Szabadság és világnézet

A Föld nevű bolygón olyan szellemi valóságok határozzák meg az emberi tudattereket és tudathorizontokat, amelyekben az emberi elmék és tudatok egy mindent meghatározó kondicionáltságon keresztül tekintik mind egyedi, mind közös valóságuk. Ezen szellemi valóságokat gyűjtőnéven világnézetnek nevezhetjük. A világnézet minden emberi valóság olyan központi, sarkalatos pontja, amely a maga észrevétlenségével sokak számára még csak az egyéni tudatosítás szintjére sem emelkedik, holott szinte minden ember képes megnevezni saját valóságából olyan világnézeti elemeket, melyek meghatározzák egyéni valóságát, létezését, gondolkodását, viszonyulását, motivációit, cselekvését. A világnézet – nagy általánosságban – egy tudati programozottság eredménye.

Világnézeti semlegesség csak olyan közösségekben és társadalmakban valósítható meg, ahol az egyedek tisztában vannak saját világnézeti valóságukkal, ha úgy tetszik kondicionáltságukkal, ugyanakkor képesek eljutni annak a felismerésére is, hogy az ő nézetükön kívül még számtalan más nézet létezik és létezhet, tehát ebből fakadóan önön világnézetük nem erőszakolható rá más emberekre, és fordítva. Azonban a jelenkori társadalmakban a világnézeti semlegesség pusztán jól hangzó szlogen, semmi más. Korunkat ugyanis egyre agresszívabban uralja egyik oldalon a tudományos-materialista világnézet, másik oldalon pedig ennek látszólagos ellentéteképpen a vallásos és/vagy spirituális világnézetek megszámlálhatatlan fajtája. Eme két pólus között különböző fúziók is létrejöhetnek, és létre is jönnek, még tovább bonyolítva a már amúgy sem egyszerű lételméleti helyzetet. A jelenkori paradigma egyik érdekes sajátossága az, hogy eme két pólus csak látszólagos ellentétben áll egymással, ugyanis mindkettő számára létezik az úgynevezett „tudattól függetlenül létező objektív valóság” fogalomköre, csak a tudományos-materializmus ezt leegyszerűsítve anyagnak és/vagy energiának nevezi, míg a vallás-spiritualitás pedig istennek, isteneknek, legfelsőbb lénynek stb.

Természetesen a spirituális irányzatok nem vehetőek egy kalap alá ebben a tekintetben, ugyanis léteznek olyan spirituális megközelítések is, melyek tudnak a valóság teljes mértékűen tudati meghatározottságú természetéről, és ebből következően arról is, hogy olyan, hogy tudattól független objektív valóság valójában nincs, pontosabban ez is csak a valóság szubjektív, tudati valóságban megjelenő tételezése, az érzékszervi tapasztalással azonosuló egyéni tudat számára. Ilyen értelemben ezen a bolygón igen kevés spirituálisnak mondható ösvény van, amely felvállaltan tanítja az ember és a valóság, az ember és a világ tisztán tudati természetét, meghaladva minden objektivitás tételezését, és minden érzékszervi tapasztalattal és tapasztalással való tudati azonosulás kizárólagosságát. Önmagában senki világnézete nem képezi és képezheti kritika tárgyát addig a pontig, amíg az tevőlegesen nem fordul más entitások világnézeti meghatározottsága ellen, avagy nem törekszik militáns módon egyfajta szellemi monopóliumra. A Föld nevű bolygón azonban mind a tudományos-materializmus mind a vallások és a spiritualitás nagy része nyíltan, vagy latens módon egyfajta szellemi monopóliumért vívja a maga harcát, így az a tétel, hogy a világnézet magánügy, a világnézeti semlegesség pedig mindenek felett álló törekvés kellene legyen, egy valóban magasabb rendű létezés megteremtéséhez – pusztán csak üres gondolat, erőtlen szlogen jelenleg.

Mind a materializmus, mind a vallás és a spiritualitás rendelkezik a maga militáns, térítő, egyeduralomra törő jellemzőivel, és a Föld jelenlegi állapota jól tükrözi, hogy a világnézetek mentén milyen gátlástalan, agresszív és másságot nem tűrő hatalmi és uralmi törekvések bontakoztathatóak ki, mind a mai napig. Valójában ebben a történetben az emberiség maga válik eszközzé eme hatalmi erőterek kezében, önmaga megsemmisítésére. Teljesen mindegy ugyanis, hogy milyen világnézeti síkokat használnak fel a tömegek egymásra uszításához az éppen aktuális hatalmi tényezők, a végkifejlet szempontjából csak árnyalati különbségek léteznek. A problémák gyökerei azonban nem másban, mint magukban a világnézetek többségében keresendőek. A tudományos-materializmus ugyanolyan agresszív, szellemi monopólium az érzékszervi valóság értelmezésére, mint a vallások és egyes spirituális irányzatok zöme a szellemi valóság értelmezésére. Azonban léteznek még torzultabb, hibrid világnézetek is, amelyek a tudományos-materializmus és a vallások, valamint bizonyos „spirituális” nézetek kritikátlan keveredéséből jönnek létre. Ezen törekvések a vallások és bizonyos spirituális irányzatok részéről jelentkeznek, a tudományos-materialista világnézet(ek) ilyen értelemben önmagukkal sokkal koherensebbek, és elutasítanak mindenféle szellemi, világnézeti fúziót ilyen tekintetben is.

Egy konkrét példával élve, manapság egyre több olyan „spirituális” irányzat bukkan fel, amely a tudományos-materializmus objektivizmusát – lásd pld. kvantum-elmélet – beépíti, sőt felhasználja saját, igencsak kétes szellemi építményeinek az alátámasztásához és igazolásához. A hivatalos tudomány művelői részéről azonban ilyen törekvések nem csak hogy kizártak, de egyenesen elképzelhetetlenek, és ebben a tekintetben a tudományos szemléletnek teljesen és tökéletesen igaza is van, hiszen másképpen teljesen kikezdené önmaga „objektivizmusának” tudományos, ideológiai és szellemi bázisát. A vallások és a spiritualitás berkeiben létezik egy igen népszerű, ám annál hamisabb tévhit, miszerint minden vallás és minden spirituális út ugyanonnan ered és ugyanoda vezet, valamint ugyanazt az istent kutatja. Természetesen ez akkora hazugság, aminek nem csak nekitámaszkodni lehet, de amire rengeteg vallási nézetet, hitet, egyházat, spirituális irányzatot lehet építeni is. Ennek a legegyszerűbb cáfolata azzal is lehetséges, ha például megkérdezünk száz, szúrópróba szerűen kiválasztott vallásos és/vagy spirituális embert, hogy ő mit is ért ezen fogalom alatt, hogy isten. Ekkor rögtön kiderül, hogy minden ember elméjében, minden ember vallási meggyőződésében, világnézetében ez a fogalom, hogy isten, mást jelent, és bár vannak vagy lehetnek közös pontok e tekintetben, de eltérések és különbözőségek legalább annyira, ha nem még nagyobb mértékben. Még azonos valláson, azonos dogmatikán belül is ez a fogalom, hogy isten, egyedileg minden egyéni tudaton belül más és más valóságot fed, mely valóságot igazán csak az ismer, aki létrehozza, élteti és teremti azt, a saját elméjében.

Ha megvizsgáljuk a világ nagy vallásait, ugyanúgy eljuthatunk arra a felismerésre, hogy mindegyik gyökerében ott van a kizárólagosságra való törekvés, a vallási intolerancia, a világnézeti türelmetlenség, amely egyrészt minden világnézet önvédelmi mechanizmusaként is felfogható, ám nem szükségszerű kelléke. Ugyanis a vallások példájából kiindulva nagy hiba lenne azt feltételezni, hogy minden világnézet automatikusan intoleráns kell legyen más világnézetekkel szemben pusztán csak ahhoz, hogy létezhessen, vagy tovább élhessen. Egy világnézet letisztultságát, emelkedettségét, belső koherenciáját ugyanis pontosan az jelzi, hogy önmagát nem más világnézetek ellenében definiálja. Azonban egy jól körülhatárolható világnézet puszta létezése is már támadólag hathat azon világnézetek számára, akik önmaguk belső önazonosságát más világnézetek ellen építik fel. Erre kiváló példa a militáns materializmus és ateizmus esete, amely nem tűr meg semmilyen más világnézeti rendszert, mely középpontjában nem a tudattól független létezés, az anyag eszménye áll. Ugyanakkor például az ábrahamita vallások mindegyike nem csak hogy önmagát tartja az egyedül üdvözítőnek, de direkt vagy indirekt módon harcot hirdet önmaga terjesztésére, önmaga egyeduralkodó vallássá és világnézetté való tételére.

A vallás, vagy a spirituális meggyőződés ugyanis jelen értelmezésben szintén felfogható úgy, mint világnézet. A világnézet jelen esetben – mint definíció – ugyanis minden olyan tudati tartalmat magában foglal, amely egy emberi lény tudati, szellemi valóságát meghatározza. Ezen definíció szerint tehát a tudomány ugyanúgy mint a vallás, vagy a spiritualitás nem más, mint egy személyes valóságot meghatározó szellemi szűrő, amin keresztül az egyén mind a közös mind az egyedi valóságot szemléli. Eme rövid elemzésnek nem célja a világnézetek részletesebb kategorizálása, vagy különböző értékrendi szempontok szerint történő besorolása. Sokkal inkább arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy a jelenlegi korszak egyre kaotikusabb, egyre zavarosabb folyamatai mögött a világnézetek mesterségesen szított és életben tartott harca sokkal jelentőségteljesebb, mintsem azt a gyanútlan szemlélő első pillantásra gondolhatná. A Földünket uraló globális hatalmi struktúrák első rendű eszköze az egyének tudati programozására a világnézetek sulykolása által valósul meg. Az oszd meg és uralkodj elve a világnézetek tudatos egymás ellen való hangolásában mesteri módon valósítható meg. Természetes ugyanakkor, hogy valójában ahány ember, annyi nézete létezik a valóságnak, az azonban már nem mondható természetes jelenségnek, hogy a világnézetek végletes polarizációja által olyan, mesterségesen gerjesztett ideológiai ellentéteket tartanak az irányító szellemi erőterek a kezükben, mely ellentéteknek ők maguk nem alávetettjei. Amíg tehát a világ nagy része tudatosan vagy tudattalanul kiszolgáltatottja önön világnézete tudati korlátainak, addig a világnézetek sokaságát egy láthatatlan erő folyamatosan ama cél érdekében hangolja egymás ellen, hogy önön hatalmi céljai megvalósíthatóak legyenek. Ez pedig soha nem fog elvezetni a békés együttélés egyik alapfeltételéhez, a világnézeti semlegesség megvalósításához.

A világnézeti ellentétek úgy kellenek az irányító elit számára, mint eső a földnek. A valódi cél az emberek világnézeti programozása, nem pedig azok felszámolása, és a tömegek kritikus gondolkodásra történő nevelése, mely által az egyén közelebb kerülhet – megfelelő beállítottság esetén – a világ, a valóság és a tudat természetének a megismeréséhez. A valódi szellemi értelemben vett szabadság azonban túl van minden világnézeti és egyéb meggyőződésen, ahhoz pedig mindenkinek egyéni út vezet. Ezért a jelenlegi folyamatokat szemlélve kijelenthetjük, a világunk valódi urai a legnagyobb biztonságban vannak, ugyanis a jelenkor emberiségének túlnyomó többsége a szabadságot még fogalmi szinten sem ismeri, és amiről fogalma sincsen, annak a tudatos megvalósítására sem törekedhet.

A szabadságot senki és semmi nem adhatja számunkra meg, amint senki és semmi sem akadályozhat meg, annak elnyerésében. A szabadság nem más, mint a minden feltételtől mentes létezés, mely önMAGunk elidegeníthetetlen lényege. A valódi szabadság azonban még ettől is több, leírhatatlan, kondicionálatlan valóság, lét, tudat, boldogság, így minden, mit erről írhatnánk, csak felesleges szószaporítás lenne.

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

14 hozzászólás a(z) “Szabadság és világnézet” bejegyzéshez

  1. Ezzel a véleménnyel Erdélyben biztos nem vagy túl népszerű.
    Mondjuk erre fele sem lennél , sőt semerre , de a magyarok lakta részeken Románia területén , ez elég vad megnyilvánulás.Főleg most , amikor a Magyar állam születését ünneplik.Legalábbis amennyit a választások idején láttam az ottani népekről , meg hogy a legtöbb romániai magyar és román akivel találkoztam elképesztő vallásos volt.

    Akár high-tech-feudalista , akár vallásos-feudalista , akár az eltérített spiritualitás , mind azért van , hogy az embert egy burokban tartsa és soha ne engedje azt hogy erre rájöjjön és esetleg ki is törjön abból.
    A mesterséges intelligencia , az univerzum , vagy akár Ashtar kapitány , mint olyan szerepet töltenek be , mint a hagyományos , ma ismert isten.

    Az egész rendszer , a betegség – , élelmiszer ipar test szinten , a reklám-sorozatok-filmipar háromas , az információ hamisítás és megvonás , olyan kifinomultan informálja az emberi elmét hogy az nincs annak tudatában.

    A társadalom nem hogy tudatosodott , inkább lealacsonyodott.
    Van a mai korban egy lehetőség a kiemelkedésre , de ezt választani kell.
    Az emberi faj szerintem evolúciós lépést tesz és 2o-3o év múlva nem lesz az az ember akit ma ismerünk.
    Vagy egy mesterségesen emberfeletti lénnyé válik , vagy a természetes úton haladja meg magát.

  2. Látom, Te viszont bátor ember vagy, hogy ilyeneket olvasgatsz, pedig már azt hittem, rég elfeledkeztél eme virtuális sarokról 🙂 Igen, a népszerűség már régóta nem fenyeget, sőt az olvasottság rémével sem kell szembenéznem jó ideje. Viszont elmondhatom azt, amit sokan – pont a fentieket féltve – nem tehetik meg.

    Az általad leírtakat csak megerősíteni tudom, egy kivétellel. Mivel az evolúció elméletet semmilyen szinten nem látom igazoltnak a jelenségvilágban, és a tudati, szellemi valóságokban pedig evolúcióra nincs szükség ahhoz, hogy új korszakok létrejöhessenek, a helyzetet én – személyesen – még reménytelenebbnek látom. Számomra nincs két, egymástól független valóság, csak EGY. Ezalatt értem azt, hogy nincs külön szellemi és külön fizikai valóság, mert az úgynevezett fizikai valóság teljesen tudati, azaz egyben szellemi és mentális függőségben létezik, pusztán az érzékelés tudati-elmebeli-érzéki funkciói által véljük önmagunktól különálló, önállóan és magától létező valaminek.

    Választásunk mindig van a szabadságot illetőleg, de a legvégsőkig eljutni csak egyénileg lehetséges. A szabadság pedig végső soron igen keveseket érdekel, mert a maga meghatározhatatlanságában a szabadság nem valami, sokkal inkább minden tudati és szellemi függőség hiánya. Függőségeink pedig elsősorban nem fizikai jellegűek, hanem teljesen szellemi eredetűek, a tudat megtévesztettségéből eredendőek, mely megtévesztettségünk azonban magának a fizikainak nevezett létezésnek az egyik alapfeltétele.

    Szabaddá válni egy börtönben ülve, nyakig láncba tekerve is lehetséges. (persze az ilyeneket és ezekhez hasonló nézeteket vallókat, ma őrülteknek nevezik) A legtöbbünk pedig – valljuk be – nem így képzelné el a szabadság elnyerését. Ám ameddig a szabadságot elképzeljük valamilyennek, vagy bármilyennek is, a valódi szabadságot soha nem nyerhetjük el. Ez az én tapasztalatom és véleményem, mely senkire sem terjeszthető ki abszolút érvénnyel.

  3. A szabaddá válni annyi mint tudni hogy szabad vagy.Feltétel nélkül.
    Sokat foglalkoztam a szabadság témájával , de nem lettem tőle szabad.
    Ez egy érési folyamat , amit az ember általában hátráltat.De végsősoron belátja , amit be kell látnia.
    Elképzelés a szabadságról , ahogy mondod , minden csak nem szabadság.
    Bármilyen elképzelés.Ezért ezt soha senki nem tudja elmondani , mert a hallgató számára nem valós tapasztalat , hanem más valósága , ami számára nem több mint elképzelés.
    A szabadság így nem adható át senkinek senki által.
    Te is olvastál mesterektől , de ők a saját megéléseiket mondják el.Amíg te nem éled meg azokat , addig elképzelések maradnak , amiket esetleg el akarsz érni.

    A szabadság elképzelhetetlen amit az elme nem szeret belátni , hiszen azzal egy szöget ver a saját koporsójába.
    De mégis , mindig van az emberben egy elképzelés a szabadságról.
    Nekem régen az útlevél és készpénz volt az.
    Ma az , hogy egy fizikai világban ne a világ határozzon meg engem , hanem én a valóságot.
    Ettől vannak sokkal magasztosabb elképzelések is.De akkor is mindössze elképzelések.
    A szabadság valóban megfoghatatlan.Akárki akarja megfogni , örök rabságra kárhoztatja magát.
    Akkor talán , lehet mondani , hogy az a szabad ember , aki nem akar többé az lenni?…

  4. „Akkor talán , lehet mondani , hogy az a szabad ember , aki nem akar többé az lenni?…”

    Az én meglátásom szerint igen. Pont olyan ez, mint mondjuk a megvilágosodás. Valaki(kik) előbb meghatározzák azt, aminek képzelik, vélik, gondolják a megvilágosodás állapotát, állapotait, aztán különböző utakon, módokon annak elérésére törekszenek. A probléma ugyanaz, mint a szabadsággal. Lehet akarni megvilágosodni, de minden megvilágosodás, az elmén belül megy végbe, hisz ami nem elme, az valójában nem tapasztalás, a tapasztaláshoz pedig tapasztaló kell. Ezért van akkora káosz a megvilágosodás témájában is. Felébredni viszont nem más, mint elnyerni a szabadságot.

    Visszatérni az akarás nélküli, a képek és képzetek nélküli valóságba. Ezért csak az ébredhet fel, aki már nem akar felébredni, és nem is definiálja a felébredést. Akár a szabadságot. Nagyon érdekes ez, talán a legnagyobb titok, ami akkor tárulhat bennünk fel, amikor már nem akarjuk erőszakkal megfejteni mindezt. Addig viszont akarni kell, mert minden lépésünk, minden erőfeszítésünk közelebb vezethet bennünket annak a felismeréséhez, hogy a valódi éberség, a valódi szabadság pont ezért van túl az elme által teremtett fogalmak dimenzióján, mert ennek a megtapasztalásáról valójában semmi sem mondható el. Egész egyszerűen a lényeg örökké belénk zárulva marad.

    Ami tanúság, bátorítás, esetlegesen útmutatás, vagy tanítás lehet mindebből, az nem a mi tulajdonunk többé. Mint ahogy soha nem is volt, mert mindezek csak a tükröződései a lényegében fogalmak által megragadhatatlannak, a leírhatatlannak, a szemlélhetetlennek. A nem akarás, ilyen értelemben a legmagasabb rendű akarás. Eljutni a nemakaráshoz pedig az akarás által lehetséges. Játék a szavakkal, de úgy érzem, az általad leírtakban teljesen jól megragadtad a lényeget.

  5. Köszi
    Az én eddigi megélésem alapján azt látom , hogy a szabadság fedi fel magát számomra és egyáltalán nem az emberi identitáson talál rá.Amennyire nyitott vagyok a tudásra ami a szabadság is egyben , annyire lép be az életembe.

  6. A fentiekre rímel egy 2012-ben írt egypercesem:

    A valódi Szabadság 1.

    Valódi szabadságra vágysz? A Szabadság nem árucikk, nem veheted meg. A Szabadság nem ajándék, egyetlen mester, guru, próféta, pap, vallás, hit vagy eszme, senki nem adhatja meg neked. A szabadság nem alku tárgya, nem alkudhatsz meg érte.

    A Szabadság akkor lesz a tiéd, ha eltűnik belőled a birtoklás vágya. Az Igazság birtoklásának a vágya. Akkor az Igazság fog birtokba venni Téged. Mert az Igazság csak Szabadságban létezhet, és a Szabadság csak az Igazságban élhet.

    Tartsd szabadon az igazságot, s az igazság felszabadít téged!

    Nézz át magadon, nézz át mindenki máson, hogy megláthasd, a Szabadság nem függvénye semminek és senkinek. A Szabadság az Ősforrása minden létezőnek. Megtalálni ezt nem újjászületést jelent, hanem valódi, első eszmélésünket a Tudat ébredésében.

  7. Igen , igaz.
    Ma a társadalom félelem alapú életet él , ahol egy alapbeállítás a hiány.A szabadságot pedig valóban meg akarja szerezni és minél többet akar belőle , hogy pótolja a hiányt.
    A másik típusú élet a bizalom alapú.Ahol az a jelenség amit hiánynak neveztek el , nem akadály , hanem egy nagyon is helyén való összetevő a teremtésben.Így , a szabadságot nem kivülről , a világ által kegyesen odadobott csontnak , létforrásának látja , hanem egy színező , ahová kedve szerint alkothat , amibe és ahol a szabadságot áramoltathatja.

  8. Nemes gondolatok 🙂 Elgondolkoztam azon, hogy a szabadság, és paradox módon annak hiánya is lehet egyes embereknek “szabadság”, persze nem abszolút értelemben, amint abszolút értelemben a szabadságot mi sem tudjuk megragadni fogalmilag. A jelenség lényege az, hogy egyes embereknek szüksége van egy olyan külső rendre, rendező, szabályzó és szervező erőre, (korlát, kapaszkodó) ami megtartja, fenntartja őket, és ők ezt nevezik szabadságnak. Mert ezen erő nélkül számukra az élet riasztó, félelmetes, élhetetlen.

    A szabadság – vagyis a minden értelemben önmagadra és saját döntéseidre való utaltság, felelősségvállalás önmagadért – ideája és valósága nem való mindenkinek. A fenti embertípusnak maga a pokol lenne, ha így kellene élnie az életét. Ezt pedig nem ítélkezésként írom, pusztán egy létező valóságot vázolok. Van akinek tehát a kötöttség, a szigorú, kiszámíthatóságot ígérő rendszer a “szabadság”.

    A mai társadalom erre a “szabadság” eszményre van kondicionálva. Ez ellen pedig ma gyermeki módon, előre gyártott sablonok mentén “lázadoznak” az emberek. A mai világban még a lázadás életérzése is előregyártott, marketingelt, megvehető.

  9. Igen.És ahogy az igény erre a külső erőre fenáll , úgy jön a politika , vallás , spiritualitás , ufók , tanítók akik kielégítik ezt az igényt.
    Nem értik az emberek , hogy mentális heroinon tartják őket.Talán nem is érdekli őket.És a valódi szabadságot megengedő emberek nem szavaznak , nem követnek istent sem gurut , nem tanítványok.Hanem egyedülállóak.

    A szakadék a társadalomban egyre csak nő és nincs középút.

  10. Magam is így látom. A szellemi függőség, legyen az bármilyen irányultságú, egyre nagyobb méreteket ölt. Ennek eredménye pld. a kritikus gondolkodásra képtelen, agyonképzett “intellektüel”, aki mindent tud a létezés szempontjából lényegtelen rÉSZről, részekről, de semmit sem tud a lényeges EGÉSZről. (EGY-ÉN-MAGáról)

    (Évekkel ezelőtt egyik írásomban lemondtam az “értelmiségi” kategóriáról, személyemmel kapcsolatban. A mai kor legnagyobb árulásai és árulói, ugyanis ebből a mesterségesen képzett, kialakított, és manipulált szellemi szolgarétegből származnak az utóbbi pár száz évben. Természetesen mély tisztelet a kevés kivételeknek!)

  11. Teljesen egyetértek.Inkább nem is fokozom , mert ez az a réteg , ami fel tud bosszantani.
    Én messziről kerülöm őket , mert az egészségre ártalmas elemek.A legsötétebb sötétség elszégyelli magát mellettük hogy van még nála is sötétebb.
    De mennyi van belőlük , mikor egy is túl sok…
    A létezés átkai , Isten fekete humora , az ördög is csak szabadulna mert ő szenved tőlük.
    Sehova és senkinek sem kellenek csak egymásnak.Ki kéne lőni őket bele egy fekete lyukba vagy letenni őket egy bolygón és figyelmeztető jelzést adni hogy kerülje minden élőlény mint a bolygó neve halál filmben.
    Miért pont ezen a szép bolygón kellett kinevelni ezeket a mutánsokat?Mit vétett az emberiség?

  12. Egyik szemem sírt a másik nevetett ennek olvasása közben. A sírás az igazságtartalomnak, a nevetés a humoros csomagolásnak szólt 😀

    A létezés álomtermészete, az illuzórikus valóság biza ezerképpen tréfálja meg a tudatunkat. Olyan ez, mint egy kaleidoszkóp, amibe attól függően hogyan nézünk bele, mindig mást és mást látunk kibontakozni benne. Ezt a nézetet egészen bizonyos, csak igen kevés emberi tudat érti meg. A mai kor pápája a tudós, a papok pedig a technokrata réteg. Nem véletlen, hogy a médiában, az írott, a képi és egyéb kommunikációs ágazatokban szinte soha, egyetlen alternatív nézet sem jelenik meg, korunk istenített szellemi monarcháiról.

    Egy történetet had meséljek azonban el, tanúságképpen arra, hogy a minőségi, kritikus és egyetemes perspektívában gondolkodni képes tudóst azonban a saját közege izolálja el, veti ki magából ebben a tekintetben. A kolozsvári rádió egy délutáni adásában egy máramarosszigeti származású, nemzetközi szinten is elismert munkássággal rendelkező tudóst szólaltattak meg. Az interjút sajnos nem találtam meg a rádió archívumában, így csak nagyvonalakban, a lényeget idézem.

    Az interjúban két témában is elmondta a véleményét ez a tiszteletre méltó tudós ember. Az első az volt, hogy tragikusnak nevezte a mai kor azon oktatási szemléletét, ami az embereket nem tanítja meg az egészben való gondolkodásra, hanem csak a rész megismerésére koncentrál, mert ennek következtében a mai kor “értelmisége” képtelen a világunk és a valóságunk magasabb szinten való értésére. A másik kérdés a bolygónk ökológiai állapotához és a lehetséges jövőképhez kapcsolódott, amire a következőket reagálta: “a véleményem az, hogy mivel a világunk teljesen alá van rendelve a pénzrendszer érdekeinek, ezért az előttünk lévő globális katasztrófát legjobb esetben is már csak késlelteni tudjuk, megakadályozni azonban már nem.”

    Sok propagandisztikus baromságot unásig ismételgetnek a nevezett médiumban, azonban ezt az interjút azóta sem hallottam még egyszer. Az igazi tragédiának talán még sötétebb, még démonibb aspektusa az, amikor a saját szellemi közegedben látod a valóságot, látod a rendszer életellenes működését, még sem tudsz tenni semmit sem, mert ha még tovább okoskodsz, akkor holnaptól már nem csak a nemzetközi elismerésednek lőttek, de “szerencsésebb” esetben mehetsz munkát keresni a sarki ABCbe.

  13. Ez így működik.
    Minden társadalmi rétegben , csoportban a saját közege veti ki azt , aki másképp gondolkodik , lát és él.
    Mégis , mindig az ilyen számkivetett emberek azok akik az emberiségnek , vagy a közeli körökben valami értékeset adtak.
    Ahogy mondtam , ez az emberi faj véleményem szerint nem képes fenntartani magát.Vagy egy biorobottá válik , vagy tudatszintet lép.Ahogy most van , akárhogy nézem , ez a faj nem tűnik életképesnek.

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

nyolc + hét =