Inkább gondoljam én magam bűnösnek, s istentelennek, hogy törekedhessem ezáltal is, még jobban a Tökéletes ÉGre, s kívánjam minden LéleKzetemben Istent, s az Ő éltető vizét lelkemnek, mintsem KÉPzeljem magam üdvözültnek, miközben magam tévesen megítélve ülök a kárhozat langyos vizében, ama meggyőződésemben, hogy Krisztussal telt meg a lelkem.
A legnagyobb szabadság, amikor már nem én ítélem önMAGam meg, hanem a Lélek Ismerete által nyilvánítja ki számomra Isten: EGY lehetek-e Ővele én, s vágyom-e, hogy eme én, végleg feloldódhasson Őbenne, az Ő dicsŐségére és dicsŐségében. Hogy Krisztusban és Krisztussal EGYetemben szikra lehessek minden szívben, az Ő lángoló, örök SZERelmének a tüzében.
„Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett? De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik. Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.” /Károli 1908/
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.” /Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás/
Lk 12,49-53
