Kérdező: Metafizikai tanítások arról beszélnek, hogy Isten nem egy tudati objektum. Sokat elmélkedtem ezen, és arra a következtetésre jutottam, hogy ha Isten nem egy tudati objektum, akkor végső soron nem is ismerhető meg. Ez azonban elég riasztóan hangzik, mert akkor ez azt is jelenti, hogy az emberi elme, ami az emberi tudatosság teremtője, sohasem juthat el Isten megismerésére. Ez a logikai következtetés igencsak lehangoló a számomra, mert akkor ez azt is jelentheti, hogy mindennemű törekvés Isten megismerésére hiábavaló, és csak az illúzióvilág része. Annak az illúzióvilágnak a foglya, amelyet az elménk teremt meg és tart életben. Mi a meglátásod ebben a számomra létfontosságú kérdésben? Van-e lehetőség Isten megismerésére, és ha van, miként lehetséges?
MaGuru: Az elme megteremti, a saját magunk számára létrehozza Isten fogalmát, KÉPzetét az elmében, majd kijelenti róla, hogy Isten nem egy tudati objektum, ami az elmén belül található. Így – implicite módon – kijelenti, hogy Isten nem megismerhető, bár a metafizika jelentős része Isten megismerését teszi önmaga központi kérdésévé. Az úgynevezett spirituális utak pedig ennek az Istennek a megismerését célozzák meg, a Jóga pedig végső soron az Istennel való teljes EGYesülést, az Istenbe való „visszatérést”, teljes feloldódást. Ha megvizsgáljuk mindezt, a logika számára feloldhatatlan ellentmondással szembesülhetünk. Ez az, amit lényegében magad fedeztél fel, és ennek következtében jutottál el ahhoz a mentális és lelki állapothoz, ami egyszerre tartalmazza a reményvesztettséget, a kiábrándultságot és a bizalom teljes megrendülését magában Istenben és az ő megismerhetőségében. Azonban nem szabad belesüllyednünk saját mentális és emocionális ingoványunkba, amit ennek kapcsán láthatunk magunkban meg.
A tiszta intuíció és a mindennemű romlottságtól mentes értelem által eljuthatunk eme feloldhatatlan kérdés tisztázására is. Ehhez azonban az intuíció, a tiszta érzés és a ráció, a tiszta értelem kétélű kardjára van szükségünk, ami mindig ott van a kezünkben, azonban többnyire nem tudjuk mire való, és ha használjuk is, csak azért tesszük azt többnyire, hogy másokkal hadakozzunk, és másokban sebeket ejtsünk vele. Ez a probléma amit felvetettél maga a szellemi értelemben vett gordiuszi csomó, amit nem kibontani kell, hanem átvágni a ráérzés és a tiszta értelem kétélű, ragyogó, borotvaéles és MAGasztos pengéjével. A vágás nyomán nem újabb megosztódás jön létre, hanem megszűnik a kettősséget okozó KÉTely. Ez a vágás, nem újabb darabokra osztja a világunk, hanem megsemmisíti mindazon képzeteket, melyek az elménkben, MAGunkat EGY-ÉN-MAGunktól elválasztja, az elme, pontosabban a saját elménk illúzióteremtő erejével. Mert ezt a képletes csomót nem megfejteni kell az elmével az elménkben, hanem felismerni azt, hogy a gondolkodás maga minden emberi gond forrása és szülőatyja, így olyan ez, mintha a fellobbant olajat egy újabb kanna olajjal próbálnánk meg eloltani.
A gondolkodás az elmébe van zárulva, és a legtisztább formáját tekintve is – amely mentes mindennemű érzelmi befolyásoltságtól – pusztán csak annak felismeréséhez vezethet el bennünket, hogy maga a gondolkodás egy eleve önmagába és önmagunkba zárt végtelen tudati folyamat, mely önmagát gerjeszti még akkor is, amikor látszólag az önmaga által létrehozott problémákra újabb és újabb megoldásokat keres, természetesen minden újabb megoldással újabb és újabb potenciális problémák csíráit hozva létre, melyek előbb vagy utóbb megfelelő körülmények között majd szárba szökkennek. A gondolkodás nem képes az általa létrehozott problémák forrásának, magának a gondolkodásnak a felszámolására és megszüntetésére. Ezért van szükségünk arra, hogy a megérzés és a tiszta ész kétélű kardjával magát a problémák gyökerét szüntessük meg, hogy ilyen módon megsemmisítsük a problémákhoz való kötődését a LÉLEKNEK, mert végső soron nem az elmét kell megöljük, felszámoljuk az elme által, hanem a LÉLEK azonosulását, kötődését az elme mindennemű problémagyártó folyamatával, ösztönös működésével.
Kérdező: Ez azt jelenti, hogy az elmém csak az általa teremtett Istenképet érheti el is ismerheti meg, vagy azt is, hogy az elme egyáltalán nem alkalmas Isten megismerésére? Mi akkor az EGYetemes elme, amire a szent írások és különféle hagyományok úgy hivatkoznak, mint Isten, a világEGYetem elméje?
MaGuru: Itt egy fontos kérdést kell tisztáznunk. Valójában csak az elme létezik, és ez is csak egy fogalom, ha így kimondom, semmi több. Isten elméje és az úgynevezett egyéni, individuális elmék világa minden látszat ellenére EGY. Az önMAGunktól való elkülönültség, azaz saját individuális elménk valósága tulajdonképpen az EGYetemes elmében van, az EGYetemes elmében jön létre, és ez a rejtélyes erő, mely az ÉN-VALÓban VAN és EGYetemes elmeként nyilvánul meg, valójában nem különbözik egymástól. A varázslat ezért megfejthetetlen, mert az individuális elme próbálja megfejteni saját Forrását, ami igazából nem az EGYetemes elme, mert azzal minden látszat ellenére az individuális elme EGY, hanem MAGunk az ÉN-VALÓ, az EGYetemes elme EGYetlen, VALÓ „tulajdonosa”, azaz létbentartója, abszolút Ura.
Az elme nem ismerheti tehát meg saját Forrását, mert az elme – akár EGYetemes akár individuális móduszában közelítjük azt meg – a maga tiszta, tökéletesen szennyezetlen állapotában pusztán csak egy makulátlan tükör, egy fehér vetítővászon, amiben az ÉN-VALÓ tükröződik, amin az ÉN-VALÓban lévő minden tudattartalom kivetülhet. Ez a tükröződés, ez a tükör IS MAGunk az ÉN-VALÓ, amint minden megelevenedett kép ezen a képzeletbeli mozivásznon IS MAGunk az ÉN-VALÓ megnyilvánulása. Azonban sem a tükröződések, sem a kivetülések összességének megismerése által nem juthatunk el az ÉN-VALÓ megismerésére az elme által, mivel az ÉN-VALÓ Teljessége az elme által felfoghatatlan, megismerhetetlen. Még az EGYetemes elme, amit Isten elméjének neveznek sem KÉPes az ÉN-VALÓ, a TeljessÉG, az Abszolútum megismerésére, mivel a tükör nem lehet megismerője annak a végtelen sok aspektusnak, ami benne tükröződhet, így pusztán a tükrözője, a megjelenítője, akár a tiszta mozivászon – mint a tiszta tudat jelképe – a film képeinek.
Kérdező: De létezik-e akkor a megismerésnek más módja és módozata, ha a fentiekből következően az elménk csak egy önmaga által készített „faragott képet”, istenképet, isten KÉPzetet ismerhet csak meg, ami semmiképp sem valós és teljes, s mivel nem valós és teljes ezért végső soron bármilyen is legyen, abszolút értelemben érvénytelen? Mert bár a fentiekből az következik, hogy a tiszta tudatban nem tükröződhet más mint az ÉN-VALÓ teljessége, az elme által ez a teljesség természetszerűleg részlegessé válik, végtelen sok tükröződésként.
MaGuru: Ha megismerjük és megértjük az elme világán belüli valóságteremtő működést, akkor rálátást kapunk magára az elménkre, így az EGYetemes elme valóságteremtő és megismerő, értelmező működésére is. Nem elvont, hanem közvetlen módon, a tapasztalásban és az intuícióban, ami a figyelemben jelenik meg. Mivel a figyelem MAGa, MAGunk az ÉN-VALÓ, az Abszolútum, így végső soron két lehetőség áll fenn. Az első, ha a figyelem azonosul a számára, benne, azaz bennünk MAGunkban megjelenő tükörvilággal, kivetüléssel, azaz az elme, az elménk világával, akkor ez megelevenedik bennünk, és valósággá válik a számunkra a tudatunkban, az elménkben és a LÉLEKben. Mivel az egyéninek mondott, individuális lélek (dzsíva) azonos az EGYetemes LÉLEKKEL (Átman) ezért tulajdonképpen a kettő között – lÉNyEGünket tekintve – semmi különbözőség sincs.
Mindennemű kettősség, különbözőség és elkülönültség megtapasztalhatóságának lehetőségét az elménk hozza létre, de végső soron a LÉLEK, ami MAGunk a figyelem AZ, ami és aki által ez az illúzió életre kel, megelevenedik és MAGunban, MAGunk által és MAGunk számára valósággá teremtődik. A FIGYELEM a LÉLEK VIZE, amely megöntözi az elme gondolatait, képeit, képzeteit, ama mentális csírákat, melyek aztán eme erő, eme éltető víz, eme fÉNy által szárba szökkennek, és létrehozzák a világot és a valóságot. A VilágEGYetem is eme erő által létezik és létezhet, Isten és minden létező, minden megismerhető tudattartalom a LÉLEK fÉNye, vÍZe, TÜZe és Szele, levegője, LÉLEKzése által VAN, létezik és létezhet. Ezért a valódi megismerés nem az, ha Istent akarjuk megismerni, mert Isten világa az EGYetemes elmében végtelen, így Istennek is végtelen sok aspektusa és attribútuma, neve és formája ismerhető meg, az elmén belül az elmében.
A valódi megismerés mentes mindennemű megismeréstől. A valódi „megismerés” nem az elmében és az elme által történik meg, ezért nem kötődik az elménkhez, és annak bármilyen funkciójához, képességéhez, cselekvéséhez. A valódi MAGismerés akkor következik be, amikor a MAGismerő és a megismerés feloldódik, eltűnik a MAG-ISmERŐben. Hasonló ez ahhoz, amikor a hullám ráébred, hogy lényegét tekintve mindig is VÍZ, az volt és mindig is az lesz, s ezért semmit sem kell tennie. A hullám pusztán csak a VÍZ FORMÁJA, amint az elme világa, a formák és nevek birodalma nem más, mint hullámok az EGY és EGYetlen, EGYedül VALÓ, azaz ÉN-VALÓnk örökké változatlan Óceánjának hullámokként való megnyilvánulása, tükröződése, önMAGunk által, önMAGunkban és önMAGunk MAG-nyilvánulásaként: mindenként és mindenkiként, mind-ÉN-kÉNt és Mind-ÉN-KI-kÉNt.
A VÍZnek teljesen mindEGY, hogy páraként, folyékony vagy szilárd állapotban VAN, s eképpen milyen formát ölt MAGára fel, milyen formát és nevet elevenít meg, a különbözőség és a formák sokfélesége pusztán az elme, az elménk, az EGYetemes elme világában tapasztalható meg. Abban természetesen ez maga a világ és valóság, az EGY és EGYetlen VALÓ Tapasztalónak: a figyelemkÉNt jelenlévő örök, születetlen, kezdet és vég nélkül VALÓ LÉLEKNEK. EZ A LÉLEK, ez az abszolút, minden individualitástól független ám mégis minden individualitás forrását jelentő VALÓ, figyelem, LÉLEK VAGY TE.
A valódi megismerés semminek és senkinek a megismerését sem jelenti, pusztán önMAGadra ébredését annak a LÉLEKNEK, a Születetlen VALÓnak, aki végső soron örökké éber.
Te, az örök ÉbersÉG VAGY az egész világEGYetem teremtője és létben tartója. Minden és mindenki benned van, s Te vagy jel-ÉN mindenben és mindenkiben. A TeljessÉG VAGY, aki és ami szavak, képek, fogalmak, gondolatok által megfoghatatlan, pontosan azért mert csak ez az ÜressÉG AZ, aki és ami a TeljessÉGet MAGában hordozhatja. Csak abba fér el a TeljessÉG ami és aki teljesen üres, teljesen mentes mindennemű kötődéstől, ragaszkodástól, birtoklástól, ami az elme tárgyaira irányulhat. S mire másra is irányulhatna bárminemű és jellegű ragaszkodás és kötődés, mintsem az elme világára, és az elme világában megjelenő képzetekre?
A létezés maga az elme, az elménk világa, a világ és a valóság maga az elme és az elménk világa és valósága, és amikor ennek az EGYetemességének a felismeréséhez eljutunk, még akkor sem haladható meg mindez az elménk által az elménkben, pusztán csak Istennek nevezzük ezt a legmagasabb rendű erőt, az EGYetemes elménken belül. Ám Isten az ÉN-VALÓ helytartója, szolgája az elmében, az EGYetemes és az individuális, azaz szemÉJes elmében, amint minden létező ilyen módon Isten megnyilvánulása. Az ember szolgálja Istent, Isten szolgálja az ÉN-VALÓt, a Teljességet, az Abszolútum azonban teljesen és tökéletesen szabad, kondicionálatlan, nem szolgája senkinek és semminek, mert Ő MAGa minden és mindenki, aki Istenként és VilágEGYetemként, a teremtmények és a természet világaként megjelenhet. De végső soron mindez EGY, EZ VAGY TE szemÉJfeletti Abszolút VALÓként, TeljessÉGként, pusztán a gondolkodás által, az elmében aprózódik szét, bomlik mindez részekre, és aztán ezen szilánkokat igyekszik az elménk újból összerakni a magunk számára, saját elménkben, azt remélve, hogy majd eljuthatunk a végső igazság, a végső valóság, Isten megismerésére.
Ha megismered VALÓ igaz MAGadat, többé nem fogsz vágyni Isten megismerésére.
Visszajutsz az abszolút közÉP-PONTba, amely az elme számára megragadhatatlan, ám mindennél VALÓsabb. Ez a Tiszta Tudat, az elméhez nem kötődő Figyelem, ez VAGY TE, MAGod a LÉLEK, akit senki és semmi sem láthat, mert EZ A LÁTÓja mindennek és mindenkinek, ami általa és benne megelevenedhet és létezhet. Ez az EGYetlenEGY LÁTÓ VAGY TE, aki nem személyes és nem személytelen, aki nem Alany és nem tárgy, mindkettő és egyik sem. A szavak és a fogalmak nem férhetnek a közelébe, mert önMAGában, önMAGa által EGY és oszthatatlan, bár Forrása minden létezésnek és létezőnek, ami a kettősségek, az elme világában tapasztalható meg. EZ VAGY TE, az elképzelhetetlen, ám örökké JELEN-VALÓ LÉT, TUDAT és BOLDOGSÁG, önMAGától fÉNylő TeljessÉGe. Nem kell hogy elKÉPzeld önMAGad az elméddel az elmédben, csak légy jelen, tiszta, makulátlan, kondicionálatlan figyelemként, Lélekként, LÉTként, a VAGYOK semmihez sem kapcsolódó örök érzésében.
