1980. október 5.

Maharaj: Én nem rendelkezem individualitással. Nem pózolok személyként, annak színlelve magam. Bármi történik, a megnyilvánult tudatosságban történik.

Az emberek engem a saját fogalmaikkal azonosítanak, és azt csinálják, amit a fogalmaik diktálnak. Ez tudatosság, mely megnyilvánult, semmi más. Ki beszél, ki sétál, ki ül? Ezek ennek az „Én Vagyok” kemikáliának a kifejezései. Te vagy ez a kemikália? Mennyről és pokolról beszélsz, erről a Mahatmáról, vagy arról az emberről, de mi a helyzet veled? Ki vagy te?

Meditációban egy csomó látomása van az embernek. Ezek a kemikáliában vannak, a tudatosság birodalmában vannak, nemde? Mindezen dolgok csak a született kemikáliához kapcsolódnak. Te nem ez az „Én Vagyok” kemikália vagy!

Nem kell spirituális tudást tanulmányozni; a tudás hallgatásból származik. Amikor a hallgató hallgatja, és elfogadja azt, valami bekattan benne.

Ez az „Én Vagyok”-ság másság; a kettősség kifejeződése.

(Tudatosság és az AbszolútSri Nisargadatta Maharaj utolsó beszélgetések)

Tartalom ajánlása

egy-én

Ha azt kérdezed „Ki vagyok én?” azt felelem, hogy a legjobb amit tehetsz, ha ezt a kérdést önmagadban önMAGunknak teszed fel. Kitartó, elmélyült figyelemként rájöhetsz arra, hogy a válasz ott van MAGodban, a mindenek alapját képező Csendben. ÖnMAGadat önMAGadban önMAGunkként felismerve, véget ér minden keresésed. A Csend az ÖrökkéVALÓ LÉTezése.