„K.: Hogyan lehetséges az Önvaló felismerése?

M.: Van az abszolút Önvaló, amelyből kipattan egy szikra, mint a tűzből. A szikrát nevezik egónak. A tudatlan ember esetében a szikra a megjelenésével egy időben azonosul egy tárggyal. Nem tud független maradni a tárgyak efféle társaságától. Ez a társaság az adnyána vagy nemtudás, amelynek elpusztítása az erőfeszítéseink célja. Ha az ego tárgyiasító hajlamát felszámoljuk, akkor tiszta marad, és bele is olvad a forrásába. A téves azonosítása a testtel a déhátma-buddhi (az „én a test vagyok” képzete). Ennek el kell tűnnie, mielőtt jó eredmények jelenhetnének meg.

K.: Hogyan lehet felszámolni?

M.: A szusuptiban a test és az elme társasága nélkül létezünk. A másik két állapotban viszont a társaságukban vagyunk. Ha egyek lennénk a testtel, akkor hogyan létezhetnénk a szusuptiban a test nélkül? El tudjuk választani magunkat attól, ami külsődleges számunkra, de attól nem, ami egy velünk. Következésképpen az ego nem egy a testtel. Ezt az ébrenlét állapotában kell felismernünk. Az avaszthá-traját (az ébrenlét, az álom és a mélyalvás három állapotát) kizárólag azért kell tanulmányoznunk, hogy ezt a szemléletmódot elérjük. Az egót annak tisztaságában a két állapot vagy két gondolat közötti intervallumban tapasztaljuk. Az ego olyan, mint a hernyó, ami csak azután engedi el, amibe kapaszkodott, miután megragadott valami mást. Az ego igaz természetét akkor találhatjuk meg, amikor nincs kapcsolatban tárgyakkal vagy gondolatokkal. Ismerje fel ezt az intervallumot azzal a bizonyossággal, amelyre a három tudatállapot (avaszthá-traja) tanulmányozásából tett szert!”

Beszélgetések Sri Ramana Maharshival, 262-263. oldal

A fentiekből az következik, hogy az egó, a maga tisztaságában nem más, mint az Önvaló, mivel egy szikra, egy csepp abból és abban. A felismerésben, amikor tisztává válik, hogy az egó nem azonos a testtel és az elmével, hanem MAGunk a VAGYOK, a tiszta EGY-ÉN, akkor automatikusan beleolvad a Forrásába, vagyis ÉNünkbe, hisz az elkülönültség érzése megszűnik, és ez az ami létrehozza, a különálló, a tárgyak és nevek világába belezuhant ego létezésének a KÉPzetét. A különálló egó érzetét tehát a testtel való azonosulás, a tárgyakkal való azonosulás hozza létre és tarja fenn, ami nem más, mint az elme működése által megjelenő világ, és a vele való azonosulás. Ez azt is jelenti, hogy az ego nem elpusztítható, mert maga az Önvaló, ÉN-VALÓ. Az ego tulajdonképpen maga az ÉN, pusztán a téves azonosulásunk a testtel és az elmével okozza azt a KÉPzetünket, hogy nem. Ez az, ami a Tudás által elpusztítható és megsemmesíthető. Másként miként lenne lehetséges, hogy újra EGY lehessünk AZzal, ami/aki eleve mindig és mindörökké VAGYunk? Csak úgy, hogy most és mindenkoron AZ VAGYOK.