A Szív ragyogó fényes tér, melyben boldog, békés időtlenség honol. Minden ami van ebből a boldog, békés időtlenségből nyilvánul meg, létezik és tér vissza önön Forrásába. A Boldogságról írni játék a fogalmakkal, melyek a boldogság lényegét nem ragadhatják meg. Mégis rámutathatnak arra a VALÓságra, mely csak és kizárólag a tapasztalásban létezik és létezhet, méghozzá a tiszta, makulátlan, kondicionálatlan LÉT folyamatos tapasztalataként: a Szívben.
A Boldogság sohasem született, így nincs alávetve a folyton változó idő képzetének. A Boldogság az a Forrás, amelyből minden született, van, és VAGY+OKkÉNt létezik és létezhet. A Boldogság nem a tapasztalás, nem az érzékelés, nem az érzéktárgyak élvezetéből származik, de mégis minden amit mulandó örömként is tapasztalunk ennek az eleve létező, önMAGunk legbensőbb VALÓságaként VALÓ LÉT, boldog üdvössége által elevenedik meg, a tudat kozmikus vetítővásznán. A Boldogság nem az okozat, a Boldogság az ŐS OK, mely azonos a Tiszta Tudat békéjével, a Szív csendjével, az ÉN+VALÓ üdvösségével.
A Boldogság az ÉN+VALÓ fÉNyes Napja, amely által minden ragyog, minden megelevenedik, minden forma és név élettel telítődik a létezésben. Túl van minden kettősségen, mégis minden kettősség általa nyer létezést, a létezés örök körforgásában, a megnyilvánult világ egészében. A múlhatatlan Boldogság az oszthatatlan ÉN+VALÓ EGYetlÉN gyönyörűsÉGe, mely a Tudat vetítővásznán polarizálódik a létezésben: öröm és szenvedés, gyönyör és fájdalom, boldogság és boldogtalanság mulandó tapasztalásaként. Örök misztérium ez, hogy miként származhat gyötrelem, kín, szenvedés, fájdalom abból a Tiszta LÉTből, mely üdvös boldogsággal teljes? Mert ésszel felfoghatatlan, hogy az isteni Boldogság, minden LÉT és létezés teljessége, miként válhat önmaga ellentétévé, vagy még helyesebben tekintve hiányává?
A Tudat fenséges játéka mindaz, amit az ÉN+VALÓ, a LÉT, a teljes és tökéletes EGYetlÉN LÉLEK önMAGáról elfeledkezve, önMAGától eltávolodva tapasztalni képes. Amint a Napot nem érinti meg azon cselekedetek sora, amely az ő fÉNyénél végbe megy, úgy az ÉN+VALÓ örök békéjét és üdvös boldogságát sem befolyásolja mindaz, amit a kettősség világában tapasztalhat az EGYsÉGből kiszakadt, individuális tapasztalásba merült lélekszikra, mely végtelen nézőpontként sokszorozódik meg a világ tapasztalójaként, az életformák tengerében. Az emberi tudat a TeljessÉGet hordozza önMAGában, így MAGunk is a teljesség MAGnyilvánulásai vagyunk. A szenvedés a valódi önismeret hiánya, a valódi önazonosság hiánya.
A valódi ön, azaz ÉN+AZonossÁG nem más, mint Béke, üdvös Boldogság az isteni Szívbe merülve. A figyelem teljes és tökéletes visszairányítása a megosztó elme világából Isten, az ÉN+VALÓ dicsőséges székhelyére, az örökké változatlan Béke és örökkön ragyogó Boldogság múlhatatlan érzésére, ez a LÉT és a TUDAT osztatlan EGYsÉGe és üdvössége. Te, AKI e sorokat olvasod tudd és érezd, hogy ez a Te VALÓdi, múlhatatlan természeted, a létezésed alapját képező örök, változatlan LÉT tiszta, makulátlan, békés, boldog üdvösséggel teljes VALÓsága. Amikor a Tapasztaló és a Tapasztalt EGY, mert újra visszaolvad önMAGa Forrásába, akkor nem marad más csak Boldogság és Béke. Ez nem egy személyes, elkülönült tapasztaló tapasztalása immár, hanem valódi önazonosság, melyben a Tapasztaló és a Tapasztalt MAGunk a Boldogság és a Béke, a LÉT tiszta érzése, az örökkön ragyogó isteni LÉLEK a Tiszta Tudat örök fÉNyessÉGe. EZ VAGY TE.
Kutasd fel e Forrást, ne engedd, hogy megtévesszen és elsodorjon a világ kettőssége, melyben bár elmerülhetsz, hisz az is az isteni LÉTből fakad, de tartós boldogságra benne önMAGadon kívül sohasem lelhetsz. Hisz azt hajszolod, azt keresed, AKI öröktől fogva VAGY: Boldogság, Békesség, Bölcsesség és Bőség, az örökké ragyogó LÉT dicsősége, fénylő szÉPsÉGe, gyönyörűsége. LéleKezz, csak figyeld amint a LÉLEK a lélekzetben megeleveníti a testet, de ne a tested figyeld, pusztán a lélekzeted. Igen, a léleKzeted, melyet ma lélegzetnek írnak oly sokan, kik elfeledték, hogy nem pusztán levegő az, ami élteti a testet, s nem csak lélegzés az, amit a megelevenítő LÉLEK a testben végez.
Maradj csöndben, kutasd a Csendet, hagyd hogy gondolataid folyója tovább áramoljon, ne próbáld megállítani azt, csak maradj csöndben és figyeld. Figyeld, de ne kötődj egyetlen gondolatodhoz sem, csak hagyd továbbáramolni azokat. Figyelmed irányítsd a lélekzetedre, válj eggyé minden lélekzeteddel, és légy erőfeszítés mentesen ebben a jelenben. A LÉT érzése ott van minden lélekzetedben, és minden lélekzeted egyre inkább megtelik békességgel és boldogsággal. Ha elmélyülsz saját lélekzeted figyelmében, akkor önMAGad, az EGYetemes LELKET, (az Átmant) az ÉN+VALÓt figyeled, s ha kitartasz ebben a figyelemben újra EGGYé válsz önMAGaddal, a tiszta makulátlan LÉT érzésével. Lélekezz, szívd lassan be a levegőt a tüdődbe, és lassan engedd ki azt, s csak a lélekzeted figyeld. Hagyd, hogy a gondolataid tova áramoljanak, hagyd, hogy gondolataid folyója beleömöljön a nagy Óceánba, melyben azok feloldódnak, eggyé válnak önön Forrásukkal: az ÉN+VALÓval, a Tiszta Tudattal, a makulátlan LÉT érzésével.
Amit Békességként keresel, akit Boldogságként kutatsz: mindig is itt volt, itt van és lesz a gondolatokhoz való ragaszkodástól mentes JELENben, a Szív boldog békéjében, és békés boldogságában, a LÉT tiszta érzésében. Oly EGY+SZERű ez, s mégis oly hosszú utat tesz meg mindenki, aki erre az EGY+SZERűsÉGre az isteni Szívben ráébredhet. Az örökkéVALÓ kEGYelem mindig jelen van azok számára, akik figyelmüket a létezés Forrására ráirányítani képesek. A Csend Isten másik neve, a Béke Isten másik neve, a Boldogság Isten másik neve, az Üdvösség Isten másik neve, annak az ÉN VAGYOKnak, aki és ami VALÓjában megnevezhetetlen, mert bár minden név és forma Forrása, minden név és forma tükrözője, mégis láthatatlan a MAGa teljességében, mert ezt a TeljessÉGet csak a mindennemű ragaszkodástól, képzetektől, téves azonosulástól megtisztult Szívben „láthatjuk” meg, a LÉT tiszta érzéseként, mely MAGunk a Béke és üdvös Boldogság teljessége.
Emberi Lélek, ki e sorokat olvasod, ha teheted, csak maradj csöndben, és figyeld a lélekzeted. Ha lélekzeted kitartóan figyeled, eggyé olvadsz a tapasztalásban önMAGaddal a Tapasztalóval. A LÉLEK figyeli a LELKET, a figyelem önMAGára irányul, és visszaolvad önön Forrásába: a LÉTbe. Nem kell elvonulj ehhez távoli hegyekbe, nem kell elvonulj ehhez az élet folyójától sem, csak légy önMAGaddal, bárhol is teheted. Séta közben, a kertedben munkálkodva, szobád csendjében épp úgy, mint a város forgatagában. Bármikor önMAGaddal lehetsz, hisz önMAGad vagy ez a LÉT, akiből a létezés kibomlik élet néven. Csak fordítsd vissza a figyelmed a létezés Forrására, a LÉTre, az EGYetlÉN és EGYetemes LÉLEKre, az ÉN VAGYOK boldog békességére. Lélekezz, és a Béke és a Boldogság újra önMAGod leszel!
