Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.” Jn. 9, 41.

Mily dicsőséges az Örömhír szerint való története, a vak meggyógyításának! Amikor a lélek a Lélek által átérzi ezt, s a tudat a Szellem által felfogja mindezt, egyszerre sír és örvend a szív, és a lélek.

Sírok mert – én ki magam mindeddig látónak hittem, s a történetbéli farizeusok közül valóként, öntudatlanul is mindent elkövettem, hogy Krisztus örömhírét hárítsam, akadályozzam, míg magamat másoknál feljebbvalónak képzeltem – Isten kEGYelméből rádöbbenhettem, hogy a valódi vak, mint farizeus én vagyok a fenti történetben. Ebben a felismerésben azonban már ott van Krisztus dicsőséges öröme, mert Isten az Ő szavai által, megérintette a szívem, hogy megérezhessem és megérthessem: mi is a VALÓ látás, és annak lényege. Nem a született vakság a bűn, hisz Jézus Krisztus a kereszten függve is így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34) A vakság látásnak való vélése, a tudatlanságom tudásként való élése a bűn, melynek zsoldja a halál, ama első halál, melyben úgy ragad belé a lelkem, hogy mindeközben azt hiszem: élek. Bár láttam a halál kultúráját magam körül, s lassan felfogtam, hogy amit életnek hittem mindeddig, az a halál dicsőítése, mégis míg hiányzott belőlem annak felismerése, hogy én is egy vagyok azok közül, aki saját vakságát látásnak hitte: bűnöm megmaradt, s én megmaradtam bűneimben, a halál völgyében. „És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.

Örvendek hát, mert Isten kEGYelméből, szabadulásomra ismerhettem a Krisztus hibátlan tükrében. Ó, bár csak én lehetnék ama vak a történetben! – sóhajt a lélek bennem, hisz benne nyilvánvalókká lettek az Isten dolgai, hogy a valódi látás csak Jézus Krisztus gyógyító keze által lehetséges, mely a bűnöktől megtisztult lélek, örökké Istenre fordított figyelmében tárulhat fel: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.” A valódi látás csak a Krisztus vére (szent isteni tudata) által megtisztult szív által, azaz a Szent Lélek által lehetséges. Mindaddig vak vagyok, míg csak a test lámpását, a szememet használom arra, hogy meglátni próbáljam, a világban lévő összefüggések mögötti igaz VALÓ, nyilvánvaló dolgait. A bibliai vak boldog volt, mert Krisztus érintésében végül felismerhette, hogy Jézus Krisztus az Élő Isten Fia, hitt neki, hitt benne és imádhatta Őt. Isten dolga nyilvánvalóvá vált Krisztus által az ő emberi szívében, lelkében, elméjében és tudatában. De eme kegyelmi felismerésben magam is boldoggá lehettem a Jézus Krisztus szabadító kegyelmében, mert saját vakságomra ismerve Istenhez kiálthattam: „ó Uram, könyörgöm nyisd meg az én szemeimet a Te látásodra, a Te imádásodra és a Te szeretetedre!” Engedd, hogy megismerhessük az Igazságot, az EGYetlen IGAZ VALÓt, mely EGYedül szabaddá tehet bennünket!

János Evangyélioma 9. rész

1. És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala.

2. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?

3. Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.

4. Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.

5. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.

6. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,

7. És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.

8. A szomszédok azért, és a kik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki itt szokott ülni és koldulni?

9. Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az.

10. Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid?

11. Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.

12. Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.

13. Vivék őt, a ki előbb még vak volt, a farizeusokhoz.

14. Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala.

15. Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok.

16. Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük.

17. Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta.

18. Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása,

19. És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, a kiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?

20. Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:

21. De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról.

22. Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből.

23. Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek.

24. Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.

25. Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.

26. Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?

27. Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni?

28. Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk.

29. Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való.

30. Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta.

31. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.

32. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.

33. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.

34. Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt.

35. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?

36. Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?

37. Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az.

38. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.

39. És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.

40. És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?

41. Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.