Kérdező: A Mennyek Országa és a Szamádhi, vagy a Nirvána között mi a különbség?
MaGuru: Különbségek és megkülönböztethetőségek csak az elmében léteznek. A Mennyek Országa avagy a Szamádhi, a Nirvána vagy nevezd ahogyan akarod, nem egy mentális koncepció, amit meg lehetne érteni. Így ha elmével akarod megragadni, felfogni és elérni azt, soha sem fogod megtalálni valódi önMAGadkÉNt önMAGadban. Mivel mint szimbólumok a Tudat és a Lélek eredeti, időtlen, születetlen, minden mentális és érzelmi szennyeződéstől mentes, kondicionálatlan, önMAGától VALÓ, önMAGában és önMAGától fÉNylŐ VALÓjára vonatkoznak, ezért a valóságban semmi különbség sincs ezek között.
Kérdező: Bizonyos megközelítésekben a Szamádhinak egymástól elkülöníthető fokozatait különböztetik meg, amit rangsorolnak, nevekkel illetnek. Jézus Krisztus a Mennyek Országáról nem hagyott hátra ilyen tanításokat tudtommal, ami nem jelenti azt, hogy belső tanítványi körének, nem adhatott át ilyen ismereteket. Mivel az én megértésemben a spirituális utakon a végső cél a Tudat és a Lélek eredeti állapotába, az üdvös boldogságba való visszajutás, ezért foglalkoztat mindez, mert nem tudom, hogy pontosan mit is kellene elérnem ilyen értelemben?
MaGuru: Jézus nagyon bölcsen cselekedett, hogy nem terhelte elméletekkel az utókort, az üdvös boldogság „természetét” illetőleg. Kétségtelen, hogy az üdvösség felé irányuló úton, vannak olyan állomások az életünkben, amelyekre utólag visszatekintve láthatóvá válhat, hogy az ÉN-VALÓba való elmerülésnek vannak feltételei, amelyek egyetemes jellegűek, ám minden emberi sorsban, aki a kEGYelem által megtapasztalásra juthat e tekintetben, mindez más és más formában nyilvánul meg.
Kérdező: Azt akarod mondani, hogy akkor mindazon meghatározások, skálák, amelyek a tudatosságban fokozatokat, úgynevezett „megvalósítási szinteket” különböztetnek meg, és ezek elérésére különböző utakat és módszereket jelölnek meg, feleslegesek? De hisz a spiritualitás jelentős része e körül forog, rengetegen tulajdonítanak jelentőséget ezeknek!
MaGuru: Legyen mindenkinek a maga hite szerint. Nem feladatom elméletek, rendszerek, módszerek és utak rangsorolása, megítélése. Azonban a lÉNy-EGet tekintve ez a kérdés nagyon EGY-SZERű. A Mennyek Országa, a Szamádhi és a Nirvána, az üdvösség és a Lét, Tudat, Boldogság olyan szimbólumok, amelyek lényegüket tekintve messze túlmutatnak mindennemű elmében és elme által megragadható tudati kategóriákon, megkülönböztetéseken. Amikor a Lét és a Tudat – a jézusi terminológiában ennek megfelelőjeként alkalmazott, ám ezzel lényegileg azonos Igazság és Élet – a Krisztusban, azaz az Abszolút Tudatosságban EGYbeolvad, akkor csak az ÉN-VALÓ marad, AZ ATYA. Így kimondva ezek pusztán szimbólumok, de az ÉN-VALÓ, az ATYA, a Krisztus avagy az Abszolút Tudatosság nem tudati tárgy, ami bármilyen módon megragadható lenne, még csak nem is valamiféle tudatállapot, amit elérni és fenntartani, avagy „megvalósítani” lehetne. Van egy pont, ahol az elméleteknek menniük kell, hogy a VALÓ a kEGYelem által ÉN-ÖN-MAGunkban és ÉN-ÖN-MAGunkkÉNt MAG-jel-ÉNhessen (megjelenhessen).
Kérdező: De én nagyon szeretnék mindent megtenni ennek érdekében. Sokat olvastam ezekről, sokan fejtegetik a tudatállapotokkal kapcsolatos dolgokat, ajánlanak utakat, módszereket, technikákat, hogy elérhessük a belső békét és a csendet. Rendszeresen meditálok, van egy jógamesterem is, de más utak felé is nyitott vagyok, úgymond szinte „mindenevő” ebben a tekintetben. Ugyanakkor egyre inkább azt érzem, minél jobban akarom az üdvösséget, annál inkább kicsúszik a kezemből, annál elérhetetlenebbé, megfoghatatlanabbá válik mindez. Több utat és módszert kipróbáltam, de a lényeghez nem juthattam közelebb. Azért jöttem hozzád, hogy segíts, mert úgy érzem teljesen reményvesztett lettem. Mintha Isten csak egy csalit húzna előttem, amit sohasem érhetek el. Minél többet olvasok, annál több kérdésem van, minél többet gyakorlok, annál inkább érzem, még több gyakorlás kellene, minél többet meditálok, annál inkább látom, hogy még többre vágyom, hogy a nyugalmam fenntartható legyen. De amint abbahagyom ezeket, kezdődik minden elölről, és lassan kezdek belefáradni ebbe. Mit tegyek?
MaGuru: (Hosszasan ül a CsendBENN, majd megszólal) Letetted-e már a Szíved Isten lábai elé?
Kérdező: Nem értelek. Mindenfélével próbálkoztam már, de ezt nem tudom hogyan kell, és mire szolgálna mindez?
MaGuru: A MI-ATYÁNKnak a központi MAGva igen tömör: „legyen meg a Te akaratod”. Ameddig az emberi akarat, az emberi törekvés, az emberi elme próbálja elérni az üdvösséget, pusztán csak azt az üdvösséget tudja elérni, amit ő maga üdvösségnek képzel. Legelőször is tehát ennek a képzelőnek kell mennie, aki a KÉPzeletében felépítette a saját, mentális természetű Mennyek Országát, Szamádhiját, Nirvanáját. Míg a mag héja meg nem töretik, nem válik el annak belsejétől, a csíra nem jelenik meg, és a növény nem szökkenhet szárba, hogy bőséges terméssel ajándékozhassa meg a Földművest. Amíg azt hisszük, hogy „én vagyok a MAGvető”, én fogom elérni az önmegvalósítást, én fogok bejutni a Mennyek Országába, az örök Szamádhiba és Nirvánába, így én aratom majd le a termést, addig a héj akar uralkodni a mag felett, addig az egó-én, a hamis-én, a szemÉJ tudatlansága és ebből fakadó cselekedetei határoznak bennünket meg.
A Mennyek Országa, a Szamádhi, a Nirvána nem egy cél, amit az elme önmagának kijelölhet, hogy annak elérése érdekében különböző utakat és módszereket kövessen. Nem cél, mert ha cél lehetne, akkor az elme megismerhetné azt, és uralkodhatna felette. Azonban az üdvös boldogság, ami az ÉN-VALÓnk EGYetlen, VALÓ, természeten túli természete nem egy hely, ahová az elme eljuthatna, nem egy KÉPzet, ami megismerés tárgyát képezhetné. Az Abszolút közÉP-PONT láthatatlan az elmének, és örökké rejtve van minden észszerű vizsgálódás előtt. Tény és való, hogy a kettősségek világában, a tudatosságban megkülönböztethetőek egymástól úgynevezett „megvalósultsági szintek, fokozatok”, de mivel az ÉN-VALÓt nem lehet megvalósítani, és az egó-én végső soron semmiféle „önmegvalósítást” nem végezhet, csak a kettősségek egó-világában, ezért az összes ilyen elmélet okafogyott ÉN-VALÓnk tekintetében.
A LÉLEK – mint az ÉN-VALÓ, az ATYA MAGa – nem határolható be, nem határozható meg, nem ragadható meg sem képekkel, sem szimbólumokkal, sem elméletekkel. Semmilyen mentális út sem vezet hozzá, mert Ő MAGunk minden ÚT MAGelevenítője. Semmilyen igazság sem mondható ki róla, a kettősség világának fogalmaival, mert az értelemmel nem látható a MAGa teljessÉGében. Azonban tükröződik, megnyilvánul mindenben és mindenkiben, mindenként és mindenkiként, mert mindenek abszolút értelemben vett, de értelmen is túli Forrása, és minden szimbólum, KÉP, gondolat általa elevenedhet meg és létezhet.
Kérdező: Ez olyan nesze semmi fogd meg jól. Bocsáss meg, de kicsit feldúlt vagyok…. Így még annyi reményem sem marad az spirituális értelemben vett önmegvalósítás tekintetében, mint eddig volt. Teljesen kétségbeejtő amit mondasz, mintha mindent el akarnál venni tőlem, amibe mindeddig kapaszkodhattam. Rendben, játsszunk el a gondolattal, hogy elméletileg elengedek mindent. Mi is marad akkor nekem? Semmi, és ebbe a semmibe akarod hogy megkapaszkodjak? Hogyan lehetséges ez?
MaGuru: A gazdag ifjú története pont erről szól. A sok kincs, nem feltétlenül pénzt jelent, jelentheti ama sok ismeretet, spirituális gyakorlást, vagy akár ilyen úton és módon elért különleges képességeinket, melyek által az üdvösségre törekszünk, ám ezek ugyanúgy foglyul ejtenek minket, mint annak előtte az úgynevezett profán világ dolgai. Az én kérdésem nagyon EGY-SZERű: megpróbáltad-e már letenni az Elméd és a Szíved, Isten lábai elé? Ez azt jelenti, hogy rendelkezel-e egy mustármagnyi hittel, és feltétel nélküli bizalommal a tekintetben, hogy létezik – az emberi személyedet meghaladó, ám annak Abszolút Forrását jelentő – VALÓ, ami sokkal jobban tudja nálunk, hogy mihez mire van szükségünk, hogyan és mikor.
Kérdező: De hát hogyan tehetném mindezt meg? Állandó cselekvési kényszert érzek magamban, hogy tanulmányokat és gyakorlatokat végezzek, és mindezt csak úgy tegyem a sarokba, dobjam félre?
MaGuru: Mire vágysz tulajdonképpen? Mit nevezel te önmegvalósításnak? Mi az amit elérni szándékszol? Van-e erről egy világos képed?
Kérdező: Szeretnék megszabadulni minden szenvedéstől, és eljutni az üdvösségre, a megszabaduláshoz, amiről úgy vélem, hogy ez maga a spirituális értelemben vett önmegvalósítás. Ha ezt elérem, és tartósan megállapodhatok benne, akkor bejutok a Mennyek Országába, a Szamádhiba, a Nirvánába, nevezzük ezt bárminek is. Minden törekvésem erre irányult eddig, csak sikertelenül.
MaGuru: Megvizsgáltad-e már, hogy „ki vagyok én, aki meg akarja valósítani önmagát?”
Kérdező: Miért lenne ez szükséges?
MaGuru: Ha nem ismered azt az ént, aki önmagát meg akarja „valósítani”, akkor mivé, miként és hogyan valósulhatnál meg? Ha egy árnyék akarja elérni a Napot, hogyan lenne lehetséges mindez?
Kérdező: Na most megfogtál… De a mag sem ismeri önmagát a földben, mégis kicsírázik, szárba szökken és termést hoz. Nekem miért kellene tehát ismernem saját magam mindehhez?
MaGuru: Ameddig az árnyékvilágot önmagától létezőnek hisszük, gondoljuk és tapasztaljuk, addig nem merül fel a kérdés bennünk a tekintetben, hogy megvizsgáljuk: mi által jön mindaz létre. Így ha egy árnyék meg akarja valósítani önmagát, szerinted mennyi ennek a realitása, a fÉNy ismerete nélkül? Az árnyék magától tovább tud haladni-e, át tud e változni, meg tudja-e valósítani önmagát, avagy mindez lehetetlen a Nap, a fény Forrása, annak akarata és szándéka nélkül?
Kérdező: Várj, mert úgy érzem valami fontosra tapintottál rá, és ez igencsak gondolkodóba ejt. Azt akarod mondani, hogy az általam vágyott üdvösség eléréséhez eddig téves utat követtem? Mert nincs is olyan hogy „önmegvalósítás” ebben az értelemben, hanem mindez csak az emberi én, az emberi elme téveszméje?
MaGuru: Nincs téves út, csak olyan, ami hatalmas kitérőkön keresztül vezet. Minden folyó az Óceán felé törekszik, és nem hiba, tévedés, téveszme az, ha akadályokba ütközve különböző kanyarulatokat tesz. Emberileg nézve úgy tűnik, létezik a spirituális értelemben vett „önmegvalósítás”, és ezért létezik út és cél, amit járva ennek elérésére kell törekednünk. A téveszme azonban az, hogy az emberi én megvalósíthatja önmagát EGYetemes ÉNné átalakítva, emberi utak, módszerek, törekvések által, amikor pontosan ez az emberi, egószerű, hamis, elkülönítő és árny–ékszerű képzetvilág az, ami akadálya annak, hogy az üdvösség Napja, az ÉN-VALÓ a létünk égboltján MAGunkban és MAGunkkÉNt ragyoghasson fel, elpusztítva minden téveszménket, ami az árnyék-világ valóságába vetett hitünk által létezhet. Így ameddig nem vizsgálod meg alaposan, hogy „ki vagyok én?”, „ki vagyok én, aki az önmegvalósításra törekszik, aki az önmegvalósítást végre akarja önmagában és önmagán hajtani?” addig hasonlatos vagy az agárhoz, aki a versenyen egy guminyulat kerget. A saját árnyékoddal akarod „megvilágosítani”, megvalósítani a saját árnyék-KÉPzeteidet, még akkor is, ha azok a fÉNyből származnak, és a fÉNy által létezhetnek.
Kérdező: De akkor honnan származik a vágy minderre? Kezd világos lenni amiről beszélsz, és bármennyire kellemetlen, de érzem, hogy lényeges dologra világítottál rá az életemben. Ugyanakkor ellenállhatatlan vágy él bennem, hogy megszabaduljak jelenlegi állapotomból, aminek a boldogtalanság, a szenvedés és a reménytelenség képezik az alapjait. Mit tegyek?
MaGuru: Magadnak kell megvizsgálnod, hogy az, amit eddig önMAGadnak hittél, a saját egó-éned az önmagától való-e, állandó, változatlan, örökkévaló, amit „megvalósíthatnál”, üdvös boldogságképpen. A VALÓ, üdvös Boldogság MAGunk a LÉLEK, az örökkéVALÓ Lélek-Tudatosság amely önMAGától VALÓ, önMAGa által FÉNYlő és örökké változatlan, így Teljes. Ezt megvalósíthatod-e? Ugyanakkor ne feledd, amiről beszélek AZ túl van a szavakon, a fogalmakon és szimbólumokon, amikkel utalok rá. Mert lényegileg csak a Szív tökéletes Csöndjében és békéjében tárja fel önMAGát önMAGadkÉNt, és ez nem érhető el, semmilyen egószerű emberi törekvéssel sem, csak a kEGYelem által. Vitatkozhatsz ezzel, sőt, kérdőjelezd is meg nyugodtan minden szavamat, de előbb arra kérlek, vizsgáld alaposan meg, amit javasolok neked. Teljesen szabad vagy az elfogadás vagy az elutasítás tekintetében, semmiről sem akarlak meggyőzni téged. Csak tanúságot teszek arról a VALÓról, amire érzem és tudom, hogy igazán, és mélyen vágysz, ám az akadályok nem rajtad kívül vannak, nnek elérését tekintve.
Kérdező: Csak maradjak csendben? De a gondolataimtól nem tudok megszabadulni, és az állandó lázas kutatási törekvéseim is akadályt jelentenek. Hogyan juthatnék el a csendbe, ami által mindaz, amiről beszélsz, megtapasztalhatóvá lenne?
MaGuru: Legelőször is ismerd fel, „ki és mi nem vagy”, majd irányítsd a figyelmed a lét tiszta érzésére. De még egyszerűbb és a legcélravezetőbb az lenne, ha mindezek előtt átadnád a Tudatod (elmédet) és a Szíved, a VALÓ Igaz és Élő Mesternek, ÉN-VALÓnknak, ATYÁnknak, a Krisztusnak, bárhogyan nevezzük is, a Legbelső LÉNYEGnek. Van-e hited és bizalmad abban, hogy létezik ez a mindent meghaladó BölcsessÉG, SZER és fÉNy, aki a te valódi ForrásodkÉNt vezetni képes téged, még akkor is, ha számodra mindez komoly megpróbáltatásokat is jelenthet?
Kérdező: Maradt-e még más lehetőségem?
MaGuru: Ha eleged lett a szenvedésből, akkor nemigen, de ha még nem, akkor végtelen sok lehetőséged van még arra, hogy tovább tapasztald mindazt amitől szenvedsz. Nincs mit szépítsek, ameddig ragaszkodsz a hamissághoz, minden hamis képzet és ebből fakadó törekvés, csak újabb hamissághoz vezethet. Ha azonban hajlandó vagy arra, hogy a Nap felé fordulj, kezdetben nagyon fog fájni a sötétséghez szoktatott szemed, de végül saját ember-magad, akárcsak mindent és mindenkit annak és akként fogsz majd látni ami, és nem annak, aminek addig KÉPzelted. Legvégül EGGYé fogsz válni VALÓ ÉNeddel, akivel bár már most is egy vagy, de mindez a tudatodban és a lelkedben jelenleg még csak egy vágy, egy elméleti valóság elérésére. Azonban ezt nem te fogod megvalósítani. A valódi „önmegvalósítás” az, hogy az az egó-én, az a hamis-én, az az árnyék, aki önmagát valósnak hiszi eltűnik, felszámolódik, meghal a fÉNyessÉGben, és az ÖrökkéVALÓ LÉLEK, A KI VAGY, végül megszabadul saját árnyékvilágának rabságából, újjászületik a VALÓ Életre, az Igazság által, mi EGY és EGYetlen, túl van az elme minden gondolatán, felhőjén és árnyékán. Csak add át magad a kEGYelemben szilárd, mindennél erősebb hittel és vágyódással Istennek, de ne az elméd Istenének, hanem az EGY-ÉN-VALÓ Istennek, aki a te VALÓdi fÉNyed, és „ott lakik” a Szívedben.
Kérdező: Olyan ez kicsit, mintha vissza kellene forduljak a vallásosság felé, pedig büszkén hirdettem, hogy már nem vagyok vallásos ember, magamat „spirituális törekvőként” határozva meg. De úgy érzem a hit és a bizalom elkerülhetetlen, magamba kell forduljak, magamba kell nézzek, és végül meg kell hajtsam a fejem Isten előtt.
MaGuru: Szűk a Kapu és keskeny az ŐS-vÉNy ami az üdvös boldogságra és AZ Igazságban létező, boldog Életre vezet, ezért a hamis-egónk, és annak terhei nem férnek keresztül ezen. Ez a Kapu a KRISZTUS, az Ösvény pedig, az Út MAGunk az ÉN-VALÓ, az „ÉN VAGYOK”, AZ ATYA, aki az Igazságot feltárja nekünk az Életben, és az Életet az Igazságban, önMAGunk legbensŐbb lÉNyEGében: a Belső Szobánk, a Szívünk szentélyében. ÉN,VALÓnk, az EGYetlenEGY Isten: Lélek, és csak LélekkÉNt, minden hamisságunktól megválva, minden árnyékunktól megszabadítva láthatjuk meg önMAGunkban, ragyogó, hét ágra sütő NapkÉNt, fÉNyessÉGkÉNt meg.
Nem mi tisztítjuk meg magunkat, hanem EGY-ÉN-MAGunk (IS-TE-ÉN) által tisztulunk meg, elengedvén minden megbéklyózó, fájdalmas ragaszkodásunkat saját sötétségünk világának a képzeteihez. Mert az elengedést Isten sem tudja megtenni helyettünk. Azonban minden mást rábízhatunk a Gondviselésre. Az az Erő, Bölcsesség, Értelem, SZER, fÉNyessÉG és ÖrökkéVALÓ LÉLEK, aki életbe hívta emberséged tudja, hogyan és miként tegyen önMAGával újra EGGYé téged. A fÉNyek FÉNYe MAGod vagy, de engedd, hogy Isten-MAGunk vezethessen téged, hogy mindez mindennél világosabb világossággá válva ragyoghasson, önMAGodban, önMAGunk igazi lÉNyéBENN: LélekkÉNt a Szívedben.
