Vízválasztó

Az alábbi gondolatok azokhoz szólnak, akik elmebörtön helyett nem keresnek újabb elmebörtönöket, és akik a szabadságot – mint megragadhatatlan, kezdeti és végső valót és lényeget – nem kívül, nem mások által létezőként, hanem önmaguk lényegeként ismerték fel. Keveseknek mondhat sokat, és sokaknak mond igen keveset mindez.

A Biblia, (Ószövetség és Újszövetség) a Korán, a judeo-kereszténység, az iszlám és minden jelenkori vallás nem több, mint olyan elmeprogram, melyek a tömegek manipulálására és irányítására lett kitalálva. A „New Age” spiritualitása ennek egy áltudományos köntösbe öltöztetett, látszólag emelkedettebb, szubtilisabb változata, azonban valójában mindez nem más, mint egy még durvább, még félrevezetőbb, még butítóbb tudatméreg. Úgy általában elmondható a korunk vallásairól és spiritualitásáról, hogy jelen állapotukban mindegyik, egy olyan emberellenes elmeprogram-halmazt testesít meg, amely elvágja az embereket a valódi, magasabb rendű szellemi valóságoktól. Ezzel párhuzamosan olyan tudatterekbe szívja az elméket, amely megakadályozza a legkézenfekvőbb gondolati, logikai pályák bejárását, a valódi racionalitás és intuíció helyébe pedig – misztika, titok, isten, energiák stb. néven – teljességében irracionális, hamis tudattartalmakkal tölti fel az emberi elméket. (Nem arról van szó ugyanakkor, hogy mivel bizonyos magas rendű létigazságokra csak paradoxálisan utalhatunk, ez irracionális lenne, mivel a paradoxon nem az irracionálisban gyökerezik, hanem az intuitívnak nevezhető, emberi tudatot meghaladó, ám azt is magában foglaló Teljességben.) Például a jelenkor ábrahámita vallásai és azok ideológiai bázisai az irracionálist állították az intuitív megismerés helyére, így elvágták az embert – mint szellemi lényt – önmaga belső forrásától. Ez az állapot természetesen helyreállítható, de csak azon felismerések segítségével, hogy ezen módszerek eleve mérgezettek, hamisak, így nem azok reformálgatása, újraértelmezése, hanem azok totális megtagadása és elvetése vezethet ki bennünket az egyre mélyülő, újkori szellemi káoszból, melynek a világ anyagi szintje teljesen alá van rendelve.

A legnagyobb tévedések egyike – amely a vallások és a materialista tudományok által is részben bebetonozódott az emberi tudatok többségében – az, hogy létezik egy úgynevezett anyagi és ennek ellentéteként, tükörképeként vagy ezt meghaladóan, egy úgynevezett szellemi világ és valóság. Ezen tévhitek a tudati lét és valóság ismeretét nélkülöző szemléletek sajátosságából fakadnak. Nem könnyű eljutni ugyanis annak a felismerésére, hogy nincs két egymástól különböző, úgynevezett anyagi és szellemi világ, hanem a kettő egy, szétválaszthatatlan és ugyanazon tudati lét és valóság megnyilvánulása, amely a maga teljességében elválaszthatatlan az azt létrehozó és azt éltető tudattól. Ezt sok mai, álspirituális – önmagát természetesen spirituálisnak, vagy szellemtudományinak nevező – irányzat is részben vagy többé-kevésbé vallja, ám a tudat problematikáját teljesen individuális szintre redukálja, mely által magasabb rendű valóság és létértelmezés lehetetlen. A jelenkori vallások többé-kevésbé tartalmaznak ugyan valós szellemi magvakat is, azonban ezek felismerése és adekvát értelmezése a vallásos tudatformán belül teljességgel lehetetlen. A vallásos tudatforma meghaladása ugyanakkor – jelen értelmezés szerint nem valamiféle újabb spiritualitást, agnoszticizmust, tudományos-materializmust vagy egyéb tudatformát jelent, hanem minden tudatforma fölé való emelkedést, és erre való elszánt törekvést, mely törekvés középpontjában mind a ráció mind az intuíció egyre elmélyültebb, egyre cizelláltabb, egyre tudatosabb megismerése, használata és egymásban történő intellektuális egyesítése szükséges bekövetkezzen.

A valóság tudati természetének a megismerése ugyanis csak és kizárólag eme intellektuális művelet segítségével lehetséges, amely egyszerre fókuszál a racionális és az intuitív elmefunkciók és tudati működések harmonizálására, valamint csúcsra járatására, mindenkinek a különböző, saját, egyedi és egyéni képességeit figyelembe véve. Ez a megismerés, ez a szellemi út egyre tudatosabbá kell váljon az elme intellektuális megtisztításának a feladatában. Ez azt jelenti, hogy a ráció és az intuíció segítségével fokozatosan fel kell* ismernünk az elménket uraló programokat, úgy mint a vélt vagy valós ismeretek, tudások, információk, eszmék, hitek, vélemények, nézetek, világnézetek, vallás, spiritualitás tudattartalmainak a tekintetében. Ezzel párhuzamosan tudatosítanunk szükséges magunkban ezen tudattartalmak emberi személyünkre gyakorolt kézzelfogható, gyakorlati, valós és képzelt hatásait, és tudatossá kell válnunk az ezektől való tudati-szellemi függetlenedésben való törekvésben, ami valós és járható út, önmagunk szellemi programozottságának a fokozatos meghaladására. Itt ugyanakkor nem holmi pszichologizáló, személyes önismeretre korlátozódó szemléletről van szó, hanem egy azt minden tekintetben meghaladó olyan szellemi törekvésről, amelynek ugyanakkor természetszerűleg mintegy hozománya is egyben az egyedi, személyes emberi valóságunk pszicho-emocionális feltárása, megismerése. Emberi énünk „megsemmisítése és félredobása” – amint azt a legtöbb, elferdített spirituális tévút hirdeti – ugyanis nem valamiféle szellemi megvilágosodáshoz, sokkal inkább tudati-szellemi vákuumhoz, és/vagy eltévelyedéshez vezet, így a gondolkodás feladása – a gondolkodás elmélyítése helyett – csak és kizárólag annak elfogadható, aki nem a szellem ösvényét járja. (* a kell – jelen írásban csak az ezen törekvéssel azonosulók számára lehet érvényes)

A tudatunk megtisztítása mindazon lerakódásoktól, melyek a különféle vallási, spirituális és tudományos-materialista szemléletek (lásd jelenkori paradigma) által kerültek bele, létfontosságú művelet. Ez a tudathatárok kiterjesztését is jelenti egyben, hasonlatosan egyfajta szellemi és tudati értelemben vett „lomtalanításhoz”. Szükséges ugyanakkor tisztáznunk, hogy vallás alatt igen kiterjedt fogalmi értelmezést használunk, mert mindazon elképzelések és hitek is vallásnak számítanak ebben a tekintetben, amelyek alapját nem a közvetlen átélésben realizált megismerés-átélés, hanem csupán közvetett, elméleti és informacionális ismeret képezi. Ilyen tekintetben a jelenkori emberi tudatok telve vannak „tudati ballasztanyagokkal”, melyek súlyos akadályait képezik a szellemi értelemben vett látás megtisztításának. A jelenkori, többnyire pusztán a dilemma szintjén működő (köz)gondolkodás-modell meghaladása lényeges fontosságú. Ez a szellemi út ugyanakkor csak azok számára való, rendeltetett és járható, akik a teljes szellemi szabadság elnyerésére törekszenek. Ezen az úton elengedhetetlen a ráció és az intuíció tudatos és célirányos használata, és az ebben kibontakoztatható egyedi képességek elmélyítése.

Felvállaltan és tudatosan kell törekednünk a világ, a valóság és a tudat hármasságának saját tudatközpontunkból és tudatközpontunkban való felismerésére, megismerésére, vizsgálatára és elemzésére. Ez az út ilyen szempontból teljesen és tökéletesen szembehelyezkedik azon elképzelésekkel, hogy a „megvilágosodás” valamiféle elmétől és tudattól független olyan automatizmus, melyben az egyéni törekvésnek, akaratnak, adottságoknak és képességeknek nincs semmilyen szerepe. Az „aki nincs velünk az ellenünk” elképzelése helyett a lényeg némileg így ragadható meg: nem ellene, nem vele, hanem nélküle. Nélküle mindannak, ami a végső, teljes szabadság elnyerésének akadálya lehet. A szabadság – meghatározhatatlansága folytán – nincs semmi és senki ellen, nincs senkivel és semmivel, ezért nélkülöz mindent és mindenkit, aki birtokolni és használni akarja azt, bármilyen értelemben. Akit a valódi Szabadság, mint minden lét és létezés forrása önmagában, önmaga tudatában, lelkében és elméjében megérint, az soha nem lesz többé az, aki volt annak előtte. A szabadság elnyerése nem pusztán választás kérdése, hanem mindenek elengedésének a képessége, ami által meghatározva tudjuk jelenlegi valóságunkat, énünket. Ezért egyszerre egyszerű és egyszerre végtelenül bonyolult ezen út, mely a leegyszerűsíthetetlen önmagunk vezeti vissza Énmagunk egyszerűségébe.

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

7 hozzászólás a(z) “Vízválasztó” bejegyzéshez

    • Kedves Vala Ki!
      Az általad idevágó írások sajnos újabb elmebörtönök, amelyek nem tényeket hanem nézőpontokat tartalmaznak.
      A sötétséget nem valakinek kell legyőznie, hanem Önmagamnak Önmagamban.
      A tényeket előszeretettel hamisítják!

  1. A világon minden nézőpont kérdése. (A probléma inkább az, hogy ma a legtöbb ember az önmaga számára, mások által kialakított nézőpont(ok) szajkózását hiszi a saját véleményének.)

    A belinkelt cikkeket elolvastam, és a bennük lévő nézőpont a maga érvényességével rendelkezik. Ki-ki egyet érthet vele vagy sem. A világunk jelenlegi állapota nem a véletlen műve. Semmi sem az, aminek látszik, a történelem pedig, bár elméletileg csupán “tények láncolata”, ám annak interpretációjához soha nem volt szükség tényekre. Sokkal inkább uralmi és hatalmi érdekekre és tényezőkre.

    Ettől függetlenül azonban tény, hogy jelenleg nyilvánosan, társadalmi szinten nem lehet néven nevezni bizonyos folyamatokat, erőtereket, embereket sem, mert az súlyos retorziót eredményezhet. Felvállalni az egyéni nézőpontot pedig egyre kevesebb ember kiváltsága manapság, az arctalan, szürke, egyre elembertelenedőbb emberi létben. Még akkor is, ha az nem rendelkezik, mert természeténél fogva nem is rendelkezhet abszolút érvénnyel.

  2. Egyet értek. A fentieket azért citáltam ide, mert a maguk nemében igen egyedi, a jelenlegi közgondolkodástól különböző nézőpontot mutat be, és bár igaz, hogy tényként semmit sem lehet venni, a valóságunk tekintetében viszont igen sok a “véletlen” egybecsengés. Szellemi börtönné pedig csak annak lesz, aki szentírásként veszi őket 🙂

  3. Nézeteim szerint az egyik legszomorúbb jelenség, hogy a magukat kereszténynek vallók nem veszik észre, hogy a kereszténység amibe kapaszkodnak, eleve nem azért lett létrehozva, hogy az embereket megmentse, hanem pont ellenkezőleg. Az egyik leghatékonyabb tudatméreg, ami valaha létezett. A valódi, életfontosságú, kritikus gondolkodást a kereszténység minden formája lehetetlenné teszi annak a számára, akinek az elméje mérgezett. Ezzel párhuzamosan történt a megsemmisítése a valós gyökerekből táplálkozó spiritualitásnak is, amivel annak előtte a magyarság rendelkezett. Ez a szellemi rontás, ez a szellemi erőszak az alapját képezte és képezi a mai szellemi állapotoknak. Amíg ettől nem szabadulunk meg, minden egyéb reménytelen.

  4. Kedves Vala Ki!

    Te még egész optimista vagy 😀 Én úgy látom, ez a hajó már rég elment. Persze a fedélzeten még sokan mulatoznak, fesztiváloznak és gyermeket nemzenek, miközben nem veszik észre, hogy a hajó már elérte a 70 fokos dőlésszöget, és nemsokára exponenciális gyorsasággal fog lesüllyedni az óceán fenekére.

    Ott “kívül” nem igazán van már mit keresni. Ha eljutunk bizonyos felismerésekhez, egy idő után sokkal hasznosabb, ha nagyon intenzíven és erőteljesen elkezdjük felkutatni ezen létezés központi magvát, melyben a “kívül és a belül” újra egyesülhet. Ettől még a komédia komédia marad, a dráma pedig dráma, a világban nem fog változni semmi sem. Ezért nem érdekel senkit sem manapság – tisztelet a kivételnek – ez a belső, szűk ösvény. Mert ez már nem foglalkozik többé a világ jobbításával, változtatásával. Persze sokan kérdezhetik, akkor meg minek ezek a felismerések? Ha látom, hogy a világ menthetetlen, akkor nem jobb-e inkább megmaradni addigi hitünkben?

    Igen, annak mindenképpen jobb, aki nem akar a dolgok végére járni. Ez az út nem ígér semmit olyan tekintetben, amint azt a ma divatos “spirituális utak” ígérnek. Ez az út nem a felszínt kapargatja, hogy aztán azt, ami nem tetszik, bekenje valami tetszetős festékkel, miközben az alsó réteg korhad, rozsdázik, rothad és mállik. De nem is hiteget senkit azzal, hogy mindenki számára járható, és mindenki üdvözülhet. Amúgy meg miért is kellene üdvözülni? Végső soron senki sem kárhozik el. Mint ahogy végülis az is kérdéses, meg kell-e egyáltalán menteni bármilyen világot? Nem-e az eleve minden világ sorsa, hogy megszületik, fennáll majd elpusztul? Ez a megváltósdi-megmentősdi is egy program, egy szemlélet, és elve alkalmas arra, hogy mérhetetlen szenvedést okozzon az emberi lelkekben azáltal, hogy a világtól valami olyat várunk el, ami a világnak nem a sajátossága, nem a természete.

    Véleményem szerint jól látod amit írsz – bár ki vagyok én, hogy ezt megítéljem – ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy az amit látsz, az összeállt bennem is. Valódi gyökereinket vágták el, de nem csak a magyarság, hanem az egész világ szellemi valóságának a tekintetében. Ezen belül a magyar sors tragédiája igen megrázó, de nem egyedi. Ha megnézzük például az ősi indián kultúrák sorsát, azokat még a fizikai létezéstől is megfosztották. Kiirtották őket, írmagig szinte. Ehhez képest mi még vagyunk, bár ez már szellemi értelemben véve inkább vegetálás. Vegetálás, mert már olyan kevesen fogékonyak a lét magasabb rendjének a megismerésére. Az általad vázolt szellemi erőszak elérte a célját. Kívül már minden lezáratott, és talán pont ez is jelzi, hogy a szellemi keresőnek ma már semmi illúziója sem lehet, a “külső” világ tekintetében.

    Magyarázhatjuk ezt bármivel, hívhatjuk bárhogy – Vaskor, Kali Yuga – a lényegen nem változtat. A lehetetlent kell akarni, a lehetetlen pedig nem más, mint ezen körülmények között is visszajutni MAGunkhoz. Az álomban nem kapaszkodhatunk meg, ellenben visszajuthatunk az Álmodóhoz. Minden létezés Forrásába. Jelenleg nincs jobb javaslatom e tekintetben.

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

8 + 20 =