avagy a neomaterializmus vallásának a rövid leleplezése.

Ami a transzhumanizmus abszurditását a mai világunkban a legjobban leleplezhetné, az maga a Lélek VALÓsága. Sajnos ma már rengeteg ember elhiszi azt, hogy az emberi lény csak egy test, és egy agy, meg némi szervek összessége, a Lélek meg csak a spirituális fantazmagóriák birodalmában létezik. A Lélek nem egyenlő azzal, amit emberi pszichének nevez a pszichológia. Tulajdonképpen a pszichológia a lelket csak mint munkafogalmat használja, de valójában tagadja annak a létezését.

Innentől kezdve pedig azoknak az embereknek akik ezt elhiszik, a transzhumanizmus egy olyan hitrendszerré válik, amely felkínálja számukra az örök „élet” reményét. DE még ha az, amit ígérnek lehetővé is válna, az egész elmélet úgy hamis, ahogy van, mivel semmi és senki sem tudhatja soha és semmilyen körülmények között “lemásolni” a Lelket, ami nem egy absztrakt és absztrahálható valóság. Pontosabban leMÁSolni lehet bármit, de az a valami, az a másolat már más lenne, nem A Lélek, hanem egy (rém)álom a (rém)álomban az Álmodóról, avagy egy absztrakt karikatúra.

Az Emberi Lény valódi lényege a LÉLEK, az az elpusztíthatatlan, örök VALÓ, amit/akit az adekvát spirituális hagyományok, és a közvetlen megtapasztalás Istennek, Atmannak, Önvalónak, Teljességnek, Tao stb. neveznek. A Lelkünk nem absztrahálható, lélek nélkül semmiféle élet, és élettapasztalás sincs. Lélek és élek. (Az állatok is lelkek, az állatokban is ugyanez a Lélek van jelen.) A materializmus tagadja mindezt, ahelyett, hogy a tudományosság eszközeivel kutatni próbálná. Az is igaz ugyanakkor, hogy a Lélek valóságának a megértésére, csak a közvetlen, egyéni, belső tapasztalat hivatott, és aki ezt nem sejti meg, az tulajdonképpen képtelen arra, hogy megértse: a halhatatlanság maga a Lélek. Aki pedig a Lélekkel azonosul, annak a halál nem a végső és visszavonhatatlan pusztulást jelenti, hanem csak a fizikainak nevezett test, és a korlátolt emberi elme valóságából történő felébredést. Minden valamire való spirituális hagyomány pedig ennek az elérésére fókuszál, lehetőleg még itt, a fizikainak nevezett világban, a fizikainak nevezett testben.

A valódi problémája a mai kor emberiségének pedig az, hogy teljesen belesüllyedt a materializmusba, és képtelen kapcsolatot létesíteni a saját Lelkével, amely valójában nem más, mint Isten. Isten lélekként van jelen mindenben és mindenkiben, a tudatosság végtelen sok szintje által. A Lélek és Isten megtapasztalása természetesen már nem ide tartozó téma, és a materialista létszemlélet számára a nevetség tárgya, fantazmagória, az agy kreatúrája stb. így sajnos erről a materialista ember pusztán fogalmak segítségével általában meggyőzhetetlen. Meggyőzhetetlen arról, hogy Ő egy Lélek, aki rendelkezik egy testtel és egy elmével, de ez a Lélek akkor is létezik, amikor nem rendelkezik testtel, aggyal és szervekkel és egy korlátozott emberi én-identitással, azaz én-tudattal. Természetesen nem is kell senkit sem győzködni ezekről, tehát mindenki szabadon választ és választhat e tekintetben, hogy merre irányítja a figyelmét: kifelé vagy befelé.

A transzhumanisták a szó szoros értelmében az emberi létszint teljességét meg nem célzó, meg nem valósító olyan emberi lények, akik még nem döbbentek rá arra, hogy ők maguk kik is valójában. A “Ki/Mi vagyok én?” kérdésre azt válaszolják: egy pusztuló agy és egy test. De ha klónozzuk, lemásoljuk, lementjük ezt gépekbe, akkor örökké élhetek. Na ez lehetne az Örök Kárhozat a szellemi embernek. DE a legnagyobb becsapás, hogy ez által örökké élhetnének. Mert élet-e az, amiben már nincs jelen semmilyen Lélek? Persze a halál pillanatában – amit úgysem kerülhet senki sem el, mert arról a LÉLEK dönt, nem a test – akkor majd úgyis mindenki felébred, de legalábbis az “én a test és az emberi elme vagyok” téveszméjéből mindenképpen. Mert minden létezőként EGYetlen VALÓ van jelen, mely maga, MAGunk: az ÖrökkéVALÓ LÉLEK.