Kedves Olvasó!

Tartozom ezen művel Mesteremnek, a Jézus Krisztusnak, EGY-ÉNünknek és Istennek, bár VALÓnk irányában semmilyen kiEGYenlíteni valója a résznek, az emberi énnek nem lehet, hisz AZ önMAGában Teljes. Az utóbbi két évezred azonban nem a krisztusi üzenet kiteljesedése lett, sokkal inkább annak meghamisítása és elferdítése, ami által sok, Isten VALÓságára, az Élet Vizére szomjazó lélek távolodott el, mind az örök érvényű Tantól, mind annak a nevében elkövetett borzalmasságok okán: saját Lelkétől, mely nem más, mint Isten MAGunk, EGYetlen VALÓnk. Eme sorok írója is sok-sok éven keresztül fejtegette a hamis én, a májá illúzióvilágát, mert a benne munkálkodó lélek, csillapíthatatlanul szomjazta az Igazság megismerését, míg végül fokozatosan el nem jutott annak felismerésére, megismerésére és megtapasztalására, hogy EGY és EGYetlen Igazság van csak, mely örökkéVALÓ, minden viszonylagosság mentes, és AZ túl van az emberi elme és tudat mindennemű részségének torzulásain.

AZ IGAZSÁG MAGunk ISTEN. Isten pedig nem az elmében, nem az elméletek, a képzetek, az érzékek és érzékletek világába rész-egült emberi tapasztalás terméke, nem a gondolat műve, nem a vallások alkotása és nem a tudományok absztrakt, lélektelen világtapasztalásának a tagadásából fakadó valami. A SZÍV EGYetlen VALÓja, amely az elme világán túli, tiszta, kettősség mentes LÉT, JELEN-VALÓságában tapasztalható meg, az emberi lélek által, az emberi lélekben és Lélekként. A mindent látó Szem, mely minden szem-ÉJesség mentes, az emberi szívben lakozik, ám ameddig a az emberi szem ÉJe a káprázatok világát tartja az egyedüli valóságnak, addig ez a Szem, a látásra képtelen. Ezt a hályogot ember, és emberi törekvés önmagában nem távolíthatja önmagáról el. A káprázat a káprázatot nem olthatja ki, nem számolhatja fel, amint a káprázatba révedt tudat és elme sem képes önmaga kábulatának a felszámolására. Amikor a Lélek olthatatlan szomja immár csillapíthatatlanná válik az emberben, s képes saját életét is elveszíteni az EGYetlen Igazság megismerése érdekében, Isten csak akkor képes lehajolni a SZÍVben, hogy megérinthessen az elménken túli, örök VALÓjában bennünket. Az emberi szabad akarat ugyanis mindaddig a legteljesebb módon van tiszteletben tartva EGY-ÉNünk által, amíg ezt önszántunkból nem adjuk át, az ember feletti, EGYetlen Igaz VALÓnknak: Istennek.

Sajnálatos, hogy az utóbbi évezredekben, ez a megnevezés: IS-TEn, egyre torzabb, egyre szégyenletesebb tartalmakkal töltődött fel, ami miatt a jelen-KÓRban a vallások nevében a végletekig meggyalázták Isten jelentését, ugyanakkor az ettől jogosan viszolygók nagy része beletántorgott a teljes istentagadás, vagy istentelenség seoljába és nihiljébe. Azonban eme szó, hogy Isten, dicsŐS-ÉGi helyre kell kerüljön újra, mindazon emberi tudatokban és szívekben, akik a jelenségvilágon túli, azt meghaladó örök Igazság megtapasztalására tették fel az életüket. Jézus Krisztus fenséges, örök érvényű, a lélek valódi üdvösségét magasba emelő, élő tanítása, a fent említett folyamat eredményeképpen sajnos sokakban a mosdóvízzel együtt kidobott gyermek történetével vált egyenlővé, tovább fokozva az emberi nem, vaskori apokalipszisének drámáját.

Egy korábbi munkámban már megjelent, a kereszténység megtisztításának a sürgető gondolata, s akkor még nem tudtam, hogy a krisztusi üzenet később milyen elemi módon fog feltárulkozni a számomra, belső szobám rejtekében. Ezért ezen könyvben valójában nem a kereszténység megtisztítása a lényeg, hanem annak felfedése, ami valójában elfedésre, meghamisításra, és lassan már-már meggyalázásra került a viszonylagosságok földi világában: kereszténység néven. Sokaknak azért taszító ma már a krisztusi tan, mert a vallási és világi, hatalmi struktúrák által, az emberi hamis én torz szűrői és önérdekei által, csak a kiüresedett csontváza tapintható ma már többnyire annak a VALÓ és Örök fÉNynek, amelyet az emberi tört-ÉN-elemben Jézus Krisztus testesített meg, és tett róla elévülhetetlen bizonyságot, mely bizonyság valódiságával minden emberi lélek egyénileg, Isten kEGYelme által találkozhat önmaga SZÍVében, amennyiben képes eljutni a saját életében annak a belátására, hogy az emberi én önmagát nem válthatja meg, és csak és kizárólag egy MAGasabb erŐ segíthet a belső és külső sötétség felszámolásában, a lélek üdvösségének elérésében.

A Lét és Tudat eredendő, kondicionálatlan Boldogságának, Isten örökkéVALÓ SZERének megtapasztalása, és az abban való, egyéni tudati és lelki SZEMbesülés elkerülhetetlenségének a felismerése, már maga a kEGYelem, amiből a tudat és a lélek fokozatos megtisztulása, ezáltal eredendő, romlatlan, paradicsomi állapotába való visszajutása lehetségessé válhat az erre törekvő emberi léleknek, a figyelem helyes gyakorlásában. A gyermeki bizalom felébredése és elmélyülése az ATYA iránt, eme kEGYelmi tapasztalás alapfeltétele. Amikor az emberi én végre belátja, hogy az általa teremtett fájdalmas, kaotikus, lélekpusztító világból teljesen megelégült, teljesen megtöretett a benne található elviselhetetlen szenvedésben, akkor következhet be a lélek katarzisa, melyen a személyesség fátyla fellibbenhet, s a SZÍVben a krisztusi láng meggyújthatja az isteni SZER-tüzet, a Szent Lélek által. Csak eme Szent Tűz lángjának a fÉNye képes az emberi elme hamis, lélekgyilkos árnyainak az elűzésére, és mindazon hajlamok, téves gondolatok, cselekedetek és következmények (vászánák) megpörkölésére, elégetésére, melyre az emberi valóságunk önmagában képtelen, mivel saját addig ismert önazonosságának felszámolását, halálát érezte pusztán benne. Pedig ez az a pont, amikor a halál az élet szolgájává szegődik Istenben, EGY-ÉNünkben a Krisztus fÉNYe által, aki nem más, mint Isten örökké-VALÓ üdvössége, boldogsága, SZERe és EGYsÉGe. Ez a lét és a létezés egymásba ölelkezése az emberi szívben, melyben így felragyoghat az isteni természet, természeten túli, kezdet és vég nélküli, JELEN-VALÓsága, mely a lélek EGYedül VALÓ üdvössége.

Kívánom hát minden Olvasónak, hogy – főleg a könyv második fejezetét olvasva – tekintse tanúbizonyságként eme írásokat, arra vonatkozóan, hogy Isten ÉL, VAN, EGYetlen-VALÓ, és csak az emberi szívben tárulhat fel számunkra az EGYedüli HÁZa az EGYnek. A kEGYelem bárki számára megtapasztalható, nem más mint ÉN-VALÓnk EGYetlen Örökké-VALÓsága, ám ennek a megtapasztalásnak egyetlen feltétele van: a szív mindennél őszintébb vágya, szomjúsága az EGY és EGYetlen VALÓ IGAZságára. Aki képes minden KÉPzet, minden elme-valóság, minden hamisság elengedésére, abban feltárulkozhat Isten Országa. Ehhez kívánom mind-ÉN-kinek az EGYetlen és Örökké-VALÓ, Igaz Isten kiapadhatatlan kEGYelmét, SZERetetét, hogy a Szíve csendjébe merülve megtapasztalhassa önMAGában ÉN-MAGát, önMAGunk Forrását. A kint és a bent, a lent és fent mindennemű viszonylagosságainak világát meghaladó Teljességet, Krisztus fÉNyében, IS-TEn dics-ŐS-EGében.

Krisztus fÉNye, Isten dicsősége,

A Csend az Örökké-VALÓ létezése.

Békesség és boldogság mindÉNkinek!

egy-én