A krisztusi tanítás sarokköve, örök, múlhatatlan és mállhatatlan alapzata a szeretet törvénye, és nem a félelemből fakadó kényszer, még akkor sem, ha a kárhozat – mint lélek és tudatállapot – valós, még ha nem is abban az értelemben, amint azzal a vallások riogatják az embereket a kereszténységben. Mert van-e bármilyen erkölcsi rangja, értéke, múlhatatlan érdeme azon cselekedeteknek, amelyek alapja nem az Isten és embertársaink iránti valós, istenből forrásozó krisztusi szeretet?

Az az emberi lény, aki Isten kEGYelme által, Jézus Krisztus szabadító lelke és szelleme, vére (tudata) és tanítása által megérti, átérzi a saját emberi hamisságaival, tévhiteivel, tévképzeteivel, érzelmeivel, gondolataival stb. (hamis-egó) való szembesülésben azt a lemeztelenítő igazságot, hogy az emberi lény, önmagában és önmagától nem képes a valódi, isteni, krisztusi szeretetre, annak fel fog tárulni az az igazság is, hogy csak a megüresedés, az Istennek való teljes és tökéletes önátadás által tölthet be bennünket az a valódi, érdek nélküli, isteni szeretet, amely Jézus Krisztusban egész földi életében jelen volt, és ami most és mindörökké jelen van, az isteni JELEN-VALÓságban. Amint Jézus Krisztus EGY az Atyával, úgy az Ő tanításának végső, legbensőbb magva és lényege az, hogy mi, emberi lelkek és tudatok is, Jézus Krisztus által eljuthassunk, a kEGYelem útján az Atyával való örök üdvösségre és EGYsÉGre.

Az önátadás csak a kEGYelem és Isten Lelke által lehetséges, mely nem emberi érdem, ami által bárki is dicsekedhetne. Isten, Krisztus dicsőséges, szeretetteljes uralma ez az emberi tudatban és elmében, lélekben és szívben az emberi én felett, mert az emberi egó-én, önmaga felett valós uralmat semmiképp sem nyerhet. Az Isten országa, a Mennyek országa nem kényszer, hanem az emberi lény eredendő, Istenben és Krisztusban teljes, isteni üdvösség állapota. A valódi EGYsÉG ez Jézus Krisztus által az Atyával, mely az üdvösség örökkévaló tapasztalása, élése, és a lélek üdvösségként való élete, ragyogása, az EGY Isten végtelen szeretetének és boldogságának a vég nélküli áradása bennünk, s a mi vég nélküli, szabad, teljes isteni boldogságként való létünk, életünk és áradásunk Őáltala, Ővele és Őbenne.