Az EGÉSZsÉGes KÉT-ELkedés

A szellemi utat járó emberi lénynek, a kettősségek, a polaritások, magyarul az elme mindent elemekre bontó, elemző, megkülönböztető és elkülönítő világában a megismerés folyamata során sokszor kételyei merülnek fel „a valósággal” kapcsolatban. Az egészséges szkepticizmus – még ha az írás címét alapul véve önellentmondás is ami az egész-ség és a két-ség között látszik feszülni – mindenképpen szükséges jelen legyen azon ember életében, aki a világot önMAGa által, és nem MÁS-ok vélt vagy valós megtapasztalásai tükrében óhajtja megismerni. A megismerés, jelen értelmezésben ugyanis soha nem lehet absztrakt, és főképp nem személytelen, tudattól, tudatomtól független tudati-szellemi aktus. Korszakunk domináns,

…tovább »

Világ – Valóság – Tudat

Létszemléleti útmutató az EGY-ÉN-MAGossághoz

1. A világ MAGom vagyok. (személyes és személy feletti értelemben)

2. A valóság = tudat.

3. A világ, a valóság és a tudat MAGom vagyok.

4. EGY és EGYetlen világ, valóság és tudat létezik, és ez EGY-ÉN-MAGom vagyok, személyem feletti teljességében a léten és a nemléten is túli Örökké-Valóságnak.

5. Az objektív és a szubjektív – mint világra, valóságra és tudatra vonatkoztatható kategóriák – csak személyességemben és nem EGY-ÉNiségemben létező, megragadható és átélhető, tudati valóság.

6. A világ az,

…tovább »

Az ébredés metafizikája

EGY és EGYetlen valóság van, és ez EGY-ÉN MAGom vagyok.

A Valóság nem absztrakt, nem tőlem független, nem nélkülem is létező, hanem közvetlen, teljes tudati függőségben, csak EGY-ÉN MAGom által létező örök, kezdet és vég nélküli teljessége a korlátlan, minden emberi fogalomtól mentes, minden emberi fogalmon és KÉPzeleten túli, önMAGában, önMAGától és önMAGáért VALÓ Létezésnek. Az EGY és EGYetlen Örökké-Valóság a Lét teljessége, mely egy módon ragadható csak meg, az Élet álmából való teljes felébredésben.

A Teljesség: EGY-ÉN MAGom vagyok. A Végtelen EGYben.

…tovább »

Az ŐS-NYELV

Akadémia

Egy kis játék a szavakkal:

Akadémia = akad – e – mi – a(z)? , akad – (d)e – mi – a(z)?

Akad, akadékos, akadékoskodik – akadémikuskodik

Tud – Tudó – Tudós – Tud(álék)os = a tudás fokozatai, az abszolúttól a relatívig

Az akadémia szó állítólag a görög nyelvből származik. Hogy a görög és a magyar nyelv – ógörög és ómagyar viszonylatában – számos kísérteties rokonságot és hasonlatosságot mutat, azt avatott nyelvészek már sok aspektusból is megerősítették. Jelen esetben még sincs szükség különösebben elmélyült nyelvészeti ismeretekre ahhoz,

…tovább »

A vak gyermek története

A tudomány nagyszerű játék, szellemükben* vak gyermekeknek. Hogy miért is? Az alábbiakban egy rangos tudományegyetem prominens genetikusának egy rádióinterjúban elhangzott szavait idézem (a személyesség és a személyeskedés elkerülése végett a nevek lényegtelenek):

„Professzor: …a természet az sokkal nagyobb génmódosító mint mint amilyen mi vagyunk.

Riporter: Csak hosszabb távon teszi ezt.

Professzor: Igen, viszont nem olyan céltudatosan mint mi, és nagyon sokszor sokkal károsabb a hatása, azt mutatja például a sok neurotoxin, ami a növényekből, vagy a gombafertőzések után nagyon nagy bajt okoznak…ehhez képest amit a kutatók csinálnak az nagyon-nagyon óvatos és körültekintő,

…tovább »

Az Igazságról

Az Igazságról bárminemű kommunikációt folytatni relatív – jelen esetben emberi – tudatrészként nem lehetséges. Az Igazság meghatározása is eleve csak részleges lehet. Ennek tudatában következzenek az alábbi gondolatok.

Az Igazság a viszonylagos (relatív) tudattereken belül megszűnik teljes (abszolút) EGYségként létezni. Ha a tapasztaló tudat – a továbbiakban mindig az emberiként definiált tudatra utalok – Az Igazság megismerésére vágyik, mely abszolút és nézőpont mentes, a logika fonalát követve önMAGának is abszolúttá kell* válnia, annak kell lennie. (* A kell csak azon tudatra vonatkozik, akiben felébredt a vágy, hogy Az Igazságról tudást szerezzen.)

A fentiek minél pontosabb kifejtése érdekében több fogalom tisztázása szükséges.

…tovább »

Te AZ vagy

A „tudati evolúció” ígérete

Az utóbbi időkben egyre világosabbá vált bennem, hogy lényegében eddigi utamon eljutottam az ősi spirituális tradíciók gyökereihez. Ez sokaknak „visszafejlődést” jelenthet, főleg ha a Világra mint lineáris-evolúcióként, és nem ciklikusságként megjelenőre tekintenek. (A ciklikusság minden értelemben felülmúlja a linearitás lehetőségeit. A valóság lineáris-evolucionista értelmezhetősége igen limitált a ciklikusság fejlődési potenciáljával szemben. A ciklikus fejlődésben ugyanis lehetőség van olyan „ugrásokra”, melyekben a dolgoknak látszólag nincs lineáris módon magyarázható előzménye. A ciklikusság nem jelent helybenjárást, hanem folyamatos változást egy abszolút, meghatározott keretben. (pld. spirál) Nem a Teremtő van ugyanis a (lineárisnak gondolt) idő zsebében,

…tovább »

MAGunk SZEMe

Személyes és Személytelen

A Viszonylagosság (relativus = viszonylagos) világban a Teljességről (absolutus = teljes, feltétlen, független) érdembeli fogalmi kommunikációt folytatni lehetetlen. De mi is lehetne vonzóbb annál, mintsem ennek tudatában megkísérelni mindezt? A kettősségek világában, az örökös változások örvényében meglátni az örökké változatlan, mozdulatlan lényeget nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Pusztán tudatunk fókuszát kell áthelyezzük a külsőként érzékelt valóságból önmagunk középpontjába, és hagyni, hogy az elménk hullámai elcsituljanak, belesimuljanak a Lét Óceánjába.

Minden relatív, személyes egyéni nézőpont mögött, annak középpontjában, MAGvába – ami a viszonylagosságok világában létezik és létezhet – ott rejtőzik  az abszolút személytelen SZEMlélŐ.

…tovább »

A számmá vált ember

„A munkapszichológia tárgya a munkaerő” – hallottam ma reggel egy rádióadásban egy munkapszichológustól, aminek hallatán bevallom kínos nevetés tört rám, bár sírni is tudtam volna. Nem tudom, vajon hány ember tudja, akarja, képes a mai korban a fenti mondat lényegét a maga súlyában értelmezni, de a fenti – látszólagosan jelentéktelenül „tudományos” – meghatározás mélyebbre vezethet minket a nyúl üregében mintsem gondolnánk. Kissé hasonlatos a helyzet ahhoz, mikor valaki puszta kézzel, ujjaival szeretné megfogni egy cigarettavég még egyben maradt hamuját. Teljesen mindegy, milyen szögből közelít, az eredmény általában garantált: szétesés,

…tovább »

Az EGY-ÉN-MAGosság alapvetése

A filozófiai értelemben vett szolipszizmus (mint bármilyen más filozófiai, metafizikai rendszer), az emberi lényként alászállt Isten egy töredékes, viszonylagos nézete önMAGáról. A filozófiai szolipszizmus feletti EGY-ÉN-MAGosság metafizikai tudatmodellje a spirituális önmegvalósítás azon ősi, elvi alapját írja le, mely által az önMAGát véges emberi tudatként azonosító végtelen Isteni Tudat, önMAGából kiindulva, önMAGán át haladva, önMAGába visszatérhet. Ez a LÉT és a létezés legnagyobb paradoxona, hogy személyes énként miként válhatok azzá, ami nem voltam, nem leszek és nem lehetek: mert ÉN MAGam VAGYOK.

…tovább »