Tiszta víz

Elmélkedés a világ, a valóság és a tudat természetéről

Minden tapasztalás elme. Aki ezt felfogta, annak a számára egy út bizonyosan véget ért. Ezer más kezdődhet azonban, amely az elme természetére, és az elmében az elme által létrejövő valóságot illeti. A kérdéseknek a lineáris, mindent láncolatként és egymásból következőnek feltételező logika törvénye szerint, elméletileg sosincs vége. Látnunk szükséges, hogy egy idő után az olyan fogalmak, mint például isten, sem bírnak semmilyen abszolút érvénnyel. Isten nem más, mint egy olyan megfoghatatlan elmekonstrukció, amely mögé és amelybe emberi generációk sokasága a maga világmagyarázatát belecsomagolta. Isten az elme realitása. Egy világmagyarázat, egy világértelmezés kelléke, amely – mint fogalom – minden emberi egyed számára mást és mást jelent. Mégis, úgy dobálózunk eme fogalommal – tisztelet a kivételnek – mintha ez a világ leginkább magától értetőbb valósága lenne. Pedig nem az. Istent, mint fogalmat és elmevalóságot, minden ember a maga képmására formálja. Már ha formálja, mert van, akinek nincs szüksége a világ magyarázatára erre a fogalomra, erre az elmekonstrukcióra. Isten elmekonstrukció? Igen. Az. Végső soron eljutni erre a felismerésre igen lemeztelenítő, leginkább kiábrándító. De egy ateistának ez alapállás. Semmi jelentőségteljes nincs benne. Mert például egy ateista eleve nem használja ezt a fogalmat a világ magyarázatára.

Az írás folytatása .pdf formátumban IDE KATTINTVA érhető el.

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

9 hozzászólás a(z) “Tiszta víz” bejegyzéshez

  1. Így igaz. Jelen elmélkedésben szándékosan nem az ÉN és az én fogalmi párosával jártam körbe a tudat eme aspektusát. Elgondolkoztam ugyanis azon, hogy az ÉN vagyok és én vagyok – a személy feletti és a személyes lét szimbólumaként – mint tudatállapot tulajdonképpen a VAGYOK realitásában létezik.

    A magyar nyelv azért (is) zseniális, mert a minden létezést egyesítő VAGYOK – mint időtlen VALÓ és örök tudatállapot, lét stb. – valójában mindenféle névelő nélkül is érthető. Míg a latin és származéknyelveiben az ige elé kötelező a névelő a létezésem kifejezéséhez (Ego sum) addig a magyarban elég ennyi: VAGYOK. Ebben az a végső igazság tükröződik, melyben az ÉN és a én, azaz a személy feletti, EGYetemes ÉN és a személyes én végső soron nem a végső valóság, amit még analóg módon tükrözni tudunk az absztrakt gondolkodás fogalomkészleteivel.

    Van valami és valaki, ami és aki – paradox módon – mind az ÉN mind az én forrása, és ez a minden megnyilvánulás korlátaitól szabad, EGY és EGYetlnen VALÓ: VAGYOK. Mind az ÉN mind az én ebből következik, ebből fakad.

  2. A félre értés a legnagyobb probléma a vallásokban, tulajdonképpen mindegyik ugyanazt mondja ,csak az egyén másképpen éli meg ,saját szemüvegén nézi amit előtte nem tisztított meg. Ezért van az ,hogy a muszlim az önmegsemmisítést öngyilkos merényletként képzeli el,
    a keresztény az istent az égben keresi, a budhista a semmiben ,a hindu
    a nőben a gonoszt látja, mint zsidó a gójban.

  3. A vallások hasonlatosak azon emberhez, aki látta és hallotta A Bölcset, majd ezen felbuzdulva elkezdte továbbadni a látottakat és a hallottakat, holott a lényeget ő maga nem értette meg, nevezetesen azt, hogy a bölcsesség nem továbbadható, nem alászállítható, nem aprózható fel, és mindez csak önmagam önMAGamként való felismerésében születhet bennem meg. A vallás – mint tudatforma – a saját személy feletti teljességem fragmentálódásának és objektiválódásának a következménye. Sok ilyen tudatforma van, de mindegyik lényeges sajátossága, önMAGam saját tudati középpontomon kívülre való helyezése. Pneumatózis ez, az őrület kezdete, a vallás maga is ez.

  4. A szomatózis a test reagálása a lélek sérülésére ami pszichózis.
    A pszichózis a lélek sérülése a szellem eltévelyedése amikor
    a tudat degenerálódása miatt az emóciók veszik át az uralmat a tudat felett.

    • Pneumatózist akartam írni, javítottam. A pszichózis és a szomatózis abból ered. A pneumatózis a szellem megbetegedése, ebből ered a lélek megbetegedése vagyis a pszichózis, majd ezen betegségek fizikai manifesztációjaként legvégül a szomatózis, azaz a test megbetegedése.

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhét − kilenc =