A Lét MAGunk a MAGnyilvánulatlan LÉLEK, az Élet pedig MAGunk a MAGnyilvánult LÉLEK.
A Lét teljességének mérhetetlen és felfoghatatlan boldogsága az élet élő és szüntelenül áradó gyönyörűségeként nyilvánul meg.
Az Élet valódi belső intenzitása akkor tapasztalható romlatlanul, ha a tapasztaló és a tapasztalt azaz a Lélek és az Élet, a Tiszta Tudat és az Igazság EGY, s bár a létezés objektumai megkülönböztethetőek a Tiszta Tudatban, azok mégsem szakadnak el egymástól és annak MAGfigyelőjétől.
Az önMAGára tudatos Lét, önMAGa(unk) Életként megnyilvánuló VALÓságát a Tiszta Tudatban (Igazság) szemléli. A Lét, a Tudat és az Élet önMAGa Igazságától fÉNylik, önMAGa által. Ez a Létezés üdvösséggel teli VALÓsága, a megnyilvánult Világ, egó-elme által ismeretlen, romlatlan tapasztalása.
Az Életben a LÉT ragyogó gyönyörűsége ölt testet. Ez a létezéssé vált LÉT, IS+TE+ÉN+MAGunk.
Minden aminek a létezése nem ebben a gyönyörűségben tapasztalható meg, az a tudatlanság fátyla, az egó-elme által létezhet. (májá) A megszabadulás az egó-elme által meghamisított VALÓságtól az nem más, mintsem MAGunk visszatérése IS+TE+ÉN+MAGunk eredendő, öröktől fogva való, igaz VALÓságunkba, az üdvös boldogságba.
Szat – Csit – Ánanda. (Lét + Tudat + Üdvös Boldogság)
