A krisztusi tanítás belső magvának az értéséhez, amely Az Igazság = EGY, Isten megismeréséhez vezet, szükséges Isten Lelke által megértenünk, a következő szimbólumok jelentését:

Jézus (emberfia) – az egyén, az egó, az individuális test-elme, a személyiség

Krisztus (Isten fia) – az EGY-ÉN, az EGYetemes Tudat, ÉN-VALÓnk, Önvaló, Isten

krisztusság – az Atyával EGY LÉNY-EGű EGYetemes tudatosság („Én és az Atya EGY vagyunk.” Jn. 10, 30) Ez ilyen formában nem szerepel sehol a Bibliában, ám egyértelművé válhat a számunkra, hogy minden istenkereső valódi célja a krisztusság elérése, Isten kEGYelme által, azaz a Jézus Krisztus által bemutatott példa megértése, elmélyítése, és az Istennek való önátadás által.

Az Atya – a Teljesség, minden kettősségen túli, de a kettősségek világát is magában foglaló, azt MAGában, MAGából kibontó, ám azt meghaladó osztatlan, EGYetlen VALÓ, Abszolútum.

A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” (Mk. 8, 34-37)

A kereszt felvétele nélkül, azaz a szűk ösvényen való elindulás, és azon való járás nélkül, a fizikai életünkhöz való ragaszkodással nem lehetséges eljutni az üdvösségre. Ez önmagunk, azaz emberi énünk, személyiségünk, az egó megtagadását jelenti, ezzel párhuzamosan pedig a „legyen meg a TE akaratod” szellemében történő haladást, a szűk ösvényen, amely Isten Országába vezetheti a lelket. A valós, isteni igazságot hordozó keleti tanokban ugyanúgy fellelhető ez a minden szempontból is talán leglényegesebb gondolat: az egó megsemmisülése Istenben. Azonban az egót az ember nem képes megsemmisíteni, csak Isten, EGY-ÉNünk, ÉN-VALÓnk képes azt, az Istennek történő emberi önátadásban lassan átvilágítani, feltárni, az emberi mivoltunk mindennemű valóságával és aspektusaival történő szembesítés által. Ez az a szembesülés, amelyet az emberi én – mintegy sejtve az abban való megsemmisülés lehetőségét – minden erejével szeretne elodázni. Ezért van az, hogy jelen korban olyan divatosak azon „spirituális” utak, melyek az egó megsemmisülését, azaz az emberi énünk gyarló, esendő, megromlott természetével való szembesülés megkerülése által ígérnek üdvösséget, és EGYséget a Teljességgel, azaz Az Atyával. A tű fokán az egó nem juthat át, és ezért mondotta Jézus Krisztus, hogy a széles út az, amely a kárhozatba vezet, és nem a lélek eredendő, romlatlan, Isten EGYségében fénylő megdicsőült állapotának a visszaállításához, melyhez elengedhetetlen, az Isten, EGY-ÉNünk előtti alázatos leborulás, és emberi valóságunkkal való szembesülés. Ezért szűk ez az ösvény, mert az emberi én büszkesége, önön érdemeimben, tévképzeteimben, az egóm általi el- és megvakítottságomban való tetszelgésem, azaz az Isteni VALÓ előtt semmi érdemmel nem rendelkező személyembe, személyességembe való kapaszkodás a legnagyobb akadálya az üdvösségnek, az Isten Országába való belépésnek, amely mindig és mindenkor, csakis a JELEN pillanat által érkezhet el bennem, amely pillanat sohasem kor, vagy külső körülmények függvénye, és amely üdvösség akarása mindennél fontosabb, előrevalóbb és lényegesebb.

A jelen kor emberiségének a materializmus szellemében kondicionálódott szemléletei megfertőzték a valódi spirituális üzeneteket is. Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni, a krisztusi tan pedig arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha Isten Országába akarunk bejutni: választanunk kell. Az egónak mennie kell, az egónak vissza kell térnie önmaga forrásába, EGY-Énünkbe, Istenbe, mely mindenkoron Krisztus által, azaz az EGYetemes Tudatban való végleges és visszavonhatatlan feloldódásban, megállapodás által lehetséges. Jézus Krisztus tanításának ez a központi MAGva, minden más ebből sarjad ki, eme gravitációs pont körül kering, és nyer értelmet. Ez a tanítás nem hagy semmilyen kétséget afelől, hogy meg kell hoznunk egy lényeges döntést: érdekel-e minket Isten Országa, azaz lelkünk eredendő, romlatlan, tökéletes paradicsomi állapotának a visszaállítása, visszanyerése, ami nem más mint az Istennel való EGYség visszaállása? Vagy pedig eme leromlott emberi állapot elrejtése, kozmetikázása, kompenzálása, elhazudása érdekel minket inkább, ami a pusztulásra ítélt emberi énünk „megmentési kísérlete”, az EGYsÉGen kívüli állapot további fenntartása, további erősítése, mely végső soron nem más, mint a külső sötétségnek nevezett szellemi-lelki állapot rögzülése, emberi valóság néven. Csak az Istenbe visszatért tudat és lélek élvezheti az örök üdvösséget, amely az emberi én uralkodása alatt nem lehetséges. Azonban az emberi én számára a valódi, üdvözült állapot MAGunk Isten, így az üdvösség állapotában minden visszatér az eredendő, romlatlan és dicsőséges fényébe Krisztusnak, EGY-ÉNünknek.

Ez azonban lehetetlen az emberi én erőfeszítése és önereje által, és ennek felismerése már maga az, amit Isten kEGYelmének nevezhetünk. Erre ugyanis az egónk önön erejéből soha sem képes eljutni, mivel el van foglalva saját világunk önigazolásával, önteremtésünkkel, azaz a VALÓ Igazságának az elfedésével, elrejtésével. A forrásába, Isten kEGYelméből visszatért emberi én azonban már a legnagyobb SZER és ÉRT-elem akaratát éli és cselekszi itt, a földi létezésben, és már nem várja a test halálát, hogy majd utána kapjon jutalmat, mivel elnyerte a legnagyobb jutalmat: az EGYséget Krisztusban az Atyával. Ez az üdvösség legmagasabb formája, amit Mennyek Országának, Szamádhinak, Nirvanának is nevezhetünk, mert ez a valódi Unio Mystica, a valódi EGY-s-ÉG, amelyben a rész, az emberi, a teremtett visszatér, visszanemesül az ő Forrásába, az EGÉSZbe: EGY-ÉNünkbe, Az Atyába, Istenbe, Krisztus által. Ezért vezet az Út, az Igazság és az Élet Krisztusban és Krisztus által Istenhez, és ezért kihagyhatatlan, kimondhatatlanul fontos és mindenek felett lényeges hogy Krisztus – aki a VALÓdi Mester – megérinthesse lelkünket, hogy megérezhessük azt a szelíd, mindent átható tisztaságot, szeretetet és erőt, amely EGY-ÉNünk, Isten VALÓ természete, s amely minden létező valódi belső lényege. Itt tehát lényegileg ott van a párhuzam minden olyan ősi tanítással, amelynek középpontjában az emberi egó hamisságának a felismerése áll, és eme hamis én eltávolítása az Istennel való EGYsÉG visszanyerésének az érdekében. Minden valódi tan gyökerében ez áll, és amely tan nem ezt nyilvánítja ki, az félreviszi, kerülő vagy tévutakra tereli az embert, hamis ígéretekkel. A hamis ígéretek központi lényege pedig az, hogy az ember visszaállíthatja az üdvösség állapotát anélkül, hogy emberi énje szembesülne Krisztus fénye és szeretete által önMAGával, majd Isten kEGYelmében és kEGYelmével megtisztulhatna, felemelkedhetne, átlényegülhetne Istenbe. Ez önmagában az emberi okoskodás, technikák, erőfeszítések által: lehetetlen.

A bhakti és a dnyána útja Krisztusban: EGY. A Mesternek, azaz EGY-ÉNünknek való igaz, őszinte, mély önátadás nélkül senki sem juthat üdvösségre. Nagyon fontos ugyanakkor megjegyeznünk, hogy itt nem valamiféle vallások által megjelenített Jézuskép, vagy előírt Jézus követés értendő. Ezért fontos annak megértése Isten Lelke által, hogy a Krisztus nem személyes, hanem MAGa a személy feletti VALÓ, amely azonban Isten által képes Mesterként, Jézusként azaz emberfiaként megjelenni a történelemben, és megnyilvánítani az isteni üzenetet: elközeledett az üdvösség! „Az Isten Országa ti bennetek van.” Krisztus fénye, Isten dicsősége. EGYetlen VALÓ Mester van csak, Önvalónk az, ÉNünk az, Isten, Az Atya: a Teljesség. Amennyiben megértjük általa, hogy a kortalan üzenet most is itt van közöttünk, és eme üzenethez le kell vessünk magunkról minden egyéni, minden vallásos, minden elménk által teremtett képzetet, hogy a Szívünkben feltámadva megjelenhessen, akkor Isten Országa bizonyára elközelített a lelkünkben. Ehhez szükséges Isten kEGYelme, ami mindig és mindenkoron itt van velünk, mert nem más AZ, mint személyiségünk valódi MAGva, ÉN-VALÓNK, a KRISZTUS, aki és ami által minden létezés VAN és lehetséges. A VAGYOK végtelen érzésében található Isten, amikor a személyünk elmerül a VALÓ dicsőségében. Isten teremtette az egót, Isten szabadíthat meg tőle. Ez a világ rendje, mely soha, semmilyen korban sem változott, csak újra és újra elrejtetik, majd újra és újra megnyilváníttatik a személyes elme, májá fátylának fellibbenésével, az evangéliumban (örömhírben), Krisztus végtelen SZERében.