Ha összetévesztesz azzal a személlyel akit önmagadtól különálló személyként ismerni vélsz, nincs hogy ráérezz arra, A KI VALÓjában ÉN-MAGod VAGY(ok). Ha elengeded mindazt, akkor már nem fogsz küzdeni azzal az árnyék énnel, akit elmédben MAGadtól elkülönült létezőként éltetsz. Te, ő és én csak az elmében létező fogalmak, VALÓjában csak MAGunk az EGYetlen ÉN VAGYOK VALÓs minden létezésben. MAGamnak szólok mindent és MAGam is hallgatom, MAGamtól elkülönült valóságként álmodva mindezt. Az értelem fakad belőlem, s nem ÉN VAGYok az értelem szülötte, így az nem foghatja fel örök, minden tudatban s elmében létező KÉPzetektől szabad LÉTem. A tudat a tükör, az elme a VALÓ tudati tükröződése. Az illúzió-valóság eme ÉN, eme tiszta fÉNy végtelen, színekre bomló játéka, melyet az elme prizmája hoz létre. Igazság és hamisság csak a tudat, az elme játéka. ÉN túl VAGYOk mindezen. EZ VAGY TE. Az elkülönültség pusztán illúzió: a tudatban és az elmében.
VALÓjában soha senki sem született és soha senki sem halt meg. Soha senki sem született Krisztus után és soha senki sem született Krisztus előtt sem. Nincs aki elkárhozzon és nincs aki üdvözüljön. Nincs tudatlanság és nincs tudás sem. Nincs kezdet és nincs vég sem. Nincs elkülönülés és nincs egyesülés sem. Nincs igazság amit megismerhetnél és nincs igazság amit elfeledhetnél sem, mert az igazság AZ EZ: ÉN VAGYOK. Ezen VAGYOK, AZ-ként, a tudatban tárgyiasult valóságként fel- és megismerhetetlen Teljes ÉGként az elkülönültségben. A Tudat, a Lét, az Élet, a Lélek, az üdvösség, a boldogság is – pusztán fogalmak, mind a tudat(unk)ban léteznek, az elmén(k)ben. Mind-EGY minek nevezel, néven és formán túl VAGYOK. Mindez bennem VAN, de ÉN túl vagyok mindezen. Túl vagyok a fogalmakon, fogalmak nem foghatják meg- és fel kezdet és vég nélkül VALÓ LÉTem.
Fogalmakkal csak fogalmakról tudunk közléseket tenni. A tudat, az elme is BENNEM VAN, de ÉN LÉTkÉNt és ÉletkÉNt túl VAGYOK mindezen. Túl vagyok Krisztuson, Istenen, isteneken, az Írásokon, fényen és sötétségen. Idő, tér, elme, tudat, semmi sem határol és határolhat engem sohasem, ám bennem VAN mindEZ. Fel- és megfoghatatlan vagyok a tudatnak és az elmének. Amikor mindezt önMAGunk igaz VALÓjaként önMAGadban önMAGadként ÉRZED, többé nincs fogalmakra, jelképekre, szavakra szükséged. Ekkor nem megérted, hanem mindennél tisztábban LÉTként (Lélekként) érzed, abszolút Tudatként tudod: mindörökkön-örökké TE VAGY A TISZTA, ÉRINTETLEN LÉT és senki és semmi sincs rajtad kívül, csak az EGYetemes tudatban és elmében létezik minden és mindenki, egymástól látszólag elkülönülten.
Nincsenek mások, nincs valóság és világ, világEGYetem sem rajtad kívül, csak ennek az illúziója a tudatodban és az elmédben, mert minden és mindenki amit és akit addig MÁS-Oknak láttál, AZ-OK, mindenek ŐS-Oka, forrása addig is benned volt, van és lesz az örök időtlensÉGben. ÖnMAGad soha sem foghatod fel a saját elkülönült tudatoddal, elméddel, fogalmaiddal és képzeteiddel, de nincs is szükség erre. Minden nézet és nézőpont a valóságról benned, általad és veled létezik és létezhet. MindÉN és mindÉNki benned VAN, és MAGod VAGY, a létezésben. Nincs kívül, nincs belül, nincs lent és fent, csak a LÉT VAN és TE AZ VAGY. Te vagy Isten IS, A LÉT, az Élet akiben mindig is benne volt, van és lesz Isten IS, ám te túl vagy Istenen. Minden más a tudat és a tudatosság játéka, az isteni elme teremténye, ami úgy-szín-TE-ÉN általad VAN és benned.
Túl az elkülönült én-tudaton, az elmén, a világon, a valóságon, Istenen: ÉN VAGYOK. Soha senki és semmi sincs nélkülem, és soha senki és semmi sincs elszakadva tőlem. Minden MÁS pusztán illúzió, álom-valóság a tudatban és az elmében. Mindez pedig csak játék a szavakkal, fogalmakkal, KÉPekkel, amelyek pusztán a tudatban megjelenő tükröződései: AZ ÉNnek. A lÉNyEGet, amire és akire utalnak, nem ragadhatják meg. Csak a CSEND AZ, ami felfedheti MAGunkban s MAGodként mindezt. A szavak csak akadályát KÉPezik ennek.
Tartsd hát az elméd EGY-SZER-ŐS-ÉG-benn!
Szat – Csit – Ánanda
Lét – Tudat – (üdvös) Boldogság : EGY – ÉN – VAGYOK
Az Élet a LÉT MAGnyilvánulása, aminek örök tudatában levő ÉN VAGYOK (A KI VAGYOK), az örökké-való, önMAGunkban teljes Boldogság. (Lét, Lélek, Élek, Élet – Mind EGY)
Az örökké mozdulatlan, önmagamtól való, oszthatatlan LÉT vagyok, aki elme-valóságként, a tudat tükrében éltként, világként: létezni látszom.
Egó-énem sohasem tudja elfogadni a végső valóságot: hogy minden elkülönültség látszat, varázslat, májá és álom, így igazából személyként nem is létezem, csak létezni látszom.
