A valódi keresztÉNység gyökerében Isten dicsőséges VALÓsága áll, amely Krisztus fényében nyilatkoztatott ki eme földi világban. Mint a futótűz terjedt a kezdetek-kezdetén az Örömhír a világban, hogy süketek hallanak, vakok látnak, bénák járnak, betegek gyógyulnak, és elközelített az Isten Országa. Olyan elemi erővel nyilvánult meg Jézus Krisztusban Isten, a Teljesség, az Abszolútum VALÓ Igazsága, hogy a kettősség világában, az antikrisztusi erők is mozgásba lendültek általa. Egyetlen feladatuk volt, melyet a kezdetektől igyekeztek megvalósítani, és ez a hitelhárítás. A hitelhárítás intézményesített formája a világi hatalommal egybefonódott egyházak, vallások sokasága. Amit nem tudsz elpusztítani, abba épülj be, térítsd el valódi céljától, hamisítsd meg, és forgasd ki eredeti szándékából. Oszd meg, és uralkodj! A kereszténység ma állítólag több mint 40.000 irányzattal rendelkezik, így ez a hadművelet látszólagosan sikeres lett. Vagy mégsem?

Amint a modern korban ismertté vált az agyonkommunikált, harsogó világunkban a hírelhárítás fogalma, úgy sok száz éve létezik ez, a valódi spirituális igazságok tekintetében is. Ahol megjelent a világban, a minden sötétséget eloszlató, tökéletes isteni Igazság, amely Jézus Krisztusban emberi testet öltve űzte ki a megromlott emberi valóság sötétségét, leplezte le a halál kultúráját, az elbukott emberi valóságot, ott az ellenerők is törvényszerűen működésbe léptek, és ahogy haladtunk az időben a jelen kor felé, úgy váltak egyre erőszakosabbá, minden elképzelhető síkján a létezésnek. A Jelenések Könyvének valósága már sok száz éve itt van a világunkban, és egyre töretnek fel, az újabb és újabb pecsétek. Hiába igyekeztek azonban az ellenerők, már a kezdetek óta eltakarni, elhazudni, kiforgatni, meghamisítani, szellemi, lelki és testi valóságában megsemmisíteni a testté vált IGÉT, Isten Lelke a kövekből is képes, minden korban, minden korszakban – így most is, a Jelenések Könyvének újabb fejezetében – fiakat, igaz, élő hitű vallókat támasztani MAGának.

A VALÓ Isten megvallóit, akikben a hitelhárítás évezredes, intézményesített erőivel szemben is, újraszületik Isten Lelke, és elkezdi az Élet Lelkével, az Igazság Lelkével, az isteni SZER kovászával újból termékennyé tenni a Földet. Amikor a legsötétebb az éjszaka, tudnunk kell, hogy a hajnal elközelgett. Amikor a szenvedések, az emberiség apokalipszise, és az armageddoni létezés még nem jutott el a legsötétebb pontjára a földi valóságnak, tudnunk kell, hogy már láthatóak a jelek, amelyek a hitelhárítás legsötétebb erőivel szemben, Krisztus szelídségével ragyogják Isten SZERét az éjbe! Ne féljetek! Jézus Krisztus örök biztatása ez, mely elűzi azon lelkekből a sötétséget, akik ezen idők szavát megértve, ezen egyre sötétebb, egyre kegyetlenebb idők érlelő mivoltát magukban, lelkük legbensőbb szobájában felismerve, Isten, Atyánk előtt gyermeki bizalommal leborulni képesek.

Nincs önmegváltás! De van kiapadhatatlan isteni kEGYelem, melynek nincs semmilyen feltétele sem, hisz a feltétel nélküli SZER árasztja azt ki, minden emberi lélekbe, amely szomjazza a fÉNyt, Isten Lelkének örökkéVALÓ fÉNyét a Szívében. Azonban ehhez meg kell töressen az emberi elme, az emberi én, és annak minden hamis, életet pusztító képzete. Hogy a Örök Lét MAGvához juthassunk, az egó-héjnak fel kell töretnie. Hamis énemnek fel kell szögeztetnie a megváltás keresztjére. Szívünknek, lelkünknek át kell vizsgáltatnia Krisztus szelíd, önmagunk valótlanságaival, hazugságaival, vétkeivel, bűneink hamisságaival szembesítő fÉNyében. Mert én, önmagamat nem tisztíthatom meg. Én önmagamat nem emelhetem fel, Münchhausenként a mocsárból az emberi énem, saját szem-ÉJem nem húzhatja ki azt, a hajánál fogva. Csak és EGYedül Isten Lelke, Isten kEGYelme az, akiben az emberi lélek megtisztulása bekövetkezhet, az önmagunkkal való szembesítés fájdalmas, ám minden emberi képzeletet felülmúló MAGasztos, EGYedül EGÉSZsÉGessé, s Istenben Istennel EGÉSSZé tehető SZERében.

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. Mt. 11, 28-30

Mert az elbukott emberi világ, az emberi ének zajos, fájdalmas, hamis, önmagasztaló énekének zűrzavarának a valósága nyomasztó, gyilkos, fekete teher, s a tévképzetek kórságaitól szenvedő emberi elme, megbetegíti a lelket, megnyomorítja azt, megöli annak gyermeki fÉNyét, majd végül beteggé teszi a testet is. Ez a betegségeink spirituális kórrajza, melyre Krisztus hívta fel a figyelmünket. Krisztus mint Isten fénye az igazi Gyógyító, a megfáradt, megtört, fényüket vesztett emberi lelkek gyógyítója, aki Isten SZERének örökké csobogó, tiszta vizével újra EGÉSZsÉGessé teheti a létezőket, kik hozzá fordulnak. Isten igája, a VALÓ igazsága és fÉNye képes csak újra visszavezetni minket, szemÉJünk sötétjéból, a kárhozat poklából az égi EGÉSZsÉG fÉNyébe, a szelídség, EGY-ÉNünk iránti gyermeki bizalom, és alázat által.

A valódi katarzis csak akkor következhet be számomra, amikor belefáradtam, saját emberi énem terhébe. Amikor eljut arra a pontra, mind az elmém, mind a lelkem, hogy képessé válok magamnak is bevallani végre, hogy: ELBUKTAM. Elbuktam hamis énem, a világról és a valóságról alkotott tévképzeteim súlya alatt. Porba zuhantam, és már hiába is állnék önerőmből fel, mert emberi énem úgyis csak azt lenne képes folytatni, tovább teremteni, amit eddig is teremtett, a hamis képzetek felhőjében. A hamis én, az Isten fÉNyét elzáró felhő, a hitelhárítás képzeteiben. Ezért fontos, és mindennél fontosabb a hit, amely az ős bizalom Mennyei Atyánk iránt, aki Krisztusban, az EGYetemes Tudat fÉNyében kinyilatkoztattatott azÖrök Üdvösségben. Hogy lehetséges, és mindennél lehetségesebb, mindennél valósabb a kEGYelem azon emberi lelkeknek, kik önmaguk gyengeségeit, gyarlóságait felismerve, saját illúzióviláguk természetét meggyűlölve vágynak, és mindennél jobban vágynak Isten dicsŐS EGének az örökkön örökké ragyogó fÉNyére, az Élet vÍZére.

Aki a valódi Antikrisztust nem másokban, nem MÁS OKban, nem kívül, hanem végre önmaga emberségének a gyökerében képes felismerni, az már benne van Isten kEGYelmében. Az a lélek, már rálépett az üdvösség ösvényére. Azt a lelket már kézen tudja fogni EGYetlen ÉNünk: Isten, és vissza tudja vezetni önMAGához Krisztusban, a minden VALÓ örök Forrásához. A hit, legyen bár mustármagnyi, Isten kEGYelme az, amely az Élet Vizével öntözve, hatalmas, pompás, örökké termő fává nőhet: Isten dics-ŐS-EGében!

És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak. Mk. 4, 30-32