Minden léleKzetben

ZENe a VALÓs-ÁGról

Emberi sorsunk meghatározó és előremutató mozzanatai, igazából már csak múltként szemlélve képesek egységes képpé összeállni az elménkben. Ennek a bejegyzésnek az aktualitását egy kereken húsz (azaz 20!) esztendeje született zenei alkotás adja. Életem akkori folyamát a SZER-elem határozta meg, és akkor még úgy gondoltam – mint személy, földi értelemben – hogy az alább taglalt alkotások pusztán a Jövendőbelimre irányult érzések és gondolatok formát öltött megnyilvánulásai szövegben és zenében.

Teljesen spontán, és mélyen intuitív alkotófolyamat eredményeként látott napvilágot a Blackout projekt – „MINDEN LÉLEGZETBEN” című hat alkotást tartalmazó CD-je. A 2002-ben magánkiadásban és terjesztésben elérhetővé tett zenei anyag érdekessége az volt, hogy az akkoriban terjedőben lévő komputeres stúdiótechnikát használta(m) az alkotások létrehozásában, azaz a hangszerek rögzítésére és keverésére. Ez hatalmas újdonság volt akkoriban, mivel korábbi zenekaraim esetében, bármilyen lemezanyagot szerettünk volna rögzíteni, ez komoly előkészületeket jelentett, hiszen be kellett vonuljunk egy hagyományos zenestúdióba, ahol kötöttek voltak a körülmények, és limitált az idő és anyagilag ráfordítható keret az alkotás tekintetében. Így hát hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam mint alkotó zeneszerző, zenész és dalszövegíró a házi-stúdió nyújtotta lehetőségek kiaknázásába.

A hat szerzemény rekord idő alatt elkészült, a zene és a szövegek mintegy magukat írták meg, ugyanakkor hihetetlen szellemi és lelki megtapasztalás és élmény volt ez számomra akkoriban, mert bár már előzetes zenei alkotó folyamatokban, más zenekarokban közreműködve is megtapasztalhattam a ZENe önMAGában élő MAGiáját, ám ezen esetben mintegy eksztatikus tudatállapotba kerülve zajlott minden alkotói folyamat, a fizikai test mintegy csak résztvevője volt az alkotásnak. A hangszerek – a dob kivételével – mind egyenként és élő sávokként kerültek rögzítésre, a dobokat dob-programként írtam meg, de élő, eredeti dob-hangmintákat felhasználva a szemplerekben, ami akkoriban még nem volt teljesen elterjedt, mindennapi dolog.

Álmok (részlet)

Nyitott szemmel éjszaka

Egy más világba térsz haza

Ahol az vagy aki akkor voltál

Amikor még nem is voltál

Rfr:

Száz színes álom, mindig várod azt, hogy visszatérjen

Szép színes álmok, nem hazudnak, mélyen benned élnek

Száz színes álom, mindig várom azt, hogy visszatérjen

Szép színes álmok, nem hazudnak és néha nem kímélnek

Az éneket – az idő és az alkotási folyamat sürgető mivolta miatt – magam énekeltem fel minden dalban, dacára annak, hogy sem akkor, sem most nem tartottam, tartom magam énekesnek, mivel hangszeres alkotó zenészként voltam jelen minden addigi, ezt megelőző zenei produkcióban, amit stúdióban rögzítettünk az éppen aktuális zenekaraimmal. Később felmerült az igény, hogy egy profi énekes felénekelje helyettem az anyagot, de pár jóbarátom szelíd nyomásának engedve, erről letettem, mivel azt mondták, hogy bár érzik az anyagon, hogy ének szempontjából nem tökéletes, de tartalom szempontjából hiteles és lélekkel telt.

Ezt a mai napig magam is így látom, eltávolodva az ének teljesítményt szemlélve, ami kétségtelenül hagy némi kívánnivalót helyenként, kritikus szemmel tekintve. Azonban ha az anyagot a maga szellemi és pszicho-emocionális egészében, mint alkotást tekintem, ez így volt elrendelve, és ma már semmilyen szándék és motiváció sincs ennek a megváltoztatására.

A dalok – a zenén túlmenő – valódi belső gerincét azonban egy láthatatlan, belső, intuitív fény-ív adja, amely az album címében és legutolsó dalában csúcsosodik ki a MAGa teljes EGében:

Minden lélegzetben

Mint a novemberi eső
Mint a novemberi szél
Egy megkopott nagykabát
Melybe minden bánat belefér
Hallom még
A kristálypercek néma énekét
Látom még
A Gyermeket ki a Lelked mélyén él

Rfr:

Minden lélegzetben ott van

Az örök pillanat

Minden érintésben ott van

És mindig velem marad

Minden lélegzetben ott van

Az örök pillanat

Minden érintésben ott van

És mindig veled marad

*

Jeleket írok a fénybe
A csillagok ezüst ködébe
A síró eső belemossa
A halkan foszló feledésbe
Érzem még
Az égő harmat lüktető ízét
Egy érintés
A vágyak ezer színét szórja szét

*

Kórus:

Minden lélegzetben
Minden érintésben
Minden eszmélésben
Minden ébredésben

Ott vagy

Eme sorok írójaként kora ifjúkorom óta sok verset faragtam meg, ma már azonban úgy mondanám, sok minden nyilvánult meg az által a személy által, akit sokan Fazekas József Tamásnak ismernek. Irodalmi köri tevékenykedéseim során volt szerencsém ahhoz, hogy saját verseim olvassák fel mások, míg magam hallgatóként lehettem jelen. Kiemelkedő megtapasztalás volt egy ilyen alkalommal, hogy irodalom-tanárnőm kérésére egy versem élő elemzés tárgyává volt téve, más diáktársaim által. Ez azért volt különleges tapasztalás, mivel versfaragóként magam sohasem kedveltem a „költő ezt vagy azt gondolta” kezdetű irodalmi sémákat, bármilyen alkotással álljon is kapcsolatban az. Mindig arra gondoltam, ugyan már egy irodalmár, egy irodalomtörténész hogyan is jelenthetne ki bármilyen abszolút álláspontot is ezekkel kapcsolatban, amit azután tankönyvi anyagok formájában szajkóztattak tovább, velünk diákokkal. Persze ma már megértettem ennek is a hátterét, és már rég nem zavar, ám érdekes megtapasztalás volt ezt akkoriban látni, amikor mások próbálták megfejteni az általam írtakat. Volt, hogy teljesen félreértették azok belső tartalmát.

Ez azért fontos gondolatmenet, mert – a sors, a Teremtő hatalmas humorának köszönhetően – ez a jelen író „saját”, fentebb idézett művével kapcsolatban is előfordult, majdnem két évtized kellett elteljen azok születésétől számítva, hogy mindezek a számára, azaz számomra világossá lehessenek. A Minden lélegzetben című dal és annak szövege, első ránézésre ugyanis egy bensőséges tudat és érzelmi állapotban ihletett szerelmes dal, amiről magam is sokáig azt gondoltam, hogy ennyi, és nem több, egy mély szerelem külső kifejeződése. Személyes adalékként el kell mondjam, hogy menyasszonytánc lett belőle egy évvel a születés után a saját esküvőmön, így eme „mágikus küldetését” a zene akkoriban be is teljesítette.

Aztán múltak az évek, és rengeteg dolog történt ennek írójával. Felismerések katartikus láncolatán mentem át, az utóbbi majdnem tíz évben pedig igen intenzíven, amit itt most felsorolni is nehéz lenne, ennek lenyomatait őrzik az írások és a könyvek, melyek azoknak akik a munkásságomat eddig követték, nem ismeretlenek. Eme katartikus tudati ébredés-folyamat eredményeként állhatott tehát elő az a sajátos helyzet, hogy a Blackout projekt – „MINDEN LÉLEGZETBEN” című teljes szöveganyaga, szövegvilága és címadó dala az utóbbi években egyszer csak felkeltette a figyelmemet. Rádöbbenhettem, hogy kozmikus és EGYetemes üzenetek kerültek eme szövegekben megfogalmazásra és közreadásra, anélkül, hogy azok akkori írójaként annak tudatában lettem, illetve lehettem volna. Így rajtam is beteljesedett az, hogy csak részben tudhattam „az író mit is gondolt”, mivel VALÓjában nem én mint személy, nem mint Fazekas József Tamás voltam a SZERzŐje a daloknak és a szövegeknek, hanem a szó szoros értelmében az EGY-ÉN, aki Fazekas József Tamást mintegy eszközeként használta ennek.

Nem fogom elkövetni azt a hibát, hogy elkezdjem kielemezni a szövegek rejtett tartalmait, azt rábízom azon érdeklődőkre, akiknek a figyelmét felkeltik a dalok, és zenei ízlésük – ami vagy elősegítője vagy akadálya lehet ezek felfedezésének – nincs konfliktusban ezek belső megismerhetőségével. A zene ugyanis – sok-sok tapasztalat eredményeképp jól tudom – teljesen egyéni kifejeződési formája a LÉLEKnek, ám az individualitások világában igencsak ki van szolgáltatva az egyéni, személyes preferenciáknak és ízléseknek. Ez így is van rendjén, azonban érdekes módon, amikor a személyes tudat elkezd ismét visszatalálni önMAGa, szem-ÉJ feletti Forrásához, azt észleltem, hogy ma már gond nélkül meg tudok hallgatni olyan zenéket is, melyeket régebben nem, főleg pedig képessé válhattam azokban olyan belső LÉNY-EGet megérezni, teljesen intuitív látással, melyek általában rejtve vannak, az avatatlan tudat számára, s melyeket régebben magam sem vettem volna észre, legfeljebb csak sejtéseim lettek volna ezen a téren.

Itt most ennél mélyebbre nem mennék zeneügyileg, mert erről a jelenségről könyveket lehetne írni, de jelenleg nem ez a feladatom. Eme írás lezárásaként, most csak EGYetlenEGY LÉNY-EGes mozzanatot ragadnék ki: ha a „Minden lélegzetben” kicserélünk EGYetlenEGY betűt, nem csak a cím, de az egész dal, és az egész zenei anyag teljesen más, transzcendens metafizikai dimenzióját tárhatja fel az arra érzékeny, intuitív szemlélő számára: Minden léleKzetben. (még bővebben: Mind-ÉN LÉLEKzetBENN) Megjegyezném, már maga a zenei projekt is beszédesen intuitív nevű volt, mert a Blackout angolul több jelentéssel is bír, úgy mint áramszünet, elsötétítés, emlékezetkiesés, eszméletvesztés. Spirituális értelemben ha a szemÉJ elveszíti egyéni öntudatát, ebben az állapotban, ebben a személyes tudatvesztésben esélye van arra, hogy – még ha kezdetben öntudatlan, intuitív módon is – de megjelenhessen a szem-ÉJen túli, az ÉN-VALÓ, a SZER-elem ÖN-KÍVÜL-etében.

Az alábbiakban közzéteszem a Blackout projekt – „MINDEN LÉLEGZETBEN” című teljes zenei anyagát, és a dalszövegek IDE KATTINTVA elolvashatóak PDF formátumban is. Jó csemegézést kívánok minden kedves Olvasómnak, aki erre a sajátos zene- és szövegvilágra ráhangolódni képes. (A hallgatáshoz egy jobb minőségű sztereó fülhallgató ajánlott.)

A hanganyag YOUTUBE változata alább érhető el: