A VALÓság igazsága

Míg az igazságra vágyom, és nem a VALÓságra, nem léphetek be a Mennyek Országába. Az abszolút, RÉSZrehajlás és minen szem-ponttól mentes igazság, az EGY, a Teljesség VALÓsága. A néző és a nézőpontok EGYbeolvadása, a VALÓ EGY és EGYetlen, igátlan igazságában. SzemÉJünk, önmagunk halála ez, mely EGYedül VALÓ, ÉN-MAGunk feltámadása.

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

3 hozzászólás a(z) “A VALÓság igazsága” bejegyzéshez

  1. De ki vágyik a valóságra…?A személy , akinek halála lesz az?Vagy az énvaló?
    Dehát , az már tudja a valóságot.Vágyni nem tud.Bármire vágyik , az nincs meg számára.
    Mind a ketten vágynak a valóságra?A személy is , az énvaló is.De akkor az valami egészen új kell legyen.Az énvaló a személyen át újjá teremtődik , valami többé.
    Akkor most melyik?

    Amennyiben az utolsó változat áll fenn , akkor az nem az EGY , nem egy régi és ismert állapot , ahol minden és mindenki EGY.
    Inkább olyasmi , ahol az EGY , létrehozva plusz EGY-et , lett két , Két-ség.
    S ebből a kétségből meghaladva lesz három.De szerintem , ez a harmadik , nem az EGY , hanem az EGY-nek egy tágított állapota.

    Az EGY-hez való vágyódás , visszavágyódás egy jobban tűnik nekem illúziónak.Egyre jobban érződik számomra , hogy az eggyé válás az eredeti állapottal a félelem talaján terem.

    Ahogy az óceán egy cseppjének nem az a természete hogy az óceán tengercseppje maradjon , hanem az út amit bejár , a felhőktől a vaddisznók mocsaráig.S mikor ez a tengercsepp visszajut az óceánba , akkor ő már több lesz mint amikor elindult.Akkor érti meg , hogy a kalandjai őt és általa az óceánt többé teremtették.Kár volt visszavágyni , mert a mocsárban , amikor egy koszos és sáros volt , alig nevezhető víznek , miközben tudta , hogy ő kristály tiszta csepp , kereste a tisztulást , a megszabadulást onnan.Mert pontosan a két-ség állapotát élte ami egy vajúdás , teremtés.És a visszavágyakozás az EGY-be , ellentétben áll a saját szándékával , hogy mint csepp tudat , belülről tudva ezt , a külső sárban azzá váljon.

    Nekem a valódi szabad létező az , aki a legmélyebbre mer zuhanni.
    Egy óceán csepp , aki a tiszta ivóvíz állapotában van , számomra kevésbé izgalmas , mint a mocsárban lévő.És úgy vélem , ez nincs másként magával , a cseppel sem.

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

hat − hat =