A nem-kettősség (nem két Ő-ség) lényegét fogalmakban tükrözve, az alábbiakban közelíthetjük meg:
1. Csak az EGYetlen ÉN VAN, és ÉN-MAGom EZ az EGYetlen ÉN VAGYOK. (ÉN-ÖN-MAGom)
2. Csak az ÉN létezik, mindÉNkÉNt és mindÉNkikÉNt ez az EGYetlen ÉN tapasztalja önMAGát.
3. Minden ami van és létezik a tudatban van, és az elme által létezik, mert vagyok.
4. Minden ami a tudatban elme-valóságként tapasztalható, az ÉN által elevenedik meg, válik átélhető tapasztalássá a figyelemben.
5. Minden valóságként tapasztalható tapasztalás tudati, elmebéli valóság, mely lényegét tekintve viszonylagos, ezért nem abszolút, így illúzió-valóság (tünemény).
6. Az EGYetlen ÉN minden személyest és személytelent meghaladó, tér és idő által nem korlátozott, ám minden személyes és személytelen, térbeni és időbeni megnyilvánulás forrása, teljessége, mely nem az elme teremtménye, így független mindezektől. (AZ abszolút tudatközéppont)
7. Minden elkülönültség a tudatban van, amely az EGYetlen ÉNnek az elme által megnyilvánított világgal és valósággal történő azonosulása által létrejött tudati megtapasztalás. Minden elkülönültség illuzórikus, lényegét tekintve álomszerű, KÉPlékeny tünemény.
8. A kettősség minden aspektusa illuzórikus, a kettősség tudatállapotában megtapasztalható valóság pedig teljességében érzéki tünemény (illúzió) amely az elkülönültté, személyessé, viszonylagossá, nézőpontszerűvé vált figyelem tudati, elmebéli teremtménye.
9. Az EGYetlen VALÓ ÉN a LÉT, TUDAT, BOLDOGSÁG teljessége.
10. EZ VAGY TE.
