A test egy érzés, amelyhez gondolatok kötődnek. Emocionális és mentális KÉPzetek halmaza mindez. Előbb érzem a testem, csak utána gondolok arra, hogy van egy testem. De kinek van teste, és kinek vannak gondolatai, melyek a test érzetéhez és képzetéhez kötődnek? Amint tudatosul bennem, hogy a test egy érzés, melyhez gondolatok – elme – kötődnek, s hogy az, amit elmének nevezek nem más, mint gondolatok összessége, képes vagyok felismerni: a test és az elme egy érzésből emelkedik ki, a létezés érzéséből, mely a Szívben kél és nyugszik el.

Amikor azonosulok ezzel az érzéssel és ezzel a képzettel, akkor létezőkként, jelen tudatrészként embernek tapasztalom magam. Testtel, elmével, érzésekkel, érzelmekkel, gondolatokkal és KÉPzetekkel rendelkező KÉPződménynek. A test és az elme: ÉNemből fakad és ÉNemben létezik, ezért ÉNem nincs alárendelve ennek a KÉPzetnek. Ez a KÉPzet jön és megy, folyamatosan változik, önmagában véve nincs semmiféle léte, sem önazonossága. ÉNem, az örök VALÓ az, aki megnyilvánítja, fenntarja és visszavonja MAGamba mindezt. ÉNem a tiszta Tudat örök boldogsága: A KI VAGYOK.

A test és az elme pusztán az a ruha, melyet a létezés érzéséből és érzésében MAGamra öltök, s azzal azonosulva végül EGY ÉN-MAGam ennek a gúnyának hiszem. Ezért hamis az a képzet, hogy ÉN alászállok egy testbe és elmébe, mivel ÉNemen kívül nincsenek testek, nincsenek gondolatok, nincs elme, nincs semmi ami ne bennem, MAGamban, belőlem merülne fel s ne bennem nyugodna el. A felébredés annak a felismerése, hogy ÉN nem vagyok sem a test, sem az elme, hanem ÉN az az örökké-VALÓ LÉT és TUDAT vagyok, akiben mindezen érzés és gondolat megjelenhet, felemelkedhet és alásüllyedhet, visszaolvadhat a megnyilvánulatlan Boldogság örökké-VALÓ Ó-CE-ánjának üdvösségében.