ÉN és AZ Atya EGY vagyunk

Ezen írás nem hivatott semmilyen dogmatikus nézőpont megerősítésére, ezért csak azoknak ajánlott, akik a vallásos, sőt bizonyos metafizikai értelmezések, nézőpontok elengedésére is képesek. Semmilyen írást nem tart abszolút értékűnek, sem a keresztény, sem az ind-hindu tradíció könyveit, ám nézete szerint mindkettő bőségesen tartalmaz a lét végső igazságaira utaló tartalmakat. Természetesen e jelen értekezés sem lehet véges természeténél fogva “végső kinyilatkoztatás” – így mindenki kellő kritikával szemlélje – melynek elsődleges célja nem egy új szellemi kalitka létrehozása, hanem az általa meglátott Örömhír új perspektívába való helyezése és szemléltetése.

A zsidó-keresztény hagyomány a jelenlegi exoterikus formájában nem ismeri az Abszolútum realizálhatóságának metafizikai szintjét. A kereszténység magvában feltárható ősi, transzcendens igazság azonban – mint szellemiség – nem egyszerűsíthető le pusztán az utóbbi kétezer év kereszténységének hatalmi struktúrákba ágyazódott, sokszorosan torzult formájával. Azon krisztusi kinyilatkoztatás, hogy „ÉN és AZ Atya EGY vagyunk” kellene a legigazibb evangélium legyen minden keresztény számára, amennyiben nem Jézust akarja követni, hanem azt amit Jézus követett. Ez pedig nem más, mint a Legvégsővel való azonosság, az EGY-ÉN VALÓságának önMAGakénti, önMAGában való felismerésének, megvalósíthatóságának* a lehetősége.

 

Az írás PDF formátumban letölthető és online olvasható IDE KATTINTVA.

The following two tabs change content below.
FJT
Az oldalon található gondolatok mellőznek mindennemű konvencionalitást, ezért bárki olvassa őket, kérem tartsa szem előtt, hogy kinek nem inge ne vegye magára, kinek nem dolga ne járjon utána és fordítva. Írójuk nem tagja semmilyen földi szerveződésnek, vallásnak vagy spirituális irányzatnak, sem a materialista-tudományos sem a vallásos-spirituális világképet nem vallja magáénak, közléseit nem bennük értelmezi. Igyekszik ama nézőpont megjelenítésére, mely érzékeli mindkét világképet, ám valósága nem reked meg egyikben sem, hanem - azt magában foglalva de mégis meghaladva - egy teljesebb valóságkép közvetítését kísérli meg. Bármilyen esetleges áthallás, egybecsengés, más létező gondolati építményekkel nem szándékos, pusztán egy adott logikai fonál, intuitív valóságkép megjelenítésének eredménye.
FJT

Latest posts by FJT (see all)

11 hozzászólás a(z) “ÉN és AZ Atya EGY vagyunk” bejegyzéshez

  1. Nem Jézust kell követni , hanem amit Jézus követett.
    Ez nagyon jó.
    Kassai Lajosnak van az a mondása , hogy nem az ősöket kell követni , hanem amit az ősök követtek.
    Szerintem ez a mondás zseniális.

    Teljesen egyetértek azzal hogy nem Jézust kell követni , hanem amit ő követett.Ez egy óriási meglátás.

    Én értem ezt.
    De most nézzük mit fog mondani egy keresztény.
    Ő azt fogja mondani , hogy ő azt követi akit Jézus.Az urat.
    És az a legérdekesebb ebben hogy nem is fog hazudni.Mert tényleg , ha körülnézek a világban , inkább látom tükröződni a bibliai isten elmeállapotát.
    A keresztény emberekben is nyilvánvalóan fellelhető az isten alattvalója és szolgája szerep mintsem Jézus építő jellegű tanításából eredő tudatállapot.

    Sokkal könyebb követni egy személyt , mint azt amit az a személy mond.Nem tudom , talán Jézus megpróbálta megmutatni az irányt az általad említett VALÓ ba , ahol felismerheti magát mint a VALÓság egy részét , azaz teremtőjét , tehát istenét.Egy híd lehetett , dehát már akkor sem a hidon akartak átkellni , hanem csak azt hogy aki túl van az lássa el őket azzal ami ott található.

    A valóságban levés , amikor felismeri az ember önmagát , a játékot és talán a legellentmondásosabb dolgot , hogy felismeri azt hogy van egy felismerhető felismerhetetlenség , akkor megérti mit akart Jeshua bemutatni az emberiségnek.Visszahozni valamit , amit elloptak tőle egykor.A magyar legendák szerint Nimród idejében.
    Azok , akik azt a minőséget akarják amit Jézus , azok egy ősi világnézetet és létezési módot akarnak a mostban.
    Ez kellene ma.De ez olyan messze van , legalábbis annak látszik , mint tőlem a vallások.Az pedig nincs közel.

    • Az általad leírt nézőpont teljesen életszerű, és áthághatatlannak tűnő tudtai törvényszerűségek eredménye. Alapvetően nem vagyok egy pesszimista alkat, de én is úgy vélem, ezen a téren is egyetértve veled, miszerint tömeges változásokra várni nem érdemes. De aki hisz benne, annak legyen az ő hite szerint.

  2. Nem vet jó fény sem az írásra (minőség), sem az íróra (középpont beliség), ha az írását előre lehatárolja/körül bástyázza…

    “Én és az Atya egyek vagyunk” E kijelentésnek több értelmezése is ismert, de az értelmezések közben nem szabad elfeldkezni arról, hogy Isten fia nem csak az EGY-ben lévőségről prédikált, hanem máskor kellő tisztelettel és tudással lehatárolta/megkülönböztette MAG(j)át az Aty(j)ától.

    Srila Sridhar MAHAraj:
    “Egy dolgot mindig egyetemes szempontból kell megítélni. Ha meg akarunk ítélni egy dolgot, azt a Középponttal való kapcsolatának minősége alapján kell tennünk.”

    “Ebben az anyagi világban nagyon csekély a különbség az igazság és az igazságtalanság között. E világon minden a csaláson alapul. Mindenki csaló. ”

    Ő-szinte:
    “Már ősz volt szinte, mikor egy őszinte ősz inte, hogy legyek őszinte, mert ő szinte őszinte.”

    Szép Napot!

    • Miként tud kialakulni konklúzió elolvasás nélkül?

      Szokták mondani, hogy minden írásnak min. 3 jelentés rétege van:
      – Mire GONDolt az író
      – Milyen többletet kapott az író, írás közben “odafentről”
      – Mit jelent az írás az olvasónak (ez nagyon szerteágazó…)

      (A valódi megértés ott kezdődik, mikor megpróbált körülmények között is megértem a másikat/önMAGomat. A fiókozás nem biztos, hogy megértés…)

      Szép Napot!

      • Köszönöm, értékelem az őszinteséget. Az én meglátásom szerint azonban nem az írásra reagáltál, hanem arra, amit az írásról, vagy az írójáról KÉPzelsz, intuitíve érzel. Az ismeretlenre reagálni, arról konklúziót levonni persze lehet, és igencsak emberi reakció. Ez persze nem gond, mert senkitől sem várom el, hogy elolvassa mindazt amit leírok, a gond csak az, hogy az írás tartalmazza azon nézőpontot is, amit a fentiekben kifogásolsz. (Ugyanakkor vannak előzményei is, amelyeket már leírtam, és nem fejthetem újra és újra ki őket, ezért születtek a könyvek.) Ez olyan, mintha én úgy reagálnék az általad írtakra, hogy előzőleg el sem olvasnám minazt. 🙂 Amit fentebb írsz – számomra – csak ezután érvényes, ebből következik.

        • A legvégsővel való azonosság távol áll nézőpontjaimtól, erre kívántam rávilágítani. Az ilyen nézőpontokra – időnként, ha dolgom van vele – reagálok. Fontosnak tartom a megkülönböztetést, mert nekem az, hogy a lelkek (Átman, Paramátman) eltérő minőségekben bennem is megnyilatkoznak, felfedeznek, nem jelentik azt, hogy azonos lennék a legfelsőbbel (Paramátman), sem “én”, sem “Én”/Lélek/Mag szinteken. A termény/teremtmény sosem azonos a teremtővel, ezért a terményből/teremtményből sem lesz TeremtŐ (alsóbb rendűből, MAGosabb rendű), csak ha a TeremtŐ a teremtményt át/visszalényegíti. Az át/ visszalényegítés pedig nem a teremtmény felismerésén múlik, hanem a TeremtŐ kegyén. (Ebben szinte biztos vagyok.) Ha a legfelsőbb meghívót ad, „jó” útra tesz (és méltónak találtatok), azt persze lehet felismerésnek is hívni, de nem helyén való, mert az csak a kegy következménye lehet. A „felismerés” ráadásul nem lehet Ő-szinte, mert alacsonyabb rendű csak annyira ismerhet fel bármit a MAGosabb rendűből, mint amekkora a kegy mértéke, amennyit a MAGoasabb rendű önMAG(j)ából megmutatott. Az azonosság kizárt! (Tisztelet és alázat!)
          Így ez a fiók szvsz. téves. (Nagy eltérés nincs köztünk, de az ördög mindig a részletekben bújik…)
          A másik ráérzés már közelebbi, igazából nem kötelező írásokra reagálnom (éveken keresztül nem tettem), most valami mégis arra késztetett, hogy a thradíCION-pozíCION világon túl is maradjak, és ÖnMAGomat adva kíváncsiskodjak.
          Lesz-e a békéből béka, a mind-ÉN-KI véleménye számít-ból, meg nem értettség (el nem olvasottság), fiókozás. (Már szokásommá vált, hogy valamiért időnként megpróbálom a „tanítókat”. Ennyi.)
          Többet nem írok.

          Namaste!
          és
          Szép Napot!

  3. Köszönöm az őszinteséged, és azt, hogy megosztottad velem a létszemléleted, meggyőződésed, felismerésed és/vagy hitedet. Nem vagyok tanító, mindaz amit közzétettem eddig, pedig nem lehet ultima ratio senkinek sem. Ezt minden művemben kihangsúlyoztam, hogy ami általam, emberi személyem által közreadatott, azt mindenki számára a saját valósága kell megmérettesse. Azonban ha egy mondatban össze kellene foglalnom a lényegét az ez lehetne: EGYség a külön-böz-ŐS-ÉGben és különbözőség az EGY-Lény-EGűs(ŐS)ÉGben. Az általad leírtak egyáltalán nem idegenek a számomra, érteni és érezni vélem a lényegét, már amennyire a szavaid által ez számomra lehetséges. Amit leírtál, az számomra pedig nem ellentétes az általam felismertekkel, még akkor sem, ha számodra nem elfogadható a végső azonosság elve. Részének tekintem mindazt az EG-ÉSZnek, melyben minden és mindenki létezhet. Tiszteletben tartom ezen lényegi különbséget, és ezáltal MAGunkat tisztelem Benned. Meggyőzés mentesen, de nem meggyőződés mentesen.

    Áldás Mind-ÉN-KInek!

  4. A legvégsőbbel való azonosság tudata a pszichológia érdeklődését vonja magával valamilyen DSM kóddal való felruházás következményeként.
    Kétezer évvel ezelőtt egy halász is megértette hogy egy én van, ma a diplomák emelkedő számával exponenciálisan csökken a józan paraszti ész.
    Az egyetemeken egy dolgot kéne megtanítani: hallgatni.
    A modernizmus és a jólét a tudatot áldozta föl a kényelem oltárán.
    A sokaság intelligenciája megoszlik az egy én által de az egy én által lehetőség is adódik ha akarja az egyén hogy megértse miért vagyok Egy-Én
    Üdv:Csaba

    • Kedves Csaba!

      Egyet kell értsek. Jézus idejében még nem volt pszichiátria, de a gondolatrendőrség már létezett, és véleményem szerint Krisztus javarészt ennek is köszönhette sorsát. Ha a mai korban nyilvánította volna ki azt, hogy “Én és az Atya EGY vagyok”, akkor a törvény ítélőszékéhez már nem is juthatott volna el. A fehér köpenyesek hamarabb lecsaptak volna rá.

      Egy gondolatot had osszak meg a minőség és a mennyiség viszonylatában. Amikor Ceausescu elhatározta, hogy minden áron visszafizeti az ország tartozásait, az élelmiszer exportot is a csúcsra akarta járatni, a legeszementebb módszerekkel. A mennyiség bűvöletében élve parancsba adta, hogy duplázzák meg a termést az adott területeken. Mindezt személyes utasítására úgy kellett véghezvinni, hogy kétszer annyi vetőmagot vetettek egy egységnyi területen. A várt bőséget azonban ínség követte, ugyanis a kikelt vetőmagok egymást fojtották meg. Ezen példa azt hiszem nagyon elgondokoztató abban a tekintetben is, hogy a minőségnek a mennyiség semmilyen értelemben sem lehet a feltétele, sőt ellenkezőleg. A “ráció” korában a józan ész a legnagyobb hiánycikk. Ugyanakkor amint írtad is, az EGY-ÉNség felismerésének ez a kor pont úgyanúgy lehet az akadálya, mint az elősegítője. Mindenki egyéni sorsának a függvényében.

Gondolatok megosztása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

5 − négy =