az Isten országának a fÉNyében

A Pokol, az emberi lényként tapasztalható lélek és tudatállapot. Ez az Istentől (EGY-ÉN, ÉN-VALÓ) való lelki és tudati elszakadtságunkban jön létre, és a téves gondolkodás, a hamis képzeteink, érzéseink, érzelmeink és a helytelen cselekedeteink által születik meg BENNÜNK. Tehát a pokol eredendően nem egy hely valahol, hanem egy nagyon is elevenen tapasztalható ÁLLAPOTa a léleknek, (kár-hozat, vagyis kárt hozunk magunkra) amikor is bezárulunk saját bűneink (kárhozottságunk) következményeibe. Természetesen a világban is jelen van a Pokol, pont ennek következtében, hiszen a világ emberi valósága tulajdonképpen az emberek gondolatainak, érzéseinek és cselekedeteinek az összessége. Amennyiben Isten kEGYelmében nem tisztulunk meg itt, a jelenvalóságban attól a lelki pokoltól ami bennünk van, úgy tovább visszük azt magunkkal a halálban a halálon túli létbe. Hisz a halálban csak a testet vetjük le, de a lelkünkben ott marad minden, és átvisszük azt a „túlpartra”. De Krisztus mit is mondott ezzel kapcsolatban?

Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” Lk. 17, 20-21

Mit jelent ez akkor megfordítva? Azt, hogy a Sátán, a démonok, az Antikrisztus országa is bennünk van, ami maga a Pokol! Tehát a gonosz nem „kívülről” támad meg minket, nem kívül van, hanem belül, és belülről vetül ki a világba, azaz kívülre is. A valódi pokol nem más, mint a fájdalmas elszakadtság Istentől, az emberi tudatlanság, a szeretetlenség, az önzés, az istentelen, pusztító vágyak, törekvések, az erőszak, a kegyetlenség, a részvéttelenség, a gyűlölet stb. által, bennünk létrejövő ÁLLAPOT. Ettől képes megváltani minket Isten, az Ő kegyelme által ITT és MOST, az Ő JELEN-VALÓságában, a Krisztus tanításai által megismerhető isteni igazságban, és legfőképpen a feléje fordított Szívünkben, vagyis belső és külső figyelmünk teljes Őrá (Isten, EGY-ÉN, ÉN-VALÓ) való irányításában. Ez az emberi szabad akarat átadását jelenti Isten kezébe, enélkül ugyanis mindez nem történhet meg. Ekkor ugyanis Isten megajándékoz bennünket a Békével, majd – minden ember saját egyéni útjának megfelelően – fokozatosan feltárja az Élet igazságait nekünk és bennünk, szembesítve minket saját hibáinkkal, vétkeinkkel, tévképzeteinkkel, azaz a hamis énünkkel, végül megtisztít bennünket és önMAGába emel. Így, lassan az emberi lélek leveti magáról az Istentől való elszakadtságában magára vetetett téves „ruháit” a bűnöknek, a vétkeknek, és új köntöst kap, Istenben. Ez nem más, mint Krisztus makulátlan, patyolattiszta Lelkének a Köntöse, amely Isten végtelen, és feltétel nélküli SZERetete, az EGY és EGYetlen igaz GYÓGY-SZER, ami táplálhat és EGÉSZsÉGessé tehet bennünket.

A Sátán nem más, mint a hamis képzeteinkből, tévedéseinkből, érzéseinkből, saját, élő lelkünkre kövült emberi egónk, a hamis énünk. Ez teszi beteggé, majd tetszhalottá lassan a lelket, a sok szenvedésben, hamis KÉPzetben, KÉPzelgésben és az elme és a lélek tévelygéseiben. A Sátán nem egy konkrét entitás, de képes valós létezőként megnyilvánulni bennünk, és általunk az emberi valóságban. Emlékezzünk, amikor Krisztus negyven napot böjtölt a pusztában, a böjt végén megkísértette őt a Sátán. Ez azonban nem kívül, hanem belül, Jézusban (Krisztus emberi énjében) történt meg. Vagyis a nehéz böjt után, Krisztust az emberi egója megkísértette arra, hogy Istentől kapott erejét, hatalmát, világi, önző, egyéni célokra használja fel. Hatalmat és gazdagságot kínálva fel, vagyis mindazt, amitől eltévelyedik és lassan megmérgeződik az Istentől elszakadt lélek. Ám Krisztus azért tökéletes, mert teljesen Istenben lévén, az Atyával EGYbeforrva legyőzte a saját emberi egóját: az Atya erejével. Ez a szemÉJes én feletti tökéletes uralmát jelenti a szemÉJünk felettinek, azaz EGY-ÉNünknek, az Atyának, más szóval Istennek. Hiszen Krisztus isten-ember volt: Jézus Krisztus! Jézus volt az emberi személy, az ember, míg a Krisztus pedig az örök Isten, a halhatatlan tökéletes Lélek és isteni Tudat! Ez hatalmas misztériuma a létnek. A Sátán tehát minden ember saját, személyes, saját magunkat Istentől elszakító hamis emberi énje. Ennek a hamis emberi énnek kell meghalnia, azaz megtisztulnia Istenben, de már itt, a földi létezésben, hogy lelkünk VALÓja Istenben megelevenedhessen, és a lelkünk üdvözülhessen. Ez az ember számára azt jelenti, hogy az emberi én kezéből, az irányítás visszakerül az EGY-ÉN, Isten kezébe. Lemondani az emberi én dicsőségéről, meghalni a hamisság képzeteinek, és feltámadni a VALÓ, EGYetlen Igazságában: Atyánkban, Istenben. Ez az emberi lény igazi, valódi megdicsőülése Istenben, a létezésből az Örökké-VALÓ, tiszta, romlatlan, ragyogó, önmagától fénylő Lét boldogságába való visszatérése, az örök, halhatatlan, emberben lakozó isteni Léleknek.

Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

Lk. 17, 33