Nincs önmagától való ragyogása, az emberi elme által alkotott világnak. Minden bonyolult, minden elromlik benne, s mindent javítani, állandóan fényezni kell. A fájdalmas bonyolultság káprázatának élvezete ez, mely a lélek sötét éjszakájába vezet. Nincs benne a Krisztus önmagától való, felszabadítóan egyszerű ragyogásának a fénye, mely a valódi megszabaduláshoz vezet. A lélek gyógyulásához, a romlatlan, isteni VALÓsághoz, mely önMAGa által, önMAGával és önMAGától ragyogva Teljes, s melynek neve: Isten.

Isten nincs az emberi elméletek által terhelt elmémben, és nincs a bűnök által megvakult szívemben. Túl van mindenen, amit az emberi elmém megalkotott, hogy a hamis önmegváltás és megváltottság képzeteiben létezve az álüdvösséget élvezhessem. A romlás virágai a hályogos szemem számára színesek, sokfélék, szépek, de förtelmes bűzt okádnak magukból a világba, mert az Istentől elszakadt emberi elmém alkotta meg őket. Saját elménk bálványait kezdjük imádni, és tekintetünket rászegezzük a földre. Ezek a képzetek nem másak, mint az Isten tökéletes világát elfedő, emberi tévelygések, melyeket az emberi elme a legmagasabb oltárra helyez, Isten helyébe. Tudományok, vallások, eszmék, elméletek néven. Ezek azon prizmák, amelyeken szétesik, széthullik a VALÓ ragyogó, tiszta, osztatlan isteni Fénye, és megbomlik a Lét osztatlan, romlatlan Boldogsága, mely maga a Tiszta Tudat, Isten Makulátlan Lelke. Kiűzetés a Paradicsomból, melyet magam, magunk hajtottunk végre.

Szembesülés nélkül, a lélek sötét éjszakája nélkül, nincs visszaút Istenhez. Nagy kegyelem ennek a meglátása, mely nem emberi érdem. Betekintés ez Isten Tökéletességének a tükrébe, hogy megláthassam mindazt a piszkot, mocskot, szemetet, ami eltakarja látásom, megvakít engem, és befedi, elborítja a szívem, mely Isten lakhelye. Két Úr nem lakhat egy házban, két úrnak nem szolgálhatok az EGY-házában. Szembesülés nélkül nincs visszatérés, nincs valódi megtérés Isten házába, Krisztus VALÓságába. S ez az a szembesülés, amit emberségem a végletekig odázna, hogy saját vétkeim másra hárítsam, másra testáljam. A keresztre mást akarván küldeni, ahelyett, hogy azt magam venném fel, s embermagam szögeztetném fel.

Nincs más módja a megváltásnak, csak a kereszt felismerése, s a kereszt önkéntes felvétele. De ez az emberi elme, az emberi énem által nem lehetséges. Hisz egyetlen valós motiváció hatja át azt, amely az elodázása mindennek, és önmagam emberségének a minden áron való megmentése. Ez a halálba vezető út, ama bizonyos széles. A szűk ösvény nem más, mint a test megadása, az emberi elme megadása Istennek: s így annak keresztre feszítése. A lélek sötét éjszakája, melyben Krisztus által, AZ EGY Isten kEGYelmével azután felragyoghat nem az én, hanem EGY ÉNünk, az EGYetlen VALÓ, Isten, Krisztus fénye és dicsősége. A valódi feltámadás ez, melyet nem a test és nem az elme hajt már végre, hanem Isten Lelke, kEGYelme és dicsősége. Minden más csak képzelgés, minden más csak önámítás, a tisztátalan, önmagam is becsapó elmém, a valódi, személyem által teremtett és éltetett Antikrisztus műve. Szent, szent, szent az Isten, kEGYelme végtelen, szeretete kiapadhatatlan! Boldogok a tiszta szívűek! Krisztus, ki legyőzted a testet és az elmét, TE VAGY A VALÓ, IGAZ MESTER!