a tudatossága kiterjesztéséhez, és végül a felébredéshez. Ezért gondolom azt, hogy léteznek utak, módszerek, spirituális technikák, melyek segíthetnek a révbe érésben.

MaGuru: Ha el akarod érni az Önvalót, hagyj fel mindennemű út, módszer és technika keresésével. Nem ezeket kell megismerned, hanem feltenned MAGadnak a kérdést az elmédben, hogy „ki vagyok én, akinek ezek a gondolatok megjelennek?”, „ki vagyok én, aki azt képzeli, hogy az Önvaló eléréséhez utak, módszerek „spirituális technikák” szükségesek?”. Vagy még egyszerűbben, csak tedd fel a kérdést, hogy „ki vagyok én, aki meg szeretné ölni a hamis-énemet?”. Ez amit most ajánlok neked, nem egy út, nem egy módszer és nem egy „spirituális technika”. Ez a figyelem mindennél erőteljesebb ráirányítása, saját egó-éned Forrására. Ez az, amit ősi tanok önkutatásnak neveznek, és emiatt sokan azt gondolják, ez egy technika, amit ha megtanulnak, majd révbe juthatnak vele.

A jó hír az, hogy itt semmire sincs szükséged, csak teljes összpontosításra, magának a figyelemnek a Forrására, azaz VALÓ ÖnMAGadra. Fel kell tárulkozzon benned, hogy ki és mi is az az „én” amihez minden más hozzákötődik, aminek a felbukkanása által megjelenik a tudatodban a test, az elme, a világ és a valóság képzete. Bár a kutatás az elmén belül zajlik, az elméden belül nem fogsz választ kapni erre a kérdésre, mert ha az elme bármilyen választ is adjon, a „ki vagyok én?” kérdésre, az természeténél fogva csak az elmén belül bírhat bárminemű érvényességgel. Azonban az önkutatás lényege az, hogy az elmében felkutatjuk az elme Forrását, és ehhez nem teszünk mást, mint a figyelmet ráirányítjuk magára a figyelem Forrására, akárcsak amikor a moziban ülve a vetítőgépből kiáramló fény útját követnénk visszafelé, a vetítőgép lencséin is túl oda, ahol a tiszta, makulátlan, ragyogó fÉNy felragyog az éterben.

Ez a fehér fÉNy MAGunk a figyelem, nevezik ezt LÉLEKnek, Átmannak s még ki tudja minek, ez az, amit megragadni lehetetlen, mégis eme fÉNy által vetülnek ki az elmében, a Tiszta Tudat fehér vetítővásznára a KÉPek, melyek a filmszalagon találhatóak. A fenti analógiában a tiszta fehér fÉNy az Önvaló, a mozivászon a Tiszta Tudat, a filmszalag pedig az elme, annak minden lehetséges KÉPzetével egyetemben. Amikor önkutatást végzel, akkor magához a fÉNyhez, annak abszolút Forrásához törekszel vissza, ám hogy elérhesd ezt, végül a figyelemnek ki kell ürülnie mindennemű kötődéstől, meg kell tisztulnia mindennemű azonosulástól a saját elméd tartalmait illetőleg. Akkor a figyelem újra EGYesül saját Forrásával a – nem fizikai, elmebéli, egó természetű – fÉNnyel (EGY-ÉNnel), és megszűnik mindennemű elkülönültség, mindennemű azonosulás, ami az elme világában található, s aminek addig MAGadat képzelted.

A „ki vagyok én?” kérdésre tehát nincs válasz az elmében, és bármilyen válasz is érkezzen, figyelmen kívül kell hagynod azt. Ez nem egy mantra, ez nem egy módszer, mégis kívülről annak tűnhet. Az elménk ugyanis szeretne mindent megérteni, és a saját megértésünk szerint birtokolni azt, tudásnak, módszernek, útnak, technikának nevezve. Tény, hogy az önkutatás nem való mindenkinek, de az a tudat, az a lélek aki vonzalmat érez iránta, az már bizonyosan eljutott arra a szellemi és lelki érettségre, hogy a Belső gÚRu vezetése által, az önkutatás ösvényén révbe érhessen.

Kérdező: De hát mire való akkor a sok ösvény, módszer és technika? A legtöbb ember akit ismerek, és a spiritualitás felé elkötelezett, mind valamilyen utat jár, valamilyen módszert, technikát követ, gyakorol, és ettől várja a célba érését.

MaGuru: Minden ember személyiségéből, sorsából fakadóan azzal kerül kapcsolatba szellemi és lelki téren, amire megérett. Akinek spirituális utakat, iskolákat, módszereket kell követnie, az nem tehet mást ebben az értelemben, mintsem hogy beteljesíti a sorsát ezekben. Azonban előbb-utóbb mindenki eljut majd arra a felismerésre, hogy a VALÓnkra való igaz ráébredés, a megszabadulás nem érhető el ezekkel. Azon egyszerű oknál fogva sem, hogy nem az ember, azaz a színész arcán hordott álarc ébred rá saját istenségére, illetve minden isteniség Forrását képező VALÓjára, hanem az EGYetlen VALÓ, az ÉN-VALÓnk, az EGYetlen VALÓ Szín-ÉSZ AZ, aki minden emberi sorsban, minden emberi történetben „önMAGára ébred”.

Tehát a valódi cselekvő minden szemÉJiségben MAGunk az Önvaló vagy ÉN-VALÓ. Az emberi lény pusztán csak álarc az Önvaló fenséges „arcán”, és bármennyire is képzeljük azt, hogy cselekedeteink emberi erő és akarat által vannak, legvégül mindnyájan látni fogjuk, hogy az EGYetlen VALÓ az egész létezésben nem más, mintsem EGY-ÉN-MAGunk az Önvaló, amely egó-énünk EGYetlen Forrása, megnyilvánítója, létben tartója és megsemmisítője.

Kérdező: Ez teljesen értelmetlen a számomra, egyfajta predesztináció újratöltve, némi fatalizmussal elegyítve. Ezek szerint minden mindegy, és nem is kell tennünk semmit sem, mert minden sorsszerűen meghatározott? De hisz az ember akkor nem más – ha elfogadom mindezt – mintsem egy akarat nélküli marionett, amit Isten mozgat, az ő kénye kedvére.

MaGuru: Ez is egy nézőpont, aminek a szemÉJed szempontjából megvan a maga megalapozottsága, és jogosultsága. Mégis azt kell mondanom, hogy a legvégső válasz a kérdéseidre nem mentális vagyis elmebéli, ezért nem relatív, nem nézetszerű, így nem is torzulhat az elme, az egó-ének nézőpontjain keresztül. Amiket elmondtam neked, az elfogadhatatlan az individuális egó-énednek, az elmédnek, leginkább menekülésre, lázadásra készteti azt. Hiszen ez az egó-éned egyeduralmának, az „én vagyok a cselekvő” hatalmának a végét jelentené.

Emlékezz a legelső kérdésedre, melyben arról tudakozódtál, miként ölhetnéd meg az egó-énedet? Látod, már a gondolattól is elborzad ez az egó-én, már pusztán a lehetőség is halálra rémiszti, hogy nem ő az igazi úr, hanem pusztán egy szerep, egy álarc a fenséges ÚR arcán. Az egó-énünk képtelen a legvégső igazság elfogadására, de nincs is szükségünk erre. Ha felismered, hogy „ki vagy te VALÓjában, akit megriaszt a saját egó-énje, a saját elméje?” akkor a „problémád” MAGától MAGoldódik a számodra. Ekkor felismered, hogy te valójában nem az álarc vagy, nem az az egó-én vagy, akinek eddig önMAGad képzelted, s amelyet megölni szerettél volna – abszurd módon a saját egó-éned – azaz az elméd segítségével, valamiféle utak, módszerek „spirituális technikák” segítségével.

Kérdező: Valóban ennyire egyszerű lenne ez az egész? De akkor ez a sok út, módszer, spirituális technika mind-mind hiábavaló, értelmetlen? Nem-e őrültség akkor ez az egész, a spirituális utak és a gyakorlás, a vallások, a teológia, a metafizika, a jóga és minden ami elérhető ezen a téren az elménk számára? Egyszerre lehangoló, riasztó, felháborító amit mondasz, és mégis, ott csillog mögötte az EGY-SZERű igazság ígérete. Mert mi van, ha mégis van valami abban, amit mondasz? Mi van, ha a látszatok végtelen szövevénye mögött, ez az EGYetlen, EGYszerű és lényegében kimondhatatlan igazság húzódik meg, amit szemléltetni igyekeztél a fentiekben?

MaGuru: Lényegében MAGadnak tetted fel a kérdéseket, és a válasz is MAGodban VAN „elrejtve.” Ha megvan benned a kellő komolyság, a töretlen szándék önMAGad felismerésére, akkor tudnod kell, ez MAGunknak az örökké éber Önvalónak az „önMAGára ébredésének” a története, amit te önMAGadon kívüli erőnek képzelsz jelenleg.

Ezért fontos, hogy ha meghallottuk az igazságot a külső Mestertől, a Tanítótól, akkor ne érjük be ennyivel. Az igazság meghallása arra ösztönöz bennünket, hogy először az elménkkel eltöprengjünk rajta, alaposan átengedjük magunkon mindezt. Az igazság szavakban tükröződő, ám LELKÜNK legmélyében visszhangzó lÉNy-EGe fogja átmosni, megtisztítani az elménket, és meg fog semmisíteni minden hamisságot, minden piszkot és szemetet ami az elménk, a tudatunk tükrére, vetítővásznára rakódott és így meghamisította a világról, a valóságról, a másokról és magunkról alkotható képet.

Legvégül az Önvaló feltárja ÖnMAGát önMAGunkban: önMAGunkként. Ez túl van minden képzeleten, ez nem az elmében megy végbe, az elmében pusztán az elme előkészítése folyik, annak minden hamisságának az elpusztítására, a belső Mester, a belső gÚRu kEGYelme, szent érintése, odaadó SZERetete által. A belső gÚRu MAGunk, MAGod az EGYetlen ÉN-VALÓ, ezt nevezik a vallások Istennek, de a maguk képzeteire formálva. Azonban az ÉN-VALÓ túl van minden képzeten, gondolaton, bár általa létezhet minden és mindenki, mégsem függ senkitől és semmitől. A LÉT időtlen, tiszta, makulátlan MAGva mindez, a szubsztrátuma minden létezésnek, életnek és a kettősségek világában tapasztalható jelenségnek. EZ VAGY TE, amit és akit nem kell elképzelned.

Ez a szemÉJtelen LÉT, a Tiszta Tudat és Boldogság, mely önMAGától fÉNylő, önMAGában ragyogó. Szavak ide nem érhetnek el, de minden szó, minden IGE benne VAN, s mindez MAGod VAGY a LÉT tiszta, békés, boldog, önMAGában Teljes érzésében. Az elmében az Önvaló teljessége csak a Csendként lehet jelen, ezért az elme szintjén semmi sem mondható önMAGunkról el. Ezt magadnak kell felfedezned, ám MAGod az, aki mindezen végigvezet. Amikor az egó-én meghal, akkor valójában a LÉLEK hal meg, saját tévképzeteinek. Ekkor nem marad más, csak a VAGYOK, a LÉT tiszta érzése, s ez vagy minden létezés Forrásaként, minden elme-valóság Forrásaként TE MAGod.

Kérdező: Ki vagyok én?

MaGuru: (Mosolyogva ül Csendként a Csendben, szemeit szeretetteljesen szegezve a KérdezŐre.)