Párhuzamos valóságok

Elmélkedés a világ – valóság – tudat hármasáról

Az emberi lények jelentős hányada nem kíváncsi a világ és a valóság tudati olvasatának kondicionálatlan változatára. Mit értek ez alatt? A tudati valóság kondicionálatlan változata nem más, mint dogmák, hitek, hitelvek, eszmék, vallások, spiritualitás és tudomány mentes rátekintés a világra, a világban észlelhető jelenségekre, a világban tapasztalható valóságokra. De lehet-e bármilyen önmagára tudatos létező ezen világra való rátekintése teljesen kondicionálatlan, amikor bárhogyan is vizsgáljuk a valóságot, az soha nem független a tudattól, és saját nézőpontunk egyedi, egyéni meghatározottságától? Mennyire válhatunk „objektívvá” egy teljességében szubjektív, tudati valóságban, ami maga az emberi létezés?

…tovább »

Szabadság és üdvösség

Bizonyos körökben (pld. vallás, kreacionizmus, metafizikai tradíciók) zsigeri szinten elutasítják az evolúció elméletet. Sokat vizsgáltam ezt a kérdéskört, és végül is arra jutottam a fenti megközelítésektől függetlenül, hogy evolúció – abban az értelemben, hogy pld. az emberi létezés egy töretlen, és egyértelműen, az időben folyamatosan fejlődő tendenciát mutató, exponenciális fejlődés-láncolat – tényleg nem létezik. Az evolucionizmus nem más, mint egy nézet, amely csak és kizárólag a lineáris időfelfogást ismeri, ezért kényszeredett módon próbálja értelmezni és igazolni a jelent, mint egy töretlen fejlődés következményét. Én személyesen nem tagadom, hogy a megnyilvánult létezés egy folyamatos változás, egy folyamatos kibontakozása azon szellemi valóságoknak,

…tovább »

Szabadság és világnézet

A Föld nevű bolygón olyan szellemi valóságok határozzák meg az emberi tudattereket és tudathorizontokat, amelyekben az emberi elmék és tudatok egy mindent meghatározó kondicionáltságon keresztül tekintik mind egyedi, mind közös valóságuk. Ezen szellemi valóságokat gyűjtőnéven világnézetnek nevezhetjük. A világnézet minden emberi valóság olyan központi, sarkalatos pontja, amely a maga észrevétlenségével sokak számára még csak az egyéni tudatosítás szintjére sem emelkedik, holott szinte minden ember képes megnevezni saját valóságából olyan világnézeti elemeket, melyek meghatározzák egyéni valóságát, létezését, gondolkodását, viszonyulását, motivációit, cselekvését. A világnézet – nagy általánosságban – egy tudati programozottság eredménye.

Világnézeti semlegesség csak olyan közösségekben és társadalmakban valósítható meg,

…tovább »

Istent ki teremtette?

Ez az írás jelszóval védett, ha érdekel a tartalma, kérlek írj nekem a „Palackposta” menü segítségével, hogy elküldhessem a jelszót a megtekintéséhez. ( Megjegyzés: Ha hosszabb várakozás után sem kapnád meg a jelszót, ne feledd ellenőrizni a „Spam/Levélszemét” mappát.)

Vízválasztó

Az alábbi gondolatok azokhoz szólnak, akik elmebörtön helyett nem keresnek újabb elmebörtönöket, és akik a szabadságot – mint megragadhatatlan, kezdeti és végső valót és lényeget – nem kívül, nem mások által létezőként, hanem önmaguk lényegeként ismerték fel. Keveseknek mondhat sokat, és sokaknak mond igen keveset mindez.

A Biblia, (Ószövetség és Újszövetség) a Korán, a judeo-kereszténység, az iszlám és minden jelenkori vallás nem több, mint olyan elmeprogram, melyek a tömegek manipulálására és irányítására lett kitalálva. A „New Age” spiritualitása ennek egy áltudományos köntösbe öltöztetett, látszólag emelkedettebb, szubtilisabb változata, azonban valójában mindez nem más, mint egy még durvább, még félrevezetőbb,

…tovább »

A Sötétség tündöklése – könyvajánló

„A Sötétség tündöklése” című metafizikai elmélkedés-gyűjteményt a vaskori valóság ihlette. „Soha nem volt szándékomban könyveket írni, a sors vezette végig a tollam. Korunk harsogó, zűrzavaros, túlnyüzsgéses és agyonkommunikált világában pedig egyre nehezebb a mélyebb értelmű szellemi tartalmak eljuttatása az azt befogadni vágyó elmékhez. Aminek azonban meg kell születnie, az akkor is meg fog születni erre a világra, ha nagy a kockázata annak, hogy esetlegesen nem lehet mások, csak a létrehozója kedvére. De bármilyen mű is szülessen egy alkotó ember által, őszinte és szabad csak akkor lehet, amikor már nincs szüksége általa semmilyen önámításra.” – vallja a Szerző.

…tovább »

ZENe

Néhány felvétel az elmúlt évek zenei terméséből. Experimentális-improvizatív pillanatképek a tudat magasságaiból és mélységeiből. Hogy ZEN-e vagy sem, azt mindenki MAGa döntse el. (A felvételek meghallgatásához minőségi HiFi audió berendezés, vagy sztereó fülhallgató, és elmélyült nyugalom ajánlott. A lejátszási lista a kép alatt görgethető.) Szeretettel Mind-ÉN-KInek.

A KFS Trió:

Kányádi Róbert Zsolt – dobok, ütős hangszerek
Fazekas József Tamás – basszusgitár
Szátvári Csaba – elektromos és akusztikus gitár

…tovább »

Mítosz és Szellem

Lényegtelen, hogy egy mítosz tartalmaz-e igazságot vagy sem, valós vagy valótlan-e, életigenlő vagy életellenes-e, ami fontos az az, hogy azok akik hisznek benne, és magukénak vallva azt, a világot, a valóságot benne értelmezik, képesek-e valós közösséget alkotni, a mítoszt soha meg nem kérdőjelezve, így tovább éltetve azt és tovább élve benne.

A mítosz és az emberi létezés szinte szétválaszthatatlanul egybefonódik egymással, bármilyen korról is legyen szó a könyvekben ismertetett történelemben. Szándékosan mellőzném most azt a témát, hogy amit ma történelemtudománynak hívunk, az mennyire vehető komolyan, pusztán csak két szempont alapján is: először is a történelmet mindig és mindenkoron a győztesek írják,

…tovább »

A vaskori reform-mánia

(Szocio-ideológiai szájbergroteszk)

Létezik egy régi bölcs mondás: a sz@rnak hiába adsz új formát, mert attól a lényeg még ugyanolyan büdös marad. Kissé cizelláltabban úgy is mondhatnánk, a bélsár re-formálása (újra formálása) nem eredményez kellemesebb környezetet. Az ürülék építőanyagként való felhasználása viszont csakis mocskot, undort, bűzt, betegséget és túlburjánzó viszketegséget okozhat, ezt már Weöres Sándor is rég leírta. Isten hozott a szűnni nemakaró reformkorban, amelynek jelenleg a posztmodern utáni szakaszát éljük. A felvilágosodás és a Nagy Francia Elmezavar kora óta minden „modern” társadalmat állandó lázban tart, mint valami mágikus, hipnotikus varázsige, szociális mantra: a reform.

…tovább »

A progresszió – mint abszolutizmus és elmezavar

A jelenlegi korszak egyik meghatározó szemléleti bázisa a progresszió*, magyarul a haladás eszméje. A nyugati gondolkodás számára ezen létszemléleti kiindulópont egyszerre eszköz és egyszerre cél is, amiben önmaga ténykedését és a világot értelmezni igyekszik. Ezen szemlélet lényegi vonása az, hogy a jelent – egyfajta történelmi linearitás természetes folyományaként – a múlt tükrében értelmezve olyan átmeneti állapotnak tekinti, amely folyamatosan és szakadatlanul jobbításra, meghaladásra van ítélve, azaz a múlt ezen értelmezésben nem más, mint olyas valami, amit ezen szempontrendszer alapján csak és kizárólag a jelennél fejletlenebb, rosszabb, meghaladandó állapotait jelenti a létnek, a létezésnek és az életnek, melyet szükségszerűen és törvényszerűen meg kell haladni.

…tovább »