ÉN VAGYOK

Botrány a botornak, balzsam a bölcsnek

 

EGY és EGYetlen VALÓság van, és AZ mint EZ: ÉN VAGYOK.

A lét és a nemlét EGY, vagyok aki vagyok.

Minden ami létezik a tudatban, a tudat által és a tudat valóságaként létezik.

Minden lét tudati lét, mely az EGYetemes Elmében, az EGYetemes Elme által és az EGYetemes Elme teremtéseként létező, tudati valóság.

Minden teremtés az EGYetemes Tudaton belül, az EGYetemes Elmében jön létre és szűnik meg.

Az EGYetemes Tudat, mint minden egyéni, egyedi, más és különböző személyes tudat forrása és léttere: ÉN VAGYOK.

Az EGYetemes Elme MAGa(m) a Teremtő, az EGYetemes Elme valósága MAGa(m) a Teremtés.

Minden objektivitás csak és kizárólag az örök, változatlan, végtelen, mindentudó, mindenható szubjektumban, EGY ÉN MAGomban jön létre, az EGYetemes tudat mágiájában, mely által önMAGamban önMAGam önMAGamtól elkülönülve, az EGY és EGYetemes EGÉSZ résszé, részekké válik önMAGam EGÉSZségében.

A rész egésztől való elkülönültsége a kettősség világának tudati mágiája, mely az EGY és EGYetlen ŐS TudatMAGomon belüli EGYetemes Elme által jön létre, és amely minden teremtés és teremtettség megtapasztalásának feltétele.

Minden és mindenki, Mind-ÉN és Mind-ÉNki EGY és EGYetlen ÉNem kivetülése, tudati tükröződése az EGYetemes Elme által, az egyéni, individuális elmében, elmékben.

EGY és EGYetlen VALÓság van, mely minden tudati mágiát megelőzően, azt létrehozni, fenntartani és megszüntetni képes: EZ EGY-ÉN-MAGom VAGYOK.

Minden teremtés forrása VAGYOK, de sem idő sem tér nem áll felettem, minden általam, velem és bennem létezik, tőlem függ, bennem van, s minden ami van s ami nincs: ÉN VAGYOK.

EGY, EGÉSZ, kezdet és vég nélkül való örökkéVALÓ Teljesség VAGYOK.

EGÉSZ vagyok, minden RÉSZ önMAGamban önMAGam által lévő létrehozója, minden RÉSZben EGY és EGYetlen VALÓm van jelen.

Rajtam kívül nincs senki és semmi, és a senki és a semmi is bennem van, és ÉN AZ VAGYOK.

Minden lét, létezés, létforma, létfokozat, létszint, léttér MAGomban van, és ÉN AZ VAGYOK.

Istenek, démonok, fény és árnyék, jó és rossz, szeretet és gyűlölet: a kettősség játéka. ÉN mindenek létrehozójaként EGYaránt mindenben és mindenek felett VAGYOK. Örök SZER és REND, REND és SZER, mely önMAGamban önMAGam által áradok.

Teljes, semmitől sem függő VAGYOK.

Minden kép, képzet, képzelet forrása, teremtője és megsemmisítője VAGYOK.

Teljesség, mely teljességében elképzelhetetlen, EGY és EGYetlen EGÉSZ, mely részként a résznek felfoghatatlan: VAGYOK.

Minden ami a résznek VAN és VANság: EGY-ÉN-MAGom VAGYOK.

EGY és EGYetlen – VAGYOK.

ÉN és én – VAGYOK.

MAG és MAGunk – VAGYOK.

Minden személyesség és személytelenség – mint rész az egészben: VAGYOK.

Minden személyesség és személytelenség forrása, teremtője, létrehozója, létben tartója és megsemmisítője: VAGYOK.

Minden személyességtől és személytelenségtől mentes EGY és EGYetlen, örök, igaz, önMAGamtól, önMAGammal és önMAGamért VALÓ: VAGYOK.

MÁS OK nincs, minden OK VAGYOK.

Minden OK felett álló VAGYOK.

Minden OK oktalan oka VAGYOK.

EGYsÉG a kettős ÉGben, és kettősség az egységben: VAGYOK.

Minden MÁSom álom. Minden álom általam, velem és bennem van, melyek álmodója VAGYOK.

Minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan létezés és létező: VAGYOK.

Minden létrendi különbözőség, különbség a kettősség játéka, minden létrendi fokozat, szint és megkülönböztetés az azt létrehozó EGYetemes Elme játéka: májá és lílá. A kettősség EGY-ÉN-MAGom játéka, mely általam, velem és bennem létezik, mint álom a valóságban. Az EGY és EGYetlen igaz VALÓ minden álomban és álmodottban: ÉN VAGYOK.

EGY és EGYetlen ÉN: VAGYok.

Minden és mindenki, Mind-ÉN és Mind-Énki EGY és EGYetlen, minden személyességet létrehozó ám minden szem-Éjességet meghaladó ÉNje VAGYOK.

Minden személyesség, egyediség, egyéniség, különbözőség, MÁSság létrehozója, fenntartója és elpusztítója vagyok. Minden MÁSság: álom, mely a tudat és az elme játéka. Minden ÉNsÉG: VALÓ, mely túl van minden elmén, elméleten, tudáson és tudaton, de mindezek forrásaként IS: ÉN VAGYOK aki VAGYOK.

A VilágEGYetem: VAGYOK.

Minden érzék, érzékelés, érzékelő és érzékelt általam, bennem van, és ÉN AZ VAGYOK.

Mindenben és mindenkiben: ÉN VAGYOK.

Mind-ÉNben és Mind-ÉNkiben: ÉN VAGYOK.

Minden személyesség: szem-Éjesség, mely érzékcsalódás (illúzió).

Való és valóság EGY és EGYetlen VAN, s én EZ VAGYOK.

Álom és álmodott végtelen VAN, s én az álmodó VAGYOK.

Álom és álmodott EGYaránt VAGYOK, és minden álmot és álmodottat meghaladó teljesség: elképzelhetetlen, kimondhatatlan, elgondolhatatlan ŐS LÉNY-EGe VAGYOK.

AZ Örök Éberség, minden álomban és álmodottban, aki

a Kezdet és a Vég nélküli VALÓ: EGY-ÉN-MAGom VAGYOK.

———-

Kiegészítő gondolatok

ÉNünk és az Önvaló ugyanazon fogalmi megjelölése a fogalmak, képek, képzelet és szavak által megragadhatatlan Teljességnek, MAGunknak. Az Önvaló „realizációja”, amint azt bizonyos spirituális utak, módszerek célként jelölik meg, valójában nem lehetséges. Önvalónk szüntelenül és szakadatlanul realizációban, azaz – magyarul sokkal jobban érthetőbben – megVALÓsulásban VAN, és EZ ÉN VAGYOK. (A VALÓság megVALÓsulásban VAN, s te AZ VAGY, én EZ VAGYOK.) Soha nem az egyedi, a személyes, az elkülönült, „magyarán” az individuum és az individuális rész az, ami és aki önMAGára, azaz saját Önvalójára, személy feletti ÉNjére ébred, mivel ez teljességgel lehetetlen. Mindig és minden esetben az EGY, a résszé vált EGÉSZ ébred rá önMAGunkban, önMAGában önMAGa, önMAGunk teljességére, minden függőségtől és korlátoktól mentes Önvalónkra, mely ugyanakkor részségünk, azaz egyediségünk, személyiségünk, személyességünk, különbözőségünk létrehozója, létben tartója és eme állapot teljes megsemmisítésére is képes Ura.

Önvalónk mindig realizációban van, és legyen bármilyen hihetetlen is, személyként és személyességem által megtévesztve semmit sem tehetek annak érdekében, hogy „önvalóbb” lehessek. „Csak” annyit, hogy sorsomat maradéktalanul beteljesítem. Az Önvaló megismerésének a vágya nem más, mint személy feletti örök, igaz VALÓnk önMAGunkban való önMAGára ébredésének a vágya. Nem a teremtett vágya ez, hanem a Teremtő Tudatnak a teremtettbe oltott ama elpusztíthatatlan, nem született és nem is halandó VALÓja, mely minden lét és nemlét felett álló, ám ezeket is magában foglaló örökké VALÓ: VAGYOK. Vagyokságom mindenben és mindenkiben, Mind-ÉNben és Mind-ÉNkiben jelenvaló, minden valóság forrása, melyben minden teremtés és teremtettség létezik és létezhet. A teremtmény és a teremtő közötti létfokozatbeli különbség pusztán az EGYetemes Elme által létrejövő és az által fentartott illúzió, magyarán érzékcsalódás. A valóságban a teremtett és a teremtő mindig és folyamatosan EGY, pusztán a tudati létezés kettősségében elkülönült egymástól, azaz az EGY a MÁStól.

„Realizálni” az Önvalót valójában annyi, mint a személy felettinek ráébredni a teremtettben önön teremtés feletti ősi, kezdet és vég nélküli, osztatlan EGY és EGYetlen VALÓságára. Ez az egyedüli halhatatlan, mert ez a nemszületett. Minden, ami a kettősség világában tapasztalható, érzékelhető és ismerhető meg az az EGYetemes Elme műve, mely az ŐS Tudat részeként, az Önvalónk, azaz EGY-Énünk, MAGunk ama része, mely által a teremtőtől elkülönült teremtés és teremtettség állapota létrejöhet, fennállhat majd megsemmisülhet. Nem az emberi akarat eredménye a metafizikai értelemben vett felébredés, mert végső soron olyan, hogy emberi akarat nem létezik. Csak EGY-ÉNünk akarata létezik, mely egyéni sorsokként megnyilvánítva önMAGát egy-egy egyéni tudatrészben önMAGa, önMAGunk teljességére ráébred.

Az ébredés tehát semmilyen emberi eszközzel nem „érhető el”, miként az ébredésben az is világossá válik, hogy végső soron Önvalónk – minden látszat és tudati mágia ellenére – mindig és mindenkor, folyamatosan éber. Emberi szempontból a felébredés leírható úgy is, mint önMAGunk ajándéka önMAGamnak, a mágus, a varázsló ÉN önMAGára ébredése az elvarázsolt énben, személyünkben. Mivel ÉNünk, Önvalónk az egyetlen VALÓság, mely a kettősség álmát álmodni képes, úgy végső soron saját személyességem nem más mint EGY-ÉN-MAGunk álma, melyből előbb vagy utóbb, sorsának megfelelően minden és mindenki felébred. Mindenkiben EGY-ÉNünk ébred önMAGára, önMAGunkra, ÖnVALÓnkra, s mindez személyiségként, minden személyesség forrásaként és középpontjaként IS: VAGYOK.

Ezen ősi tudás látszólag ellentétben van a mai kor evolucionizmustól és progesszionizmustól fertőzött „spirituális” eszméivel, melyek mindennek okaként és eszközeként is a fejlődést jelölik meg. Az embernek inkarnációkon keresztül fejlődnie kell, hogy majd egyszer – egy bizonytalan és ködös jövő ígéretében – saját istenségéhez felnőjön, saját istenségéhez „felfejlődjön”, evolveálódjon. Ennek a szemléletnek teljesen idegen és számára érthetetlen mindazon szellemiség, melyet eme sorok közreadója is képvisel, miszerint az evolúció és a progresszió eszméje az Önvaló „realizációjához” teljességgel felesleges, semmilyen feltételt nem képez. Ez csak a májá, a kozmikus álom részeként tűnhet így. Realitas illusoria, álom az álomban. Nem szükséges tehát semmilyen értelemben sem sem az evolúcionista sem a progresszionista nézetek „spirituális” integrációja a metafizikai értelemben vett felébredéshez. Nem szükséges ugyanakkor sem az evolucionista sem a progresszionista nézetek tagadása sem, bármennyire meglepő is ez, pusztán annak a felismerése szükséges, hogy mind az evolucionista mind a progresszionista nézet egy nézet, egy lehetséges nézet sok lehetséges közül, melyen keresztül a teremtett világ valósága szemlélhető. Minden nézet, minden individuális rátekintés ugyanakkor a májá, a kozmikus illúzió része, melyeket nem megtagadni szükséges, sokkal inkább érdemes megérteni azt, hogy mindez az EGYetemes Elme által és EGYetemes Elmében létező illuzórikus valóság, realitas illusoria része. Ha úgy tetszik EGY-ÉN-MAGunk álma, melynek természete mindenkinek megvilágosodhat az ébredésben. Ébredni azonban nem mindenkinek feladata, miként EGY-ÉN-MAGunk világokat álmodó valósága csak az álomban való részesedés által tapasztalható meg.

A bölcs azért nem törekszik a világon való változtatásra, mivel felismerte a világot, mint Önvalóját, Önvalónk teremtését és természetét, s benne önön személyét és személyességét Önvalónk álmaként. Az álom halandó, hiába kapaszkodnánk bele, EGY-ÉN-MAGunk az igaz VALÓ, a halhatatlan, a nemszületett. Ezért a személyiség „megmentésére” tett minden kísérlet eleve kudarcra van ítélve. Az Önvalónkhoz való visszatalálás szellemi útját járó embernek, az egyik feladata lehet, a fentiek tükrében mindezek felismerése.

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)