Kevesen keresik manapság Az Igazságot, mert sokan elhitték, hogy Igazság nincs, csak az emberi részigazságok relatív kuszaságának az összessége. Az EGYetelen Igazság: Isten. A mai korban sokan ha meghallják ezt a szót Isten, rögtön a vallások, a vallásos attitűd, a hittérítés, és a sok évezred alatt erre rakódott negatív, pejoratív, taszító képzetek asszociációi jelennek előttük meg. Jogosan! Azonban Isten nem az, ami/aki azonosítható lenne ezekkel, és végképp nem az, amit a tőle elrugaszkodott, elszakadt emberi elképzelések, állítások, tagadások logikai halmaza jelent. A Lét középpontja, ami és aki csak a közvetlen megtapasztalás által ismerhető meg. Azonban ameddig eme közvetlen megtapasztalást az emberi elmém hozza létre, korlátozza, birtokolja, a saját képmására formálja bármilyen értelemben is, addig mindez vallás, vak hit, megosztó eszmék, dogmák, tézisek, örök és vérre menő viták, békétlenségek, háborúk, spirituális megosztás forrása és tárgya is egyben.

Isten nem attól létezik, van, és tapasztalható meg a Lét és Tudat örök forrásaként és középpontjaként is EGYben, mert az emberi elme és tudat hisz-e a létében vagy sem. Én, az ember hiába tagadom a létezését, ám ha ezt teszem, tulajdonképpen öntudatlanul a saját létezésem, tudatom, lelkem létét tagadom, ami és aki akkor is EGY és elszakíthatatlan Ővele, ha eme valóság teljes mértékben rejtve van előttem. Minden Isten, minden Istenből van és minden Istenben van, akkor is, ha nekünk, a benne létezők – jelenleg igen nagy része számára – mindez kérdéses, illetve nem is kérdéses, hogy nem így van, tehát leginkább fel sem vethető mindez. Ezért van az, hogy a fogalmak, a szavak, az elme szintjén Isten nem létezik, leginkább halott. Az emberi elme szintjén csak a képzetek világa létezik, melyek ha meg akarják ragadni Isten fogalmak, képzetek, gondolatok feletti EGYetlen EGYségét és EGYetemességét, az minduntalan kisiklik a neki állított kelepcékből. De ki vagyok én, aki e képzetek rabja, s megszabadulhatok-e tőlük, a kEGYelem által az Igazság felismerésével?

Ami és aki Isten, az túl van a szavakon, a gondolatokon, a gondolkodáson, a képeken, a képzeteken és a képzelgésen, az emberi érzelmeken és érzéseken, bár ezek is, Őbenne, Őáltala létezhetnek. Istenben van a világ, s minden és mindenki benne van Istenben, még ha nem is így érzem és érzékelem ezt. Mert Isten VALÓ IGAZsága, minden elmeszerű valóságot meghaladó EGYetlensége, az emberi tudatban, szívben és lélekben a Lélek által nyilvánul meg, a Lét tiszta, makulátlan, gondolatoktól mentes: Örökké-VALÓság ÉRZÉSeként és érzésében. Az Őtőle való különvalóság, különállóság, elkülönültség csak bűnös tévképzet, ami azonban fájdalmas valósággá dagad az „én a test és az eleme, a gondolkodás és a gondolkodó vagyok” képzeteiben. Isten VALÓ, IGAZ, ÖRÖK lényege EGY az emberi létezésünk MAGvával, ami a figyelmünk befelé, saját tudatunk középpontja felé történő irányítása által tapasztalható meg, amikor is ez a belső figyelem eltűnik, EGYbeolvad annak forrásával, Ő-MAGunkkal: Istennel.

A figyelem, a tudat, a lét, a lélek és az élet örök Forrása: Isten. Nem található a valóság tárgyaiban, bár azok is általa és benne léteznek. Ő az az örökkévaló Lét, Lélek és Tudat időtlen, nem az emberi elme, képzetek és érzelmek által létező, hanem azok forrását jelentő: EGYetlen Alanya. A születetlen és halhatatlan üdvösség, boldogság, örök JELEN-VALÓ időtlensége, a Végtelen és EGY, aki véges szavakkal végesíthetetlen, megnevezhetetlen, mert a „Vagyok aki vagyok” teljessége.