A humanizmus az embert tette az imádat tárgyaként, Isten-VALÓnk helyébe. A humanista ember ezután a világot saját, anyaggá torzult, lélektelen, materialista képmására, agyag és agya-mására züllesztette, s látá, hogy ez jó, de még nem eléggé. Nem eléggé halott és szögletes, nem elégé szellemtelen és lélektelen. Rajta hát, a szellem- és lélektelen korcsnak adjunk egy új formát és nevet, egy új számítóan gépi testet. Gép testben gép lélek! Így született meg a materialista ember önmagát is alulmúló ideája és ideálja, az önmaga hamis dicsőségétől transzba jövő gép-ember: a transz-humanista masinoid. S(l)ave as!