Egy Barátomnak írt válaszlevelet osztanék meg azok számára, akik érzik a hamisságát azon ígéreteknek, mely az „ezo-spiri, tudatos stb.” berkekben jelenleg „hullámgenetika” néven terjednek. Ebben a rövid írásban nem térek ki semmilyen elméleti elemzésére ennek a jelenségnek, mert nem valamiféle tudományoskodó szempontból szeretném bemutatni ezen jelenség hamisságát az Üdvösséget vágyó emberi lelkek számára, hanem Ő-VALÓnk, Isten kEGYelméből: a Lélel „szempontjából”.

„Ezekkel a megközelítésekkel, amit ez a neo-materialista „tudományos-spiritualitás” (pld. „hullámgenetika”) prezentál csak az a gondom, hogy nem viszi az emberiséget közelebb, a valódi lelki üdvösséghez, isteni bölcsességhez. Ha mindenki tudná is ezt, és a gyakorlatban használná is amit ez a Professzor elmond, az is sajnos csak az emberi hamis-egók végtelen, egymással folytatott versengését, harcát mélyítené tovább, csak egy szubtilisabb formában, mert én a problémát abban látom, hogy az emberi egó, a maga korlátoltságában akar továbbra is istenné válni, az elme „tudás” által, nem a Szív Látása által, ami Isten, és nem pedig a már létező Tökéletességet, a mi eredendően romlatlan állapotunkat vágyja újra felfedezni a lélekben, a Lélek által: Isten Lelkében, Isten Szívében. Rendelkezzünk is bármekkora ismerettel, relatív tudással is, a valódi problémát nem ennek hiánya okozza, az én megközelítésemben. A Szív Bölcsessége nélkül legyen bármekkora teremtő erőnk is, teremtésünk fájdalmas létre lesz ítélve, önmagunkkal egyetemben.

Ehhez azonban nélkülözhetetlen az önmagammal, azaz a saját lelkemmel való szembesülés, ami csak Isten tökéletes tükre által lehetséges, ugyanis akkor tudunk fokozatosan megtisztulni Őáltala azon tévképzeteinktől, azon hamis vágyainktól, motivációinktól, melyek miatt szenvedünk valójában, s ami miatt szenvednek körülöttünk az embertársaink, például az én szívem és elmém állapotai miatt is. EGÉSZsÉGessé csak az EGÉSZ szívbéli ismerete által, azaz Isten által és Istenben, EGY-ÉNünkben válhatunk újra. Számomra a tökéletlenség, azonban emberileg nem számolható fel, pusztán az Ő-VALÓ üdvösségnek az elme hamisítványa hozható létre, különböző „technikákkal”, különböző mágikus tudással, elme praktikákkal. Mert pont a romlatlan, az „Adam Kadmon-i” embert meghamisító hamis énem, az egó-énem az, aminek mennie kellene ahhoz, hogy a tökéletességhez visszajuthassunk Isten által, Istenbe.

Ezért látom azt, hogy ezek az utak, az elme útjai, melyek bármilyen formát is öltsenek, nem fogják felszámolni az emberi szívekben lévő zűrzavart, a szenvedések okát, csak fokozni azt, ami minden probléma forrása, az én meglátásomban. A hamissággal telt emberi szívem, jobb is, ha nem jut semmiféle extra isteni képességhez, mert azt úgyis csak arra használnám, hogy egó-önmagam istenné tegyem, “meglopva” VALÓ ÉNünket, Istent. Számomra ezt tette nyilvánvalóvá EGY-ÉNünk, az utóbbi időben, s ezért kezdem elveszíteni az érdeklődésem, az ilyen, és hasonló jellegű dolgok iránt, amiről ez a hullámgenetikai megközelítés is szól. Ez számomra csak egy álom az álomban, ami által nem ébredhetünk rá, a saját erőnkből semmiképp sem, VALÓ, eredendő EGYetlen Énünkre: Istenre. Tapogatjuk AZt, mint a vakok az elefántot, de csak a saját képzeteink foglyaiként téve azt, s az ebből nyerhető következtetésekkel próbáljuk megváltani, elérni az elménkkel AZt, amit mindenkoron, minden korban, minden emberi létezésben pont az elménk takar el előlünk: a Szívünkben.

Természetesen nem kell ezt senkinek sem elfogadni, ezért nem is akarok vitatkozni senkivel sem, mert az Üdvösséget mindenki máshogy képzeli, ám éppen ez a csapda, mert ameddig azt valamilyennek képzeljük, bizonyos, hogy legjobb esetben is csak a képzetet, s nem a szavakon és az individualitáson túli VALÓt érjük el, az emberi tudás segítségével. Ezt pedig nem az elmém, hanem a Szív nyilvánította ki bennem. Ezért nem tudom átadni emberileg a lényeget, ám azt nem is tehetném meg. Istent nem lehet átadni senkinek sem – szerencsénkre – csak a Róla faragott képzeteket, érzeteket.”