SZER-ELEM és SZER-ETET
A szereremről nem kell sokat írnom, hisz bizonyára magad is átélted életed során. Amikor a férfi és a nő szer-etkezik akkor a test érzékeire fókuszálódott tudatosság van jelen, melyet elsősorban a vágy és az ösztönvilág vezérel, egymásban keresve a beteljesedést, a kielégülést, a vágyak kiegyenlítődését a szeretkezésben. Sz, sze, szer, szere, szeret, szeretget, szeretkez, szeretkezik. A szó abszolút gyöke az SZ, melynek önmagában látszólag nincs semmi értelme, csak akkor, ha jelen esetben a SZER elvont gyökeként vizsgáljuk azt. A Szellem gyöke is az SZ, ami a szélé, mint szellő is, mely a miszticizmusban a Lélek és az Élet szimbóluma. Az SZ tehát egy, a misztikus intuíció által feltárulkozó ősképet jelöl a magyar nyelvben, de a latinban is megvan a megfelelője: spiritus (lélek, szellem). A SZER gyökerében a MAG, amiből a SZER kisarjad: az MAGunk a Lélek, az örökkéVALÓ, ami más fogalmakkal MAGunk Isten, az ÉN-VALÓ.
Tudat = férfi princípium – Lét = női princípium
Igazság = férfi princípium – Élet = női princípium
Isten Lelke, a Lét az ami a Tudatot MAGeleveníti. Ha a Tudat a férfi princípium, mint az Igazság a jézusi terminológiában, akkor a Lét a női princípium. A Tudat csak a Lét (Lélek) által elevenedhet meg, míg a lét csak a tudat által ébredhet tudatára önön létének, létezésének. Az Igazság csak az Élet által elevenedhet meg, az Élet viszont csak az Igazság által tudhat önmaga létezéséről. A Férfi csak a Nőben láthatja meg önMAGát ÉletkÉNt, míg a Nő csak a férfiban láthatja meg önMAGát IgazságkÉNt. A Férfi csak a Nőben válhat Élővé, a Nő csak a férfiban válhat Igazsággá. A Tudat és a Lét, az Igazság és az Élet örökkévaló násza, melyben a VALÓ a kettősségek világában önMAGára ébred a Lélek által és a LÉLEK-BENN elevenedik meg. Így a SZER látszólag „kettő lesz”, hogy a kettő újra EGGYÉ váljon: a SZER-ELEMben. Ennek testi analógiája a szeretkezés. De mi ennek a szellemi és lelki analógiája?
A SZER-ÉTKEZÉS
Míg a testi szerelem elsősorban a tudattalan és az ösztönös fizikai-pszichikai kifejeződése, addig a szellemi, Lélekben VALÓ SZER-ELEM a Lélek által MAGelevenített Tudat és Lét, VALÓ ÉLETkÉNt lévő kifejeződése, mely a kettősségek világában is tükröződik, ám nincs lekorlátozódva a nemiségre, így a nemiség, a testi vágy nem is előfeltétele ennek, mert az nem az ösztönök és az ösztönös vágyak kifejeződése. A Lét és a Tudat, az Igazság és az Élet násza: SZER-ÉTKEZÉS, amikor az ÉN-VALÓból, az Abszolút Lélek-Tudatosságból megnyilvánuló, a kettősségek világában Létként és Tudatként, Igazságként és Életként létező valóság, szüntelen áramlásban VAN a VAGYokban, így az ÉN-VALÓ örökkévaló Üdvös Boldogsága – mely Isten, az ATYA örökkévaló és igaz természeten túli természete – a SZERben fejeződik ki, abban a SZERben amely nem más mint a Lélek éltető anyateje, telje, a TeljessÉG tápláléka a kettősségek világába „feledkezett” tudatnak és létnek, igazságnak és életnek.
A SZER az ÉN-VALÓ, a LÉLEK MAGunk, azon táplálék, amely a SZER-ÉTKEZÉSben jelÉN VALÓ. Amikor a MAGszabadulás, az üdvös boldogság útját járó, rész–szerű tudat a lélekben ráébred saját EGYetemessÉGére az MAGunk a SZER-ELEM, mert ekkor a Lélek, azaz a BOLDOGSÁG újra önMAGában, önMAGakÉNt „ismeri fel” a Tudatot és a Létet, az Igazságot és az Életet, így ezek egymásba olvadva újra Boldogságként léteznek a kettősségek világában, de immár nem különválva. EZ A VALÓdi ÉLET amit az IGAZSÁG MAGtermékenyített, és ez a VALÓdi IGAZSÁG, ami az ÉLETben kifejeződhet, a LÉLEK által ÉLETkÉNt létezhet.
A férfiként és a nőként a „kettészakadt” VALÓság szeretkezik és közös-ül, tartós boldogságra vágyva, míg a Tudat és a Lét, az Igazság és az Élet SZER-ÉTKEZIK és EGYesÜL a Lélek által és a Lélekben a VALÓ BOLDOGSÁGBAN. Mindkettő gyümölcse a Gyermek, mely szellemi értelemben MAGunk AZ EGY és EGYetlen VALÓnk. Minden tükröződik a kettősségek világában, hiszen AZ nem lehet másnak a kifejeződése, mintsem MAGunknak a TeljessÉGnek.
„ÉN VAGYOK az Égből alászállott (élő) kenyér” Mi tehát a test és a bor a jézusi misztériumban, a krisztusságban? A kenyér az élet és a lét, a vér az igazság és a tudat. Aki eszi és issza az EGGYéválik a Krisztussal, az EGYetemes Tudattal és Léttel, és végül az ATYÁval, hiszen Krisztus az ATYA Elsőszülöttje, általa juthat mindÉN-KI az ATYÁhoz, azaz ismerheti fel önMAGát önMAGaként önMAGunkban: az ÉN-VALÓkÉNt az ÉN-VALÓban, a teljességként a TeljessÉGben. Ez a megszabadulás, az újjászületés, az örök élet mely halált többé nem ízlel, a szanszára vége, az örök Szamádhi, az ÜdvŐS BOLDOGSÁG ami MAGunk AZ ÉN-VALÓ, az ÉN VAGYOK, A LÉLEK.
Jézus Krisztus nem csak az utolsó vacsorán törte meg testét és adta vérét tanítványainak, hanem létezésének minden pillanatában. Mert Krisztus teste ÉLET és Krisztus vére IGAZSÁG, mely Jézus Krisztusban EGY most és mindörökre, és minden Dnyániban, Buddhában, Bölcsben aki Isten kEGYelmében önMAGa VALÓjára, ÉN-VALÓjára ráébredhetett. Ez MAGunk, az Üdvös Boldogság a LÉLEK végtelen ragyogó fÉNye és Ereje, mindenek táplálója és MAGelevenítője.
Krisztus asztalánál SZER-ÉTKEZNI nem más, mint az Égi VALÓval EGYesÜLni. A SZER örök, feltartóztathatatlan áramlása és áramoltatása ez a Lélek által és a LÉLEK-BENN, mely a Élet Vize, s csak e Szent Víz által támadhat az újjászületésben, a hamis-éntől fojtogatott egyéni lélek IGAZ ÉLETRE. A hamis-én(ünk) világában mindenki halott, aki a kEGYelem által nincs a LÉLEK-TUDATosságban MAGelevenítve. Természetesen mindig voltak és lesznek boldog kivételek, és a Boldog mondások ezen emberekre vonatkoznak, ők ugyanis azok, akiknek nincs szükségük orvosra, Jézus szavait idézve. Miért is oly fontosak tehát a Boldog mondások? Mert az ÉN-VALÓ, azaz a mi IGAZ és ÉLŐ VALÓnk MAGunk a Boldogság. Bhagaván Ramana Maharsi (India Krisztusa) egész életével erről tett tanúbizonyságot, kinyilvánítva és megerősítve a Jézus Krisztust, hogy „ a Boldogság a Te VALÓdi természeted”. Mert az ÉN-VALÓ Igaz és Élő természete a Boldogság, amely a kettősségek világában SZERként, SZERelemként, Tudatosságként és Létezésként, Igazságként és Életként fejeződik ki. Ám a tökéletes mozdulatlanságban és változatlanul ragyogó FÉNYben, azaz az ÉN-VALÓban, ATYÁnkban bár nincs „semmi változás, mozgás”, a kettősségek világában mindennek mozognia, változnia azaz élnie kell, mert ez az ÉN-VALÓból kiáradó, örökké mozgásban és teremtésben lévő Erőnek, Értelemnek, SZERnek, RENDnek a természete.
A Boldogság tehát a kettősségek világában SZERként, RENDező erőként nyilvánul meg, így állandó mozgásban tartva a lét kerekét, a világot és a valóságot, a szanszárát. Ám amikor a SZER mint a LÉLEK kifejeződése Tudatra és Létre, Igazságra és Életre „hasad, bomlik”, akkor ismét, újra és újra EGYesülnie kell a létezŐkBENN. Ezért az élet a szerelemben és a szerelem által létezik, adódik tovább, így a kettősséggé vált VALÓ állandó körforgásban, mozgásban létezik, és az ÖrökkéVALÓság megtörtÉNik, egy paradoxonnal élve. Amíg a szerelem egymás birtoklásában, az egymásban való, ösztönszintű vágyvilág kielégülésben éri el a beteljesedést a test-tudatosság szintjén, addig a LÉLEK-TUDATosságban a SZER-TŰZe, a LÉLEK LÁNGJA elpusztítja, felemészti a hamis-ént, hogy a Lélekben a Tudat és Lét, az Igazság és az Élet EGYesülhessen. Ez a felébredés, az újjászületés, a megszabadulás, az üdvös boldogság elérése, amikor a Lélek önMAGában újra mindent önMAGakÉNt „ismer fel”, mert Tudatként igaz, VALÓ LÉTezésre ébred, amíg LÉTként igaz, ÉN-VALÓ Tudatára ébred: ÉN-VALÓkÉNt, TeljessÉGként az Üdvös Boldogságban.
Ez a Mennyek, Isten Országa, az örök Szamádhi, a Lélek eredendő, legősibb VALÓja, ÉN-VALÓnk MAGunk. A Lét Tudatos Boldogsága, és a Tudat Létező, azaz eleven, élő és elevenítő Boldogsága. Örök FÉNY, mely önMAGától VALÓ. EZ A FÉNY AZ, ami LÉLEKkÉNt világít és lángol, ez az Élet Szent Tüze is egyben, ami nélkül nincs valódi élet, csak az élet másolata, amit az emberi elme valóságnak képzel a hamis-ének világaként, a májá álmában, (álma – ÁL azaz nem igazi MA, jelÉN) a nem-tudás világában, az önMAGunktól való elszakítottság tudati és lelki valóságában. Mindnyájan halottak vagyunk, míg nem születhetünk újjá a kEGYelemben a LÉLEK-TUDATosságban és a LÉLEK-TUDATnak, mely nem más mint a LÉLEK VALÓdi természeten túli, önMAGától VALÓ, önMAGában és önMAGunkkÉNt fÉNylő természete: A BOLDOGSÁG.
„Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Jn. 3,5)
Víz – Igazság, Lélek – Élet – így Jézus szavai örök érvényűek, mert megtapasztalható igazság az, hogy nem elég megszületni az anyaméhből, de kétszer kell megszülessünk, és másodjára a kEGYelem által, Víztől és Lélektől. Isten Országa, az atyai HÁZ, az ÉN-VALÓ nem más, mint az üdvös Boldogság.
Miért fontos az ÉN-VALÓ „társasága” (bölcsek társasága, szatszanga*) az üdvösség eléréséhez? Első sorban azért, mert ez a kettősség világának a törvénye. Mivel az EGY látszólag sokká válik, kezdetben csak tükör által, homályosan láthatunk, így szükségünk van embertársaink általi tanításra, útmutatásra, közösségre, együttlétezésre. Az EGY SZERe így tud jelÉN lenni, így tud áramolni, és mindenkit mindenki javára „használni” tanítóként és tanításként EGYaránt a létezésben. Majd később a Mester belül, önMAGunkban és önMAGunkkÉNt jelenik meg, fedi fel a legvégső Igazságot az Életben. EZ MAGunk a Boldog Üdvösség felé vezető ÚT a létezésben.
„Ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük” (Mt 18, 20). Itt érthetjük meg a fontosságát a SZER-ÉTKEZÉSnek. „Ahol” ugyanis megjelenik a Krisztus, ott SZERrel eteti az ő tanítványait, vagyis SZER-ÉTKEZÉS folyik. Akik Krisztusban találkoznak EGYmással azok SZER-ÉTKEZNEK, és a LÉLEK határtalan boldogságát ízelhetik meg a kEGYelem által. Így a belső mester, akár konkrét emberi formát is öltve, jelen VAN a VAGYOK, a LÉT érzésében minden lélekben, aki földi Útját járva keresi az Igazságot és/vagy az Életet, meg akarja ismerni és érteni a Tudat és a Lét valóságát önMAGakÉNt mindÉNkiBENN.
A Lét és a Tudat, az Igazság és az Élet csak a LÉLEK-BENN válhat ismét EGGYé, a LÉLEK-TUDATosságban, ami MAGunk az Abszolút Tudatosság, az ÉN-VALÓ igaz, élő „ismerete”. Nem emberi, relatív ismeret ez, hanem a lehető legközvetlenebb tudás, ami a tudatban csak tükröződik, de eme tudásnak nincs tárgya, csak Alanya, és ez az Alany az ÉN VAGYOK, az ÉN-VALÓ, az EGYetemes LÉLEK, mindenek tudáson túli tudója, az EGYetlen Igazság és Élet, a Tudat és a Lét TELJESSÉGe. EZ VAGY TE, ez az „ÉN VAGYOK az Út, az Igazság és az Élet” misztikus, szavakkal kifejezhetetlen lÉNyEGe, mely csak a Szívben tárul fel, és csak a LÉLEKben VAN jelÉN: ÉN VAGYOKkÉNt, az Örökkévaló Üdvös Boldogság Szent EGÉszé-BENN.
MAGjegyzés:
* szatszanga (सत्सङ्ग): szent emberek, bölcsek társasága, az „igazság társasága”. Szanszkrit összetett szó: szat (igazi, jó) + szanga (társaság, gyűlés)
