Nem vagyok te — és mégis hozzád tartozom
Mi van, ha az egység nem azt jelenti, hogy minden ugyanaz?
A spiritualitás egyik legmélyebb kérdése talán éppen ez: hogyan lehetünk egyek úgy, hogy közben valóban különbözők maradunk?
Ha minden egy, akkor ki vagy te?
És ha te végső soron én vagy, akkor ki az, akit szeretek?
A másik oldalon viszont ott a kérdés: ha valóban különbözünk, akkor nem veszítjük-e el az egységet?
A Nem vagyok te — és mégis hozzád tartozom erre a látszólag feloldhatatlan ellentétre keres választ.
A könyv egyik alapfelismerése egyszerű, mégis messzire vezet:
a különbség nem azonos az elkülönültséggel.
Nem vagyok te.
De ebből még nem következik, hogy el vagyok választva tőled.
A könyv ezért az egységet nem azonosságként, az egyediséget pedig nem elszigeteltségként gondolja el. Az EGY–ÉN a VAN egyedi, egyszeri és megismételhetetlen létfókusza; a kapcsolat pedig nem két elszigetelt létező között utólag felépülő híd, hanem a lét egyik alapvető módja.
És innen válik igazán fontossá a szeretet.
Mert ha a másik valóban más, akkor a szeretet nem önmagunk felismerése egy másik arcban.
Nem azt mondja:
„Te is én vagy.”
Hanem:
„Te vagy.”
És:
„Jó, hogy vagy.”
A könyv a Szentháromság ősi képét is ebből a nézőpontból olvassa újra: nem dogmatikai megfejtésként, hanem egy lehetséges ontológiai szimbólumként — VAN, EGY–ÉN, KAPCSOLAT —, amelyben az egység, a különbség és a kapcsolat nem egymást kizáró valóságok.
Talán ezért nem az a végső felismerés, hogy nincs másik.
Hanem az, hogy:
nincs idegen.
A másik valóban más.
Én valóban én vagyok.
És mégis hozzád tartozom.
Egy könyv az egységről, amely nem törli el a különbséget; a különbségről, amely nem válik elszakadássá; a kapcsolatról, amelyben a másik valóban más maradhat; és a szeretetről, amely nem birtokol, hanem örül annak, hogy a másik van.
Nem vagyok te.
És éppen ezért találkozhatunk.
Nincs idegen.
A könyv letölthető IDE KATTINTVA.
Beszélgetés a könyvről:
Powered by RedCircle
