Embertársam! Hazugságra nincs oltás. Mit jelent ez? Azt, hogyha egy hazugságot igazságnak hiszel, abból egy másik, még nagyobb, még pusztítóbb hazugság nem szabadíthat meg. A hazugság a hazugsággal összeadódva, csak még nagyobb hazugságot, még mélyebb sötétséget, még pusztítóbb tévelygést és még halásosabb kórt teremt, mert aki emberek hazugságait hiszi igaznak, és Isten szavain nevet, Isten ígéreteit, kinyilatkoztatásait tartja hamisságnak, s megveti azokat, akik kutatják azt, az nem Istennek okoz kárt, hanem önmagának, és a saját lelkének.

Hazugságra nincs oltás, ám a hazugság a hazugsággal elegyedve még mélyebb verembe taszítja az emberi szellemet és lelket, a hamisságot igazságnak, a sötétséget fénynek, és az Istenből származó világosságot pedig taszító sötétségnek hiszi. A hazugságban való hit elpusztítja, megöli a lélek fényét, és elszakít minket a mi EGYetlen és EGYedülVALÓ, IGAZ forrásunktól, nemzŐnktől, teremtŐnktől, és a hamisság imádatára, szenvedésbe, gyötrelembe és kárhozatba visz minket. Hogyan lehetséges ez? Hisz hittem az elöljárókban, a világi tekintélyekben, hittem a tudósokban és a vallási vezetőkben és hittem mindabban, amit az én megmentésemért tettek? – kérdezhetnék sokan, akikben még nem ébredt meg az Igazság, az Isten igazsága utáni kutatás olthatatlan szomjúsága a lelkének. Hogyan létezhetne az, hogy én be legyek csapva, mikor a tudományt, a világi és a vallási elöljárókat is Isten adta a számunkra, hogy őáltaluk vezethessen bennünket? Hisz ők erre lettek tanítva, erre szánták az életüket, és Isten általuk vezeti a társadalmakat? Bár vannak hibáik, de Isten hogyan engedhetné, hogy az egész világ becsapva lehessen? Nem lehetséges, biztosan azok élnek tévedésben, akik Isten Lelkére, vezetésére hivatkozva ennek ellenkezőjét hitetik el. Mert ők vannak kevesebben, és mi vagyunk többen, és biztosan ők tévednek. A nagy számok törvénye alapján, csak ők tévedhetnek! Másokat is vezet Isten Lelke, és ők, és a vezetőink bizonyosan Isten igazságát cselekszik, és nem hazudhatnak nekünk egy ilyen, világjelentőségű kérdésben, mint a mostani helyzet! De mi lenne, ha kiderülne a számodra, hogy a megtévesztés lelke uralja a világunk, és hatalmába kerített sokakat úgy, hogy fogalmuk sincs felőle?

Embertársam! Minden kétséget kizáróan megbizonyosodtál-e arról, hogy igaz-e amit hiszel? Vagy egész egyszerűen csak elfogadtad mindezt, mert azt gondolod, hogy Isten Igazsága a nagy számok törvénye alapján nyilatkoztatja ki magát közöttünk? Vajon ha sokan hisznek egy hazugságban, akkor az igazzá lesz-e? Vajon nem-e a gyümölcse után ismerjük meg a fát? Vajon megengedted-e magadnak, hogy kétely ébredhessen a szívedben, vagy egész egyszerűen még a gondolatát is elfojtottad magban annak a lehetőségének, hogy be vagy csapva, félre vagy vezetve, és akiket te az igazság szószólóinak, az emberiség megmentőinek, és felemelőinek hittél, azok valójában nem Isten igazságából merítenek, így maguk sem igazak, s ha nem azok, akkor ugyanúgy tévelyegnek mint azok, akik nekik és bennük hisznek Isten helyett? Kérted-e Istent, Jézus Krisztus által, hogy személyesen, közvetítők nélkül, neked, a te legbensőbb szobádban, a te lelkedben felfedje az Ő Igazságát a számodra, a te hiteidről, a te magadról és a világról képzelt valóságodról? Vagy még mindig azt hiszed, hogy embereket, elöljárókat, tudósokat, vallási és egyéb tekintélyeket, megmondóembereket követve ismerheted csak meg azt az Igazságot, melyet mind a világ dolgairól, mind rólad, egyedül és mindennemű közvetítőktől mentesen, csak és kizárólag Isten mutathat meg neked? Akartad-e, és akarod-e mindennél jobban, hogy Isten feltárja előtted, hogy mi a valóság, és mi az amit valóságnak hiszel? Mert a kettő nem ugyanaz, és a különbséget csak Isten fedheti a számunkra fel.

Hazugságra nincs oltás, a hazugság fájának pedig egyre nyilvánvalóbb a gyümölcse. Félelem, hamisság, gyűlölet, távolságtartás, elszigetelődés, rettegés, reményvesztettség, halál. Miért van az, hogy aki Istenben bízik, és csakis Őbenne, abban Ő, a valódi oltalom által, ténylegesen kioltja annak szívében a félelmet, eloszlatja a hamisságot, a távolságtartás, az elszigetelődés, a rettegés és a reményvesztettség halált, pusztulást, kárhozatot okozó állapotát pedig az Ő Lelkéből és kEGYelméből fakadó, Őhozzá és embertársaink felé megnyilvánuló közeledés, feloldódás, bátorság, bizalom, remény- és életteljesség, és a megelevenít-Ő, az életteli isteni SZERetet állapota váltja fel? És miért van az, hogy aki az emberi okosságokban, az elöljárók hatalmában, a hamisság terjesztőiben, az Istentől elszakadt tudományosságban és annak képviselőiben, a vallási elöljárók tekintélyében hisz és bízik, az most is fél, retteg, pedig végig követte az utasításaikat, és elhitte az ígérteteket, bízván abban, hogy eme emberi okoskodások majd véget vetnek az ő nyomorúságának, az ő félelmeinek? Miért van az, hogy ezen emberek még most is az Isten oltalmában bízókat vádolják saját nyomorúságuk miatt, elfogadva a hamisság prófétáinak hazugságait, ami szerint az egészségesek, és az Isten oltalmában bízók a valódi ellenségeik? Hozott-e az oltás valódi lelki békét a szívedbe, ha másokat vádolsz azért, mert a világ nyomorúságának nem lett vége? Embertársam, meddig hiszel még vakon az emberi okosságoknak, melyek a pusztulásba, a kárhozatba vezetnek, és meddig taszítod még el magadtól az EGYetlen Igazság megismerésének a lehetőségét, a kEGYelmet? Mert Isten kEGYelme lehetőség, nem kötelezettség senkinek sem. Isten oltalmát soha nem volt kötelező senkinek sem kérnie, „felvennie”. Ám Isten oltalma nem a „hamisság atyján” keresztül ismerhető meg, nem a fenevad nagyokat mondó száján keresztül nyilatkozik meg, nem a romlott emberi elképzelések szerint létezik, és nem a mi pusztulásba vezető vágyaink megerősítéseképpen.

Isten Igazsága megrázza bennünk az eget és a földet, olyan mértékben ragad ki a világ hamisságaiból, amiként ember arra sohasem lenne képes. Isten megmentő, és tápláló, megtisztító és megigazító Igazságával találkozni – az én emberi hazugságaim tömege alatt – amit addig igazságnak képzeltem a világról és Őróla egyaránt: szembesítő, megrázó, fájdalmas katarzis, hasonlóképpen ahhoz, mikor egy félig beforrott, gennyes sebet felszakít egy szike, hogy kifakasztván belőle minden utálatosságot, kitisztítsa azt, így megmentve a mérgező, fájdalmas pusztulástól, a test lakóját: a lelket. De ez a szike, Isten Igazságának a Lelke olyan módon teszi ezt, olyan tökéletes metszést ejt a mi hazugságainkon, amilyenre ember és emberi okosság nem képes. A fájdalmat nem az Ő metszése, hanem a mi szívünkben, lelkünkben és elménkben gennyező hazugságok felszínre kerülése okozza, az önmagunk hazugságaival való szembesülés megtisztító, fájdalmas, ám felemelő folyamatában. Mert Isten a valódi doktor, magyarul Tanító, és a valódi Gyógyító, mert Ő maga a tökéletes GYÓGY-SZER, a gyógyító szeretet. Azonban a valódi szeretet nem az, ami a hamisságban tart meg engem, hogy nehogy fájdalmat okozzon nekem az őszinteségével, miközben elgennyed bennem a hazugságok sebe, hanem az az Ige, amely feltárja a sebet, az a tiszta víz, amely megtisztítja a lelket, és az éltető étel, amely táplálja, erősíti, és az örök életre vezeti lelkünket, Őáltala, Ővele és Őbenne.

Hazugságra nincs oltás, de hazugság helyett van oltalom és kEGYelem, mely Jézus Krisztus tanítása által megtisztítja, felfényesíti, ragyogóvá, fényessé, megigazulttá teszi a lelket. „Ami embernek lehetetlen, Istennek lehetséges”. Ehhez azonban kérni kell, hogy megadasson, zörgetni kell, hogy megnyittasson. Ez az igazság keresése, mely arra szolgál, hogy megismerhessem a valódi igazságot, ami maga Isten, és amit ŐMAGáról csak Ő mutathat, Ő tárhat a számunkra fel, minden közvetítőktől mentesen. Ez az a szikra, ami lángra lobbantja lelkünkben az olthatatlan tüzet, Isten VALÓ Igazságának, felfoghatatlan szépségének, gyönyörűségének és boldogságának a megismerésére. Ez kegyelem, melyet mindenki megkaphat, csak kérnie kell. Azért kell kérnie, mert Isten senkire sem erőszakolja rá ezt, tiszteletben tartva a mi döntéseinket. Az igazság keresése nem kényszer, hanem a szív Isten utáni olthatatlan vágyából fakadó, sürgető késztetése a léleknek. Annak az emberi léleknek, amely mindaddig megelégítetlen lesz a világ igazságai által, amíg meg nem ismeri Istent, AZ EGYetlen IGAZ VALÓt a létezésben, és az Ő kEGYelme által el nem merülhet benne. „Megismeritek az igazságot, és AZ IGAZSÁG (Isten) szabaddá tesz titeket!

Powered by RedCircle