Gondolatok az Elgondolhatatlanról

A Teljesség válhat-e bármi és bárki által tejesebbé?

Ha igen – a logika szabályai szerint – a Teljesség nem teljes. Ha nem, akkor pedig bármi, amit tapasztalhatok, az már az eleve Létező létezésének a megtapasztalása. Minden történés és történet, minden gondolat, érzés és érzelem – egy időparadoxonnal élve – már a kezdetek kezdete előttől van, volt és megtörtént, az EGY végtelen álom-KÉPeinek tudati, elme-valóságként való megjelenése. Ezt az álmot, ezeket az álmokat tartjuk mi valóságnak. Erre reagálunk úgy, mintha most történne mindez. Az időtlen VALÓ teljességében létrejövő idő illúzióját, az időbevetettség tudati valóságából megérteni a maga teljességében,

…tovább »

A VALÓság igazsága

Míg az igazságra vágyom, és nem a VALÓságra, nem léphetek be a Mennyek Országába. Az abszolút, RÉSZrehajlás és minen szem-ponttól mentes igazság, az EGY, a Teljesség VALÓsága. A néző és a nézőpontok EGYbeolvadása, a VALÓ EGY és EGYetlen, igátlan igazságában. SzemÉJünk, önmagunk halála ez, mely EGYedül VALÓ, ÉN-MAGunk feltámadása.

…tovább »

Emóciók

A VALÓságtól és az ÉN VALÓtól való eltávolodás mindig emóciókat eredményez. Az emóciók a májá és a lílá része. A kérdés az, uralhatja-e a máját és a lílát pusztán a tiszta ráció, mikor a legnagyobb irracionalitás az, hogy ÉN mint én, önMAGamtól MÁSnak képzelem magam?

…tovább »